A két- vagy többnyelvű (azaz a két vagy több nyelvet párhuzamosan használó) emberektől, így tőlem is gyakran megkérdezik, hogy melyik nyelven gondolkodnak, illetve hogy melyik nyelven álmodnak. Nemrég meghallgattam egy rádióműsort a többnyelvűségről, a meghívott nő ötnyelvű volt, neki is feltették a kérdést. Már nem is tudom mit válaszolt, de azóta figyeltem magam: én vajon melyik nyelven gondolkodom.
Ez több hete történt, úgyhogy ennyi idejű önmegfigyeléssel a hátam mögött kijelenthetem: nagy valószínűséggel én nem szavakban gondolkodom. Egyetlen nyelvet sem tudok társítani a gondolataimhoz, mert azok nem kifejlett vagy megfogalmazott mondatok, hanem inkább: képek, érzések, benyomások. Ha a nyilvánosság elé szeretném tárni ezeket a gondolatokat, tudatosan le kell fordítanom őket magyar vagy francia mondatokra. Hogy melyikre, az a hallgatóság nyelvétől függ, semmiképpen sem a saját agyamtekervényeimtől, szóval már nem tartozik szorosan ehhez a témához (így az sem tartozik ide, hogy van, amit franciául, van, amit magyarul könnyebb mondanom).
Egyébként érdekes ezeknek a kusza benyomásoknak a lefordítása; nem könnyű. Úgy érzem, a nyelv nem mindig tudja visszaadni azt, amit gondolok. Ezért hatalmas mankó a szépirodalom.
***
A másik téma, ami szegről-végről idetartozik, a következő: mindig is csodálkozva olvastam, hogy egy-egy nyelv miket vett át a környező nyelvekből. Nem a jövevényszavakra gondolok, az teljesen világos, hogy pl. ha egy ősmagyar találkozott egy őstörökkel, és életében először megpillantott egy buzogányt, akkor nem kezdett el szavakat keresgélni rá, hanem használta a készen kapott török szót.
Inkább arra gondolok, hogy pl. a magyar főnévi igenevek -ni képzőjét a az udmurtból vettük át. Vagy hogy a francia nyelv teljesen elhagyta a főnévragozást, holott a latinban létezett. Mi vette vajon rá az embereket arra, hogy struktúrájában változtassák meg a nyelvüket, és egyáltalán: hogyan zajlott ez a gyakorlatban? Elképzelni sem tudom, hogy átvegyük mondjuk a nyelvtani nemeket valamelyik indoeurópai nyelvből.
A fiamat elnézve, most már kezdem éreni. Valszeg ezek a változások mindig egy két- vagy többnyelvű közösségen belül mentek végbe. Mert amit Boni művel a magyarral és a franciával, arra már szinte azt lehetne mondani, hogy egy diaszpóranyelv születésének vagyunk tanúi. Pl. évek óta makacsul használja a szépebb szót a szebb helyett. El tudom képzelni, hogy egy közösség ezt a variációt is elfogadja, egy idő után elkezdje használni, sőt: el is felejtse az eredetit. Hopp, már meg is van a csere. Ugyanígy lezongorázható a -ni képzőnek a meghonosodása a francia nyelvben.
Tök érdekes a felvetésed (mint általában). Nem gondolod, hogy esetleg az van hogy nem egy másik nyelvből veszünk át valamit, hanem bármi miatt a másik nyelvben is létrejön egy ugyanolyan féle fejlődés / vagy egyszerűsödés mint az egyik nyelvben?
VálaszTörlésA szebb/szépebb nem vagyok benne biztos hogy jó példa mert a rendhagyó formákat nehezebben tanulja meg valaki aki nem használja olyan sokat a nyelvet vagy még tanulja. Az én gyerekem pl sokáig azt mondta hogy jobbabb a jobb helyett az meg pláne mi?
De még gondolkodom és visszajövök majd mert ez nagyon érdekes...
Szerintem a nyelvészek között egyetértés van arròl, h àtvétel történt (a fonévi igeneves esetben pl.) nem pedig hasonlò fejlödés, és én vakon hiszek nekik, logikusabbnak tünik!
VálaszTörlésA szépebb-szebb nem jò példa, de talàltam egy màsikat. Boni gyakran lefordítja a francia müveltetò szerkezetet magyarra, ebböl lesz peldaul: « a szél csinàlja mozogni». Szó szerinti tükörforditàs (c’est le vent qui le fait bouger = a szél mozgatja). El tudok képzelni egy olyan forgatòkönyvet, h egy ilyen szerkezet beszivàrog a nyelvbe. Ö példaul teljesen természetesen hasznàlja :)))
Ja értem, vagyis érteni vélem. Tehát pl gondolod hogy angol nyelvterületen élő gyerek mond olyat magyarul, hogy Az apukám VAN EGY mérnök. My dad is an engineer.
TörlésIgen, pontosan erre gondolok :))))
TörlésIgen ez valószínű, gyerekkoromból is rémlik ilyesmi a román-magyar keveredéséből, sőt amerikai nagynéném amikor találkoztam vele még 1990-ben rendszeresen úgy mondta, hogy "gyere vegyünk egy fotót itt a ház előtt." És valószínű vannak olyan változatok amiket sokan használnak. De nem hiszem hogy ebből új nyelv alakulna ki, mert a diaszpórában élők sokkal hamarabb teljesen elfelejtik az örökölt anyanyelvet minthogy mondjuk kihalna a magyarországi magyarság és a "vegyünk egy fotót" válna uralkodóvá.
TörlésErről nekem a sógorom példája jut eszembe, aki eredetileg norvég-magyar kétnyelvű, most meg USÁ-ban lakik régóta, úgyhogy most már az angol is ott van neki. De a lényeg, hogy ő világéletében azt mondta a "szerintem" alapján, hogy pl. X ezt szerintette, Y meg amazt szerintette. Ezt a férjem és anyósom már évtizedekkel ezelőtt átvette, aztán jóval később én is és a gyerekeink is, mert egy jól működő, kifejező dolog. Legalábbis szerintem 😄
TörlésJaj hát ez nagyon vicces.
TörlésBori :-DDD
TörlésEgyébként ez a "ni" az udmurtból hogy történt? Mit mondtunk előtte?
VálaszTörlésOlyan érdekes, mert a nyelvek szvsz egyrészt a gazdaságosságra törekednek (ezért szvsz nem lesz elfogadott "Az apám van egy mérnök", mert az új alak több hangot tartalmaz, mint a régi), másrész mindegyiknek megvan a belső logikája. Tudtommal egyetlen finnugor nyelvben sincsenek nyelvtani nemek. A nyelvújítás korában amúgy megpróbálkoztak legalább személyek esetében utalni az illető nemére a he/she analógiájára, ez lett volna az ő/őné. (Nem honosodott meg.)
VálaszTörlésnekem egyébként kétféle gondolkodásom van, létezik ez a képes, nagyon mély, ez akkor van, ha full flow-ban vagyok, totál elmélyedve valamiben, akkor biztosan nem szavakban gondolkodom. és létezik az, amikor ún. összeszedem a gondolataimat, na akkor viszont viszont nagyon is magyarul. olyankor kvázi blogot írok fejben. és míg az első gondolkodás egy nagyon jó pozitív érzetet kelt bennem, addig a másodikkal tudom átgondolni a dolgaimat, kialakítani az álláspontomat, elfogadni egy helyzetet, amiben vagyok.
VálaszTörlésminden bizonnyal ezzel mindenki másképp van, de ritkán nyílik mód, hogy belássunk a másikba, úgyhogy köszi. :)
Érdekes, én meg pont az állásponjaimat alakítom ki szavak nélkül, és olyan macera később megfogalmazni őket! (ezért nekem ez semmiképp sem flow)
TörlésDe pl. reggel óta többször is gondoltam rá, hogy válaszolok neked erre a kommentre - akkor végig szavakkal gondolkodtam, hogy pontosan mit is fogok írni.
Igen, vajon mi lehet mások fejében :)))