„Én nem szavaztam ezekre a rohadékokra! Én más rohadékokra szavaztam!”

Tegnap volt a francia elnökválasztás első fordulója. Mivel régóta tudtam, hogy a magyarországi és az itteni választások szinte egyidőben fognak zajlani, jó ötletnek tűnt, hogy megpróbáljam úgy-ahogy figyelemmel kísérni mindkét eseményt, majd levonni belőlük a két országra vonatkozó tanulságokat, lehetőleg úgy, hogy össze tudjam őket hasonlítani (ugyanúgy, ahogy a francia és a magyar gyereknevelési szokásokat, tendenciákat stb. is szakadatlanul próbálom összehasonlítgatni).

Sajna nem sikerült; eleve nem tudtam széles körűen tájékozódni a magyarországi kampányról, ráadásul most, a magyarországi választások után, és a francia választások két fordulója között, azaz kábé az eredmények ismeretében, még mindig nehéz összevetni a két ország helyzetét.

Közösnek tűnik az a meglepetés, amellyel az emberek úgy általában fogadták az eredményeket, holott mindkét esetben ismert mintázatról volt szó: Orbán már milyen régóta hatalmon van, Le Pen pedig öt éve is bekerült a második fordulóba. Közös a szépsőjobb, nacionalista és Európa-ellenes oldal (Orbánt is ideértve) erős pozíciója, a hagyományos baloldal bukása, és a vidék-város szembeállása.

De aztán itt megáll a párhuzam; én úgy látom, más hasonlóság nincs a két ország helyzete között. Amúgy kicsit „megkönnyebbültem” Le Pen miatt, mert szerintem Macron könnyebben elbánik vele, mint a talán még veszélyesebb szélsőbalos, populista jóemberrel, akire rengeteg értelmiségi (tanár!) szavazott, és aki harmadikként futott be.

Az embereket itt is baromira megosztja a politika, de lövésem sincs, hogy a magyarországi viszonyokhoz képest jobban-e vagy kevésbé. Nekem úgy tűnik, nem annyira polarizált a társadalom, mint a magyar, de erre például rácáfolt az, ami ma reggel történt: Z. lement a pékségbe, és látta, hogy össze van törve a kirakata. Az eladó elmesélte, hogy ma reggel két pasi összeverekedett a választási eredmények kapcsán, és dulakodás közben betörték az üveget!

– Húú! És képzeld, mi lenne, ha Le Pen nyerne, hihihi! – festettem az ördögöt a falra, tréfálkozva, mert úgy érzem, ez nem lehetséges – Akkor innen elköltözünk!! MAGYARORSZÁGRA!!

(Vicc.)