Francia furcsaságok (+ KIEGÉSZÍTÉS)

Úgy emlékszem, már rengetegszer próbáltam megragadni a francia és a magyar élet különbségeit: írtam már az étkezési kultúráról, ami teljesen más mint otthon (ahogy Olaszországbóljöttem is írta), írtam az időbeosztásról, azaz hogy a franciák szabadságtól szabadságig terveznek, írtam sok dolgot az iskolarendszerről is, mert ott folyamatosan értek és érnek a meglepetések, továbbá meséltem a franciák olvasmányairól, öltözködéséről, udvarisságáról, helyesírásáról, valamint érintettem a vallás témáját is. De most megtetszett Anszki összefoglalója, aki nem a nagy eszmék és szokások kapcsán hasonlította össze a svédeket a magyarokkal, hanem az egészen kicsi és kézzelfogható tényekben, akár a nyelv szavaiban kereste a (nekünk, magyaroknak) szokatlan jelenségeket. Úgyhogy most én is ezzel próbálkozom:

Csekkfüzet

Tényleg úgy néz ki, mint egy kisalakú, hosszúkás füzet. Minden bank kiadja a sajátját, a számlatulajdonos nevére címezve. Felvetődhet a kérdés, hogy miért használnak még csekkeket az internetbank és a hitelkártya korában. Szerintem azért, mert sok helyen (pl. orvosnál vagy autóvásárláskor) még mindig nagyon praktikus: a kitöltött és aláírt csekket nem lehet visszavonni. Ha nincs mögötte fedezet, abból nagyon nagy problémája lehet annak, aki aláírta, mert a kártyával ellentétben nem lehet mínuszba menni.

Rendszámtáblák

Az autók rendszámtáblájáról le lehet olvasni, hogy a tulajdonosa melyik megyében él. Illetve ez konkrétan így már nem igaz, mert nemrég óta nem kötelező kitenni ezt az információt (ennek ellenére mindenki kiteszi, szóval nagy átlagban még mindig igaz az állítás). Mi pl. az 57-es megyében élünk, és szinte minden autó rendszámtábláján ott van ez a szám. Ez nyaraláskor nagyon érdekes; néha csak onnan tudjuk, hogy már átmentünk egy másik megyébe, hogy megváltoztak a rendszámtáblák. Egyszer Korzikába mentünk, komppal, és ott aztán szinte minden autó más és más megyéből jött, tök érdekes volt feltérképezni, ki honnan. Kb. száz megye létezik. Régebben majdnem mindegyiket kívülről tudtam, de telefonszámokat vagy kódokat a mai napig így jegyzek meg, tehát kettesével csoportosítva, a megyék alapján. Párizs pl. a 75-ös, ezt általában minden francia tudja.

Könyvek

A könyvek ára bolttól és időponttól függetlenül állandó. Ez azt jelenti, hogy a könyvekre nem lehet kedvezményt adni, mint Magyarországon, nincs árleszállítás, azaz végső soron teljesen mindegy, hogy az ember az Amazonon rendeli-e meg, a szembelévő kis könyvesboltban vagy a nagy áruházláncban veszi meg.

Menza

Nekem nagyon fura volt, hogy Franciaországban, ami egyrészt az egyenlőség hazája (ami azt is jelenti, hogy nincs kivételezés), másrészt pedig hát az elmúlt húsz évben eléggé nagy itt az idegen- (de főleg az iszlám-)gyűlölet, szóval hogy a menzán két menü közül lehet választani: van a sima és a halal. Szerintem ez egyébként szigorúan a piaci igények függvényében alakult így: ha nem lenne ez a választék, sokan nem iratnák be a gyereküket ebédelni.

Betűszavak, szinonimák

A franciák előszeretettel és nagyon gyakran használnak betűszavakat: ORL (fül-orr-gégész), SAMU (mentőszolgálat), PACA (egy déli régió, nagyon gyakran hivatkoznak rá betűszóval), TGV (nagysebességű vonat), DEA (egyetemi diploma neve, még a master előtt), de akár a pártokra is így hivatkoznak (LR, RN, LRM, tök nehéz követni). A zsurnaliszta nyelvben viszont nagyon ódzkodnak a szóismétléstől, ezért a gyakori szavakra eléggé nyakartekert szinonimákat használnak: Hexagone (hatszög, azaz Franciaország), cité phocéenne (phókiai város, azaz Marseille), salle obscure (sötét terem, azaz mozi).

Tengerentúlt területek

Franciaországnak több tengerentúli megyéje, régiója és területe van, különféle jogállással. Vannak pl. olyan helyek, innen tízezer km-re, az óceán közepén, ahol eurót használnak, míg máshol még mindig az itt már húsz éve ismeretlen frankkal fizetnek. Ezeknek a területeknek a lakosai ugyanolyan franciák, mint az itteniek, ugyanazokból a tankönyvekből tanulnak, ugyanolyan rendszer szerint. Z. lánya pl. egy ilyen tengerentúli megyében él (gyerekei gyönyörű színesbőrűek).

 

És még a mai napról ezek a furaságok jutnak eszembe: az uszodákban sokkal langyosabb a víz, mint Magyarországon. Egyáltalán nem szar belemenni, és simán tudok maradni egy órán keresztül. Viszont a zuhanyzóban gyakran nincsenek kabinok, azaz a világ szeme láttára lehet csak lezuhanyozni, és azért a fürdőruhát sem lehet levenni. Franciaországban vannak olyan boltok, ahol kizárólag fagyasztott cuccokat árulnak: zöldségeket, gyümölcsöket nyersen vagy megfőzve, összevágva levesnek, húsokat szintén nyersen vagy sütve, készétekeket, péksütiket, tortákat, fagyikat, vagy akár palacsintákat. Kezd virágozni az orgona az utak mentén, és ilyenkor mindig annyira sajnálom, hogy itt sehol sem lehet venni orgonacsokrokat. Pedig három virágüzlet is van a környékünkön, de orgonát nem árulnak, azt senki sem veszi (csak a kenyai tulipánokat...). Szerintem az orgona a franciáknak egyszerűen egy útszéli gaz.

Kiegészítés: tegnap este betakartam Bonit, és rájöttem, hogy nem írtam a francia paplanhuzatokról. Nem téglalap alakúak, mint Magyarországon, hanem a végükön van egy lifegő rész (lásd a képen), ahová a paplan már nem ér el, és amit a matrac alá kell beszorítani. Így olyan, mintha az ember egy hálózsákban aludna, szerintem borzalmas, én éjszaka mindig ki is húzom a matrac alól. A férjem meg azon bosszankodik Magyarországon, hogy a lelógó rész hiányában nem tud normálisan megágyazni, ergo nem tud normálisan aludni!