2022. október 10., hétfő

Elköszönés

Figyelem a szülőket reggel, hogyan köszönnek el a gyerekeiktől. Általában így: Érezd jól magad!, ami jól is illik az alsó tagozat játékos és gyerekbarát szellemiségéhez. 

Én hű vagyok saját magamhoz (és szerintem logikusabb is, hiszen ezeknek az elszórakoztatásra vágyó gyerekeknek a figyelmét nem kell külön felhívni arra, hogy élvezzék az iskolát), így minden reggel ösztönösen ez jön ki a számon:

VIGYÁZZ MAGADRA!!

35 megjegyzés:

  1. Ez annyira magyar :))) én a mai napig így köszönök el (magyarul) az (olasz) páromtól, ha valahova elindul :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, most h mondod, tényleg, a férjemtől is így köszönök el, ha kocsival megy hosszabb útra :))

      Igen, és azt mondani: "érezd jól magad!" annyira FRANCIA :)))

      Törlés
  2. azta! én is úgy köszönök el az enyémektől, hogy "jó szórakozást", meg "érezd jól magad" meg "legyen vicces napod" :-) ezek szerint át kell gondolnom!

    VálaszTörlés
  3. Hogy lehet egy iskolában jól érezni magunkat?... Én azt szoktam mondani, hogy "Drukkolok hogy jó napod legyen". Harmadikos voltam amikor a Nagymamám megtanított imádkozni és én végig az úton a suliban azt rebegtem magamban, hogy "Édes Istenem csak ma add hogy legyen jó napom". (OK ezt így minden nap. Persze én is látom, hogy a mai gyerekek (zöme) nem rettegve jár iskolába, ami szuper, csak éppen így a világon semmi sem motiválja őket a tanulásra (kiskorban). Hiszen a hármas osztályzatot is széles mosollyal írják be.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, h nem csak a rettegés motivál, nem? (remélem!)

      Törlés
    2. Fura világ lenne ha csak a rettegés motiválna.
      Inkább járjon vidáman a gyerekem suliba és legyen hármas minthogy rettegve de ötösöket hozzon.
      Ági

      Törlés
    3. 1982-83-ban voltam harmadikos.

      Egyébként nem tudom, kicsi gyereket mi motivál? Az, hogy ha jól tanul még lehet belőle akármi is? Így is azt hiszi, hogy akármi is lehet belőle... Az én gyerekem egyébként nagyon vidáman jár suliba amúgy és nagyon vidám a rossz(abb) jegyektől is.
      Számomra nem volt vidám a suli. Ismétlem, 1980-ban kezdtem. Nem Magyarországon.

      Törlés
    4. Az én gyerekemet egyértelműen a sikerélmény motiválja, de nem tudom, le lehet-e vonni ebből univerzális következtetést!

      Törlés
    5. Szerintem rakd össze a kezed hogy ilyen szuper kiscsajod van.
      Miért is kéne szorongania a jegyek miatt?
      Nagyon jól csinálja.
      És szerintem is bármi lehet.
      Àgi

      Törlés
    6. @Tamko: Mi a sikerélmény? Zselykének pl az, hogy a barátnőjével elcserél egy játékot és úgy érzi jó cserét csinált. Az még szerintem messze van, hogy a sikerélményt az 5-ös dolgozattal azonosítsa. Amúgy ez érdekes, mert a sokak által dicsért oktatási rendszerekben van az (legalábbis lehet ilyen leírásokat olvasni, én a skandinávokról olvastam több ilyet), hogy dicsérjük meg a gyereket a gyenge teljesítményért is. De én ezzel nem értek egyet. Illetve kíváncsi lennék pl. az amerikai rendszerre ilyen szempontból. Én csak felnőtt amerikaiakkal találkoztam életem során és nagyon kompetitívek voltak mindannyian. De nem tudom ez hogy alakul ki a felszínen látott mosolygós, minden teljesítményt egyformán díjazó(nak látszó) attitűdtől kísérve.

      Törlés
    7. @Ági: Ági ne haragudj, hol írtam, hogy a gyerekemnek, vagy bárkinek szorongania kellene a jegyek miatt?

      Törlés
    8. Nekem úgy jött le az írasodból, hogy milyen világ már ez hogy a gyerek nem szorongva megy és nem izzad vért az ötösért a suliba?!
      Olyan csodálkozva írtad ezt. Nekem ez jött le.
      Te nagyon rossz helyzetbe nőttél fel. Kizártnak tartom hogy ez bármibe segített.
      Á.

      Törlés
    9. Sikerélmény: Boninak az is sikerélmény, ha mondjuk ő tud a legjobban valami az osztályból, vagy ha hamar be tud fejezni valamit. Szerintem ha lennének osztályzatok, őt motiválná egy ötös. Sikerélmény neki a zongora és az olvasás is, mert minél jobban megy neki, annál többet és jobban tud játszani/olvasni. Egyszer MÁSFÉL órán keresztül számolt, mert feladtam neki egy matekpéldát, és azt mondtam, ha megoldja, kap egy legót :))) Bár ez talán már inkább: jutalom (de hát egy érdemjegy is az, végül is).

      De értelek, amúgy, mert egy gyereknél (legalábbis Boninál, de én is ilyen voltam) még nem alakult ki a JÓL VÉGZETT munka öröme.

      Törlés
    10. "Egyébként nem tudom, kicsi gyereket mi motivál? " (FElla) én erre, lehet, hogy naivan, azt mondom, hogy a kíváncsiság, az érteni vágyás, ha ugye még nem ölték ki belőle. Ehhez persze jó tanárok és jó oktatási rendszer kell.

      Törlés
    11. Szerintem ez fantasztikus, hogy 1.5 órán át egy (ráadásul matek) feladattal foglalkozik. Bár nem tudom, de úgy sejtem ez nagyon ritka ilyen kis korban. Én, szerintem csak 35-40 éves koromra értem oda, hogy már nem a "shortcut-okat" kerestem egy nehezebb feladatban.
      Én nem is annyira a jól végzett munka örömére gondolok, hanem arra, hogy maga az 5-ös jegy legyen a "jutalom" ne pedig egy újabb tolltartó vagy plüss vacakság.

      Törlés
    12. Zenjebil: egyetértek az erőfeszítés dicséretével, de nem tudom mennyire működik a valóságban. Csak ismételm magam, az amerikaiak akiket ismerek (és a kínaiak is) durván, vadul kompetitívek és eredményorientáltak. Nem tudom a brit szemlélet más-e, és azt sem tudom hogy a sok eredményorientált amerikai esetleg 6-7-8 éves kornban még "csak" az erőfeszítésért van-e jutalmazva az iskolarendszer által.

      Törlés
    13. Ági: szorongani nem kell, de tanulni, felkészülni nem árt(ana). Viszont ha teljesen mindegy, hogy valaki felkészült-e, csak lemásolta valakiről a házit vagy maga csinálta meg, hogy 5-öst szerez vagy 2-est, akkor el nem tudom képzelni, hogy mi motiválja az átlag gyereket. Nem azokról beszélek akik kirázzák a kisujjukból a tananyagot, hanem a 90% átlagos vagy átlag alatti képességűről. A szigorú tanár valamennyire motiváló mert ki a fene akar leszidásban, csúnya nézésben részesülni. Jól hangzik, hogy szórakozzunk az iskolában heti 40 órában, csak aztán jön a dolgozat és a fél osztály 2-es, 3-as, de nem baj mert fő a szórakozás?

      Törlés
    14. Hát Vera, az hogy "mennyiből kell kivonni 9-et hogy 13-at kapjunk?" Én nem tudom ehhez hogy lehet valakit motiválni. Nem arról szól az iskola, hogy érdekes ismereteket adnak át a világról. Hanem hogy hogy kerekítsd a g betűt, hogy a mindig az két rövid i, a bagoly LY nem J, és a fenti jellegű matekfeladat. Én olyan örömmel írtam (szerintem) vicces szöveges feladatokat amik az ő életéről szólnak, fagyi evés, plüssök, barátnők nevei, ki hány babát öltöztet fel, stb. De a vége sajnos az, hogy 47-ből ki kell vonni 9-et és az nehéz. Vannak remek gyakorlókönyvek, LÜK a neve (nem tudom régen volt-e ilyen) tényleg színes, vicces, aranyos, "motiváció" is van benne, hogy a végén kijön-e a minta vagy nem. De a vége mégiscsak az, hogy kell tudni, hogy az 57-nek melyik a kisebbik páros számszomszédja és ez nehéz, fárasztó és nem érdekes. Főleg, hogy napi sokat kell megcsinálni ilyenféléből. Olvasni, amíg lassan betűzöd a szavakat és alig-alig van értelme, nem érdekes. Motiváló elolvasni, hogy "Egészítsd ki a táblázatot a szabály szerint."? Hát ez engem sem motivál, legfeljebb az, hogy túl legyek rajta...

      Törlés
    15. Vera, ez tényleg naiv volt :)

      Törlés
    16. visszatérve a motivációra: szerintem van egy csomó gyerek (és később felnőtt), aki zsigerileg motivált, nem kell ezért különösen tenni semmit, nem úgy a szülők érdeme ez, hogy tevőlegesen (lehet, hogy a példa számít valamit, de talán inkább a genetika). és kétségtelenül vannak később érő típusok, akik gyerekként még nem, de később felnőttként mégis motiváltak lettek.

      mert hát ugyanezt meg lehetne kérdezni, hogy valaki miért motivált a munkahelyén, a fizetésért? az előrelépésért? a főnök elismerésért? én biztos, hogy ezek egyike sem (bár az első és az utolsó nyilván számít, de csak hosszú távon, nem abban, hogy szerda reggel is bemegyek dolgozni és megcsinálom azt, ami rám van bízva, a lehetőségeimhez képest a legjobban).

      szóval szerintem a gyerekek ugyanígy minden iskolatípusban tudnak motiváltak lenni önmaguktól, önmagukért. el lehet rossz oktatással és rossz szülői hozzáállással ezt cseszni, de ha nem, akkor megy a maga útján, szerintem. magyar, francia, angol, olasz, mindenféle oktatási rendszerben.

      Törlés
    17. Az én gyerekem tuti nem ilyen. Végiglohol egy múzeumon a boltot keresve!

      Törlés
    18. a kisebbik gyerekem egy reggel azzal ébredt kilenc-tíz éves korában, hogy olyan jót álmodtam! múzeumban voltunk és elmentünk a büfébe! :))
      és hát közben meg ő a legmotiváltabb ember, akivel valaha is találkoztam, szóval. :)

      Törlés
  4. Mi minden nap úgy köszönünk el a gyerkőccel hogy "legyen szép napod".
    Ebbe minden benne van számunkra. :-)

    VálaszTörlés
  5. Szerintem en is ezt mondanam, hogy erezd jol magad! Pozitiv. A vigyazz magadra nekem elorevetitese a "valami rossz fog tortenninek..". En mindig mondom mindenkinek, hogy kivanjak nekem good journey-t nem safe journey-t. Foleg ha repulok.

    VálaszTörlés
  6. Én azt mondom: mulass jól. Ez a gyerekem szabálykövető-szorongó, tényleg azt szeretném, hogy jól mulasson az iskolában is (és még elég kicsi is, ráadásul skandináviában, szóval esély is van rá).
    Kecs

    VálaszTörlés
  7. tegnap óta gondolkodom azon, hogy én mit is mondok :)))
    de ma reggel leteszteltem magam, azt mondom, hogy szép napot, ügyes legyél!

    a vigyázz magadra-t is mondom, de azt a szokásostól eltérő ügymenet esetén, elutazás, osztálykirándulás, ilyesmi. érezd jól magad, vigyázz magadra, így. :)

    az a vicces, hogy szerintem én ezt az intézményesülésük óta mondom és nem volt benne törés, hogy most ovi, általános vagy középiskola, esetleg egyetem. :)))

    VálaszTörlés
  8. Ahogy én látom, Olaszországban a társaság miatt járnak a gyerekek örömmel suliba. Nagyon fontos mindenkinek, főleg kamaszkorban a "banda" (csapat), amelyhez tartozik, és velük délutánonként is együttvannak, programokat csinálnak (most, hogy minden virtuális szinten megy, akár virtuálisan is folyamatos kapcsolatban). A páromnak a legszorosabb baráti köteléke azzal a csapattal van, akikkel egy bandát alkottak kamaszkorukban (40 éve!), velük máig rendszeresen összejárunk (feleségekkel, gyerekekkel). De olyannyira erre szocializálják őket, hogy pl. a bölcsődébe is sokszor azzal a felkiáltással adják be a gyereket, hogy nehogy kimaradjon a kapcsolatépítésből. Az egyik kollégámnak most van egy egyéves kislánya, akit nemrég szoktattak a bölcsibe, és aki reggelente keléskor azt mondogatja (még nem beszél rendesen, de ezt mrá tudja), hogy "bimbi, bimbi" (gyerekek, gyerekek). Az már szinte másodlagos, hogy egyébként mit tanulnak a suliban.

    VálaszTörlés
  9. Amikor nem kellett utazniuk még, azt mondtam, hogy 'Ügyesenokosan!", mióta buszoznak, egyértelmű a "Vigyázz magadra!" 🙂

    VálaszTörlés
  10. Érdekes, a legtöbb anyuka "feladatot ad" a gyereknek. Érezze jól magát, mulasson, vigyázzon magára, stb. Én drukkolok neki, hogy jó napja legyen (ami nem/nem feltétlenül) tőle függ. Nagyon érdekes megfigyelés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, milyen igaz. Ebben nagyon magamra ismerek :))

      Törlés
    2. Én is azt mondom nekik, hogy vigyázzanak magukra, de én inkább ebben afféle óvó szárnyaimat kiterjesztem és utadra bocsátalak érzést vélek felfedezni, amikor mondom.

      Törlés
  11. Na ma megfigyeltem: "Hatodik óra után megyek értetek. Valamelyik szünetben majd összefutunk."

    VálaszTörlés
  12. Nahát, ezek szerint (ilyen szempontból) jól sikerült az integráció, mert én is úgy köszönök el a gyerektől, mint mindenki más a környezetemben: "Teljen jól!" Egyébként meg iszonyú hálás vagyok, amiért úgy látom, tényleg erről szól itt az első osztályosok élete - a lényeg, hogy szeressék. A saját élményem anno egészen más volt. Igaz, hogy csak nagymamám búcsúzott úgy, hogy "Vigyázz magadra!", a szüleim is nagyon szurkoltak, hogy jól érezzem magam a suliban, csak hát a rendszernek nagyon nem az volt a lényege akkor és ott (Erdély, 1989-ben). Azt hiszem, ez azért otthon is sokat változott, mostmár ott is a "Teljen jól! - hozzáállás az elterjedtebb.
    A motivációs problémákra még visszatérünk, azok még csak ezután következnek! :))

    VálaszTörlés
  13. Sziasztok,
    nálunk a "Minden jól sikerüljön!" a leggyakoribb suliba menet, de "Vigyázz magadra!" is sokszor van, utazás előtt mindig. "Érezd jól magad!" inkább programok előtt.
    Ha valami szorongós dolog van, akkor "Elmúlik!" 😉 (Mondjuk ez még a bölcsis/ovis, sok apró sérüléses korszakbol maradt, amikor minden bibit meg kell puszilgatni.)
    Pá, NévteLenke

    VálaszTörlés