Az ember nem ússza meg, ha pénzét kapitalisták módjára lakáskiadással szeretné gyümölcsöztetni! Előbb-utóbb hasonlatossá válik azokhoz a karikatúrákhoz, amelyekkel a század elején a gaz, pénzsóvár nagytőkéseket ábrázolták. Pedig semmi illegálisat nem csinálunk, és mégis...
Nemrég a budapesti lakásunkat egy olyan család szerette volna kivenni, ahol van egy kisgyerek. A francia és a magyar lakáskiadás folyamata és feltételei döbbenetesen ellentétesek; én úgy érzem, a magyar bérbeadót nem védi semmi. Csak a jó szerencséjében bízhat. Első alkalommal minden rendben ment, talán fel sem igazán mértük, mekkora mázlink volt azzal a szimpi párral, aki ott lakott. De ennek az új családnak jóval kevesebb a jövedelme, a lakás sem igazán alkalmas három embernek... szóval gondolkodóba estem. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy ezt a kegyetlen mondatot tettem fel teljesen komolyan a (szintén bérbeadó) kolléganőmnek:
Nem tudod, közjegyzői nyilatkozattal ki lehet tenni egy gyerekes családot is, ha nem fizetnek?
Elolvastam egyszer, elolvastam kétszer... hihetetlennek tűnt, hogy ilyet le tudjak írni. De vajon meg tudnám-e tenni? Minden bizonnyal igen. Minket is gondolkodás nélkül kilakoltatnának franciaországi lakásunkból, ha nem fizetnénk a lakbért. Ez az élet rendje, nem? Ahogy az ingatlanos mondta, nem vagyunk mi jótékonysági intézmény. Úgyhogy elküldtem a kolléganőmnek az e-mailt, kisopánkodtuk magunkat a mondaton (kapitalisták egymás közt), kielemeztük a témát, és egy ügyvéd válaszolt is a kérdésemre.
De nem tudok napirendre térni a tény fölött, hogy átkerültem az elnyomók és a kizsákmányolók közé. Még jó, hogy Franciaországban bérelt lakásban lakunk, ez enyhíti valamennyire a lelkiismeret-furdalást; ott szerencsére rajtunk élősködnek. Amúgy pedig, nem mintha lopott pénzből vettük volna ezt a lakást – nyugtatgatom magam. Még csak nem is örököltük a pénzt – folytatom a gondolatsort, mintha az örökölt és a ledolgozott pénz között lenne valami lényegi különbség. Talán valami erkölcsi kategorizálás alapján mégiscsak jobb, ha megdolgozunk a pénzért, gondoltam megnyugodva, bár akkor itt meg megnyílik az a messzire vezető kérdés, hogy a munkánk társadalmi értéke arányban áll-e az érte kapott fizuval?
Végül is nemet mondtunk ennek a családnak. Mert talán mégsem tudnánk megtenni az említett kérdésben foglaltakat. És akkor meg az derülne ki, hogy nem jobboldali imperialisták, hanem egyszerűen csak balekok vagyunk. De hát, azt hiszem, egy gyerekkel szemben ezt nem lehetne megtenni: hiszen ő nem tehet semmiről. Olyan ez, mint amikor belegondol az ember (de nem gondol bele), hogy vannak a világon éhező meg hajléktalan gyerekek. Hogy lehet ezt józan ésszel elviselni?
Nem, azt hiszem, nem tudnám azt a lakást gyerekes családnak lakást kiadni.
Így léptünk a diszkrimináció útjára...
Nagyon megértem, és osztom az egész gondolatmenetet. Szerintem egyrészt mindenkinek joga kellene hogy legyen a lakhatáshoz (és nem csak elméleti síkon, hanem hogy tényleg talájon a gyerekes család is megfizethető albérletet stb). Ugyanakkor nem várható el egy adott magánembertől, hogy a saját megtakarításából, öngondoskodásra szánt vagyonából egyedileg segítse a másik nehéz helyzetben levő embert (nyilván valaki megteszi, ami szuper, de rendszerszinten nem ez a megoldás). Itt kellene, hogy az állam közbeiktatásával garanciákat és védelmet adjunk mind a kiadónak, mind a bérlőnek. Ez persze ma utópia mind Mo-n, mind Oo-ban.
VálaszTörlésHa már Olaszország, itt sem nagyon védi semmi a kiadót, olyannyira nem, hogy ha van egy élő szerződése, de nem fizet a bérlő, neki továbbra is adóznia kell a nem beszedett, de szerződés szerint járó bevétele után. A nem fizető bérlőt kirakni minimum 1 év, de sokszor több is lehet... Ezért aztán irgalmatlan mennyiségű ingatlan áll üresen, illetve a bérléshez is rengeteg garanciát kérnek (pl. felnőtt, dolgozó embereknek a szüleik kezességére van szüksége a szerződéshez, akik ugye nyugdíjasok - és a nyugdíj az mindig jön, mert az állam fizeti...)
Az örökölt és a ledolgozott pénz között valahogy nekem is van különbség, mert ugye az egyik csak szerencse kérdése, a másik azért mégiscsak személyes erőfeszítés és rátermettség (bár akkor itt is megnyílik egy gondolatmenet arról, hogy mire lesz képes egy jó családból származó, támogatott ember, meg valaki, akinek a szülei mondjuk alkoholisták, elhanyagolóak stb). Jaj, hát nincsen egyenlőség egyáltalán, Ezért vicces, hogy az alkotmányokban olyan szépen lefektetik az egyenlőséget, és a való élet meg fényévekre ettől.
Igen tökéletesen értelek a bérbeadás lutri. Tök jó hogy Fro-ban működik, szerintem az a kisebbség (globálisan nézve).
VálaszTörlésNagy különbség van az örökölt és a megdolgozott pénz között (persze én sem örököltem egy fillért sem tehát ezért vagyok ezen az állásponton). Egyedül az "állam oldja meg" vonallal nem értek egyet, mert ugye volt olyan rendszer ahol az ilyesmit megpróbálták megoldani (szocializmus) aztán mi lett belőle.
Ilyen alapon lehetne például azt mondani, hogy akinek gyereke (gyerekei) vannak az legyen mindenféle olyan kedvezmény lehetőségében hogy a gyerekének tudjon lakást, oktatást, eü ellátást biztosítani. De ehhez képest az itthoni hasonló intézkedéseket (CSOK, adókedvezmény) meg mindenki támadja.
Még a munka értékéhez is hozzászólnék mert az egyik kedvenc témám. Jó lenne erről valami szakértőt (azt sem tudom kit, szociológus, közgazdász - én az vagyok aztán mégsem értem) megkérdezni erről, hogy hogy a fenébe lehetséges az, hogy a műkörmös többet keres mint a fogorvosi asszisztens (direkt nem is tanárt mondok és nem villanyszerelőt, mert villanyszerelőre azért szükség van, de könyörgöm a műkörmösnek mi a társadalmi haszna?)
Ú, ebből a műkörmözésből egyszer mekkora egy balhé lett, pedig szerintem is teljesen jogos felvetés. Viszont az is tény, hogy akár van társadalmi haszna a műkörmösöknek, akár nincs (vagy csak csekély, pláne egy villanyszerelőhöz vagy egészségügyis szakmához képest) - kereslet van rá. Innentől meg működik a csúnya kapitalizmus.
VálaszTörlésA lakáskiadás témához: nővérem kétszer adta ki a lakását. Az első család korrekt volt, de lett saját ingatlanuk. A második család nem fizetett se bérleti díjat, se közművekért. Nehéz volt őket kirakni. Mikor végül sikerült, totál leamortizálták a lakást (mocskos falak, összepisilt ágy stb.) ÉS ellopták a gáztűzhelyét. Csavar a dologban, hogy a két család rokonságban áll egymással, szóval, teljesen lutri. Teljesen jogos, ha a saját (és a családod) érdekét szeretnéd megvédeni.
Igen nem akarom megsérteni őket. Az én munkámnak sincs társadalmi haszna. Pénzügyi elemző vagyok nagyon komoly szakmai tapasztalattal, végzettségekkel és nyelvtudással (nem dicsekvésként írom csak a beárazás végett). És szerencsére - MÁR - töredékét sem keresem annak mint egy orvos, egy asztalos vagy egy kőműves segédmunkás. És azt mondom OK ez így (sajnos) rendben van. Na és itt jön be a műkörmös. Remélem így árnyaltam a véleményemen.
Törléserről a mi hasznos és mi nem témáról mi sokszor szoktunk vitatkozni itthon. A páromnak az a véleménye, hogy ne legyen itthon semmilyen növény, ami nem hasznos. Neki csak az a hasznos, ami zöldséget vagy gyümölcsöt terem, esetleg gyógy- vagy fűszernövény. Egy erkély nélküli földszinti, sötét belvárosi lakásban lakunk, viszonylag kevés zöldséget és gyümölcsöt termesztünk itt.
TörlésÉn viszont szeretnék növényeket és próbáltam győzködni azzal, hogy minden növény hasznos, oxigén, blabla (tudom, tudom, nem mindegyik bocsát ki jófélét magából, nem lehet hálószobába, stb.).
És mondtam, hogyha végre lesz házunk, akkor én mindenképpen szeretnék virágokat is és hát szerinte az a virág lehet, ami hasznos is és van egy csomó hasznos, ami szép is (ez tény). De én akkor is szeretnék tulipánt a kertemben, mert gyerekkoromban is volt és ha ránézek, boldog leszek tőle. És mondtam, hogy szerintem az is lehet a virág hasznossága, hogy boldog vagyok tőle és nem kell alkoholba fojtani a bánatomat. Szerinte ez nem hasznosság.
Négy éve nem tudunk egyezségre jutni ebben.
A műkörmöt én sem nagyon értem, engem kifejezetten idegesített a körmöm hangja, amikor egyszer kipróbáltam, de például a háromgyerekes barátnőm havi énideje, hogy elmegy a körmöshöz és nem lóg rajta egyik gyerek sem és nyugi van. Neki ez hasznos, mert nem bolondul meg. Oké, tény, hogy a villanyszerelő hasznosabb, mert áram nélkül nem tudunk kábé semmit sem csinálni, de szerintem mindenben lehet hasznosságot találni.
A növényes példád nagyon jó. A műkörmösösön még gondolkozom. Ilyen alapon persze még a poloska is hasznos (tudnámmire) de kérdés hogy a társadalom egésze számára az-e?
TörlésMike, akkor a párod szerint a szépítkezés / változatos, elegáns öltözködés (és társaik) mind feleslegesek? Ő is zsákruhában, lenőtt hajjal él? Hiszen haszna a szépségnek nem nagyon van, nem? Egy ruha legyen meleg, és ennyi? (tudom, tudom, provokatív a kérdés :)
TörlésFELLA: "Egyedül az "állam oldja meg" vonallal nem értek egyet, mert ugye volt olyan rendszer ahol az ilyesmit megpróbálták megoldani (szocializmus) aztán mi lett belőle." Nem arra gondoltam, hogy az állam _vegye_ meg a lakásokat, hanem hogy közvetítő szerepet lásson el (garanciákat adjon) tulajdonosok és bérlők között (már ha mint állam szeretné, hogy legyen megoldás, ne legyenek emberek lakás nélkül, ez persze, prioritások kérdése közösségi szinten). Ilyen megoldás piaci alapon is működik, akár Franciaországban is (barátnőm párizsi lakását nem egy adott személynek adja ki, hanem egy szervezetnek, ami kevesebb bevételt, de különféle garanciákat jelent, a bérlők pedig ettől a szervezettől bérlik a lakást hosszútávon. Olaszországban most kezdenek ezek a szolgáltatások terjedni.).
Tok jó ötlet. Értem. Hát nem tudom hogy itt valaki gondolkodik-e ilyesmiben. Félek, nem.
TörlésÉn nem érzem, hogy más értéke lenne az örökölt pénznek, mint annak amiért megdolgoztak. Ha a másik irányból nézzük: azért is dolgozunk, hogy a mi gyerekeinknek már jobb legyen és kaphassanak örökséget (vagy hívjuk bárhogy, remélem még a mi életünkben is lesz rá lehetőség, hogy támogassuk őket), akkor az ő vagyonuknak kevesebb lenne az erkölcsi értéke, mint a kevésbé eleresztett kortársaiknak és inkább ne adjam oda nekik ha azt akarom, hogy társadalmilag megbecsültek legyenek? A megszerzéssel járó társadalmi érték a miénk maradna a férjjel, hiszen a gyerek „csak” kapta a pénzt?
VálaszTörlésAz érték szerintem inkább abban van, hogy mit kezd a pénzzel. Örökölt pénzt is lehet jól használni és megszerzett vagyont is el lehet kártyázni.