Vajon mennyire formálta át az agyunkat a technológia? Én hosszabb szöveget legszívesebben számítógépen, szövegszerkesztővel írok. Ide tartoznak pl. a komplikáltabb blogejegyzések is, ahol mondjuk több gondolatot szeretnék egymás után érthetően bemutatni, azokat valamiféle logika mentén megszerkeszteni, ügyelni az egyes bekezdések hosszára, a köztük lévő kapcsolatra, elkerülni a szóismétléseket stb. Ilyenkor az írás olyan, mintha az ember építőkockákkal játszana; gyakran visszamegyek, törlök, átírok, a szórendet módosítom, utólag kihúzom a töltelékszavakat, vagy épp ellenkezőleg, az érthetőség miatt beszúrok ezt-azt, javítom az elütéseket. A végtermék (a szöveg) folyamatosan változik, ahogy jutnak eszembe a különböző szempontok, ebből kifolyólag lehetetlen lenne visszakeresni az első, második stb. verziót. Az eredmény egy áttekinthető, letisztázott szöveg.
Ma, 2020-ban hihetetlennek tűnik például, hogy egy komplett regényt leheséges lenne kézzel megírni – ezt a mondatot most konkrétan négyszer módosítottam. Először egy általános alanyt akartam használni („az ember”), utána a „például” helyét átvariáltam, beraktam az elejére a „mát”, mert nem szeretem, ha számjeggyel kezdődik egy bekezdés, sőt, még olyan változat is volt, nem is tudom, miért, amelyben szerepelt az „évszázadokon keresztül” szókapcsolat is. Tulajdonképpen írva gondolkodom. Bár az is lehet, hogy én vagyok túlságosan aggályoskodó, és nem kellene ennyit szarakodni az alanyok és az állítmányok ideális pozíciója tekintetében. Mindenesetre mégiscsak százszor könnyebb így, hogy a végsőnek kikiáltott mondat mentes mindenfajta vizuális rendezetlenségtől, kihúzásoktól, betoldásoktól és átfirálásoktól.
Most átolvasom az eddig leírt két bekezdést, amelyek így szemre kb. egyforma hosszúságúak, és lecsekkolom, követhető-e a logika. Igen, rendben van: kérdésfelvetés az elején, ennek kifejtése az első bekezdésben az írás folyamatának bemutatásával, a fő gondolat megfogalmazása a második bekezdés elején, a tézis további részletezése azt követően. Ha be szeretnék szúrni középre egy új bekezdést arról, hogy én fordítani is ugyanígy fordítok, szakadatlanul módosítva, akkor csak leütnék egy Entret és már lenne is szabad helyem.
Konklúzió: biztos vannak még kézzel író szerzők manapság is (ha jól tudom Esterházy is kézzel írt, na most elképzelni nem tudom, hogyan tudott bármit is visszakeresni a Harmonia Caelestis kéziratában), de én már annyira hozzá vagyok szokva ezekhez a modern eszközökhöz, hogy jól felépített szöveget csak számítógépen tudnék írni (a bevásárlólista még megy kézzel is...). Milyen kiábrándító! Jaj, az agyműködésemnek!
Mindjárt adok egy címet is a bejegyzésnek, csak még idemásolok egy oldalt Proust nagy regényciklusának (Az eltűnt idő nyomában) második kötetéből... hét kötet jelent meg, mindegyik minimum ötszáz oldal. Hát nem lett volna egyszerűbb Wordben?!
én mindig úgy gondolok erre (miközben tudom, hogy tévesen :)), hogy az az igazi író, aki tud kézzel írni, tehát belőlem semmi esetre se lehetne, mert ugyanígy írok, mint te: kizárólag rendes gépen, én egyébként vakírással, szóval tényleg csak a szövegre összepontosítva és folyamatosan pakolászva bele az új szavakat, átírva, ellenőrizve, helyesírást is. kézzel fizikailag nem tudok írni már, egy bevásárlási listát is csak nehezen. tiszta görcs a kezem írás közben, ráadásul nem látom a papírt, ahhoz a távolsághoz szemüveg kellene, de mivel nem írok, nincs szemüvegem (olvasáshoz furcsa módon nem kell).
VálaszTörlésszóval igen, tökéletesen értem azt, amit írsz és pontosan ugyanígy gondolom, hogy jézusmáriaatyaúristen, de hát hogy? :))
(Esterházy tényleg kézzel írt és volt egy embere, aki aztán _begépelte!)
Haha, nekem ugyanez a (hamis) elképzelésem van arról, h ki a jó író: aki kézzel ír, és nem veszi igénybe a technikai segítségeket (hiszen patchworkölni "könnyű") :))) Fordítás: ugyanez. Fordítani internettel és szövegszerkesztővel "gyerekjáték".
VálaszTörlésjaj, ne is mondd, nekem pont nemrég volt egy fordítói vizsgám, ahol KÉZZEL kellett írni, és egyetlen darab nyomtatott szótárt lehetett használni, mint az ősembereknek! fájt is a kezem a végére, ennyit utoljára szerintem gimiben körmöltem... meg hát sok helyen lett volna kedvem megcsillagozni, hogy ha élesben menne, rendes munkakörülmények között, akkor ezt meg azt két kattintással kideríteném ám, és biztosan jól írnám. de hát nem lehetett. :-)
TörlésHaha “mint az ősembereknek”!
Törlés:-DD
Gyors guglizas utan (es a keprol is nagyon ugy latszik) ugy tunik, Proust a golyostoll elotti idokben irta, sot, talan a toltotollak sem voltak meg akkoriban topon... 😲
VálaszTörlésEn is igy szeretek szoveget irni. Viszont jegyzetelni sokkal gyorsabban es rendszerezettebben tudok kezzel. Ahhoz egyre tobbszor digitalis tablat hasznalok, mert pl konnyebb egy eloadasbol / jegyzetbol beszurni abrakat / reszleteket, es azt kezirassal korbejegyzetelni.
Igen, bizonyos oldalakon hatalmas pacák is vannak!!
VálaszTörlésTényleg, a jegyzetelés, igaz! Az nekem is könnyebben megy papíron-tollal.
Engem felszabadított, hogy a számítógépen ide oda lehet pakolászni a dolgokat, kézzel írva soha semmit nem fejeztem be, mert annyira utáltam hogy később meggondoltam magam és rontani kellett a kinézetem áthúzkodasokkal meg csillagokkal, most meg akárhányszor elolvasom, tudok úgy javítani mint hogyha nem is lenne javítva
VálaszTörlésUgyanakkor viszont nagyon érdekes, hogy amikor elképzelek valamit, hogy le kéne írni, akkor saját kézírásommal jut eszembe. Szeretek kézzel jegyzetelni, de hosszabb szöveghez már túl lassú a kézírás. Ha kézzel kellett volna szakdolgozatokat írnom, na abba jobb bele se mi!
VálaszTörlés