Hajvágás

Elvittük Bonit fodrászhoz, mert utoljára decemberben volt levágva a haja. Már olyan hosszú, göndör fürtjei voltak, mint valami barokk festő képén a kis uralkodóknak. Mindig meglepődöm azon, hogy amint hazaér valahonnan, Boni eljátsza és leutánozza a történteket. Így most is berendezte a kis fodrászszalonját, ahol lázméréssel tarkított hajfésülés zajlott, tükör, fésűk, vizes edmények és a fokhagymanyomó segítségével.

Vacsi előtt eltűnt egy pillanatra, majd megjelent, és az arcára kiülő zavaros bűntudaton kívül volt MÉG valami fura rajta. Berohantam a fürdőszobába: a padló tele volt kunkori fürtökkel. Levágta a hajtát!!

Utólag két kérdés merül fel bennem a történtek kapcsán. Az első mindjárt az, hogy honnan jött ez a mélyen fekvő vágy, hogy belevágjon a saját hajába? Hogy még igazibb legyen a történet? Vagy hogy érezze, ne csak elképzelje az olló csikorgását a vizes hajon? Vagy hogy megtapasztalja, milyen is a tükörképét nézvén a saját hajába vágni...?

A másik kérdés pedig, hogy miért reagáltunk ilyen hülyén?? (leszidtuk) Holott jól emlékszem, milyen volt gyerekként ugyanezt tenni, miközben a mamám zuhanyozott. De erre a kérdésre megvan a válaszom: ezek a gyerekcsínyek nagyon hatásosak társaságban, utólag elmesélve, hozzátéve nevetve azt, történelmi távlatokból szemlélve, hogy egy gyerek dolga a lázadás és a határok feszegetése, a jólnevelt gyerek félelmetes. De ezen a héten Boni már túl volt a következő hülyeségeken: beállította a vezetékes telefont, hogy minden éjfélkor csörögjön (nem sikerült visszaállítani), felszórta sóval a nappalit, megváltoztatta az apja iPhone-jának a kódját, elcsórta a lakásban fellelhető összes tollat (soha nincs egy se, amikor szükségünk lenne rá), odalakatolta (!) a pulcsim cipzár részét a táskámhoz, valamint rendelt az Amazonon ezer darab papírt, tollakat, és egy 45-ös cipőt. A papírt, tollat még le tudtuk mondani, a cipőt basszus ki is hozták.

Ilyen háttérrel nem csoda, hogy az első reakciónk az volt, hogy felháborodtunk a hajvágáson. Z. azon volt kiakadva, hogy épp most vágta le a fodrász, én viszont azt sérelmeztem, hogy föl sem szedte a hajakat a földről! És egyetértettünk abban, hogy ez a gyerek nem fogad szót, ez így nem mehet tovább. 

Miután kiadtuk mérgünket és beküldtük a szobájába, egymásra néztünk... és elröhögtük magunkat. Majd a férjem, hogy Boni meg ne hallja, odasúgta: Szerinted is... jobb lett így, ugye? Mivel göndör a haja, egyáltalán nem látszik az összevissza vágás, és összeborzolva tényleg jobb, mert rövidebb elöl, vagyányabb.

                                                „Mama, én NEM CSINÁLTAM SEMMIT!”