Megoldás

Tavaly Boni egy fiatal edzőlányhoz járt úszni tanulni minden másnap-harmadnap. Egyetlen dolog nem fért a fejembe ezzel a kisportolt, az egészségtől kicsattanó csajjal kapcsolatban: az, hogy hogyan lehetett olyan rossz alakú. Ennyi sport ellenére! Az a lány 7-kor, amikor Boni órája elkezdődött, már túl volt napi két kilométer leúszásán, előtte pedig egy jó órát sétált a két németjuhász kutyájával. Tök izmos volt a karja, a lába, válla akár egy vízilabdázóé; dereka viszont egyáltalán nem volt, a hasa szinte összefolyt a mellével. Olyan volt a vízben, mint egy bálna, vagy ha élettelen dologra akarom hasonlítani, mint egy hordó.

Végül is azzal magyaráztam a jelenséget, hogy az alkatot biztos ugyanannyira nehéz megváltoztatni, mint a személyiségünket: ha a sors ilyen oszlopszerű fizikummal verte meg az embert, akkor azt se testmozgással, se célzott edzéssel nem lehet jelentősen módosítani, ugyanúgy, ahogy egy görcsös, szorongó, pesszimista emberből sem lesz soha valódi laza arc.

Idén is összefutottunk vele az usziban. Egy 6-8 hónapos kisbabát tolt babakocsiban. Basszus, ez a csaj tavaly terhes volt! És én, az önmagával elfoglalt, vaksi tyúk, aki vagyok, ebből semmit sem vettem észre! Csak kreáltam az elméleteimet, filozofáltam genetikáról meg öröklött hajlamokról, holott a megoldás sokkal kézenfekvőbb és természetesebb volt. Igaz, hogy egyrészt annyira fiatalnak tűnt, másrészt pedig ritkán fordul elő, hogy egy elsőgyerekes, nėgy-öthónapos terhes nő másról is tud beszélni, mint a leendő gyerekéről NEM említi meg büszkén az állapotát.