Az a tapasztalatom, hogy ha egy gyerektől kikérjük a véleményét valami „felnőttdolog” kapcsán, akkor a gyerekek nem őszinték, hanem gyakran az elvárásoknak megfelelően szajkózzák vissza az otthon hallott infókat, szülők álláspontját. Ezt szoktam észrevenni például akkor, amikor a rádióban bejátszanak ilyen gyerekvéleményeket. Például a környezetvédelem kapcsán teljesen az az érzésem, hogy ezekbe a kicsikbe bele van programozva a „helyes” válasz (de nem a „helyes” reflex), és a tavaszi iskolabezárásokról is hallottam már olyan felnőttes kijelentéseket gyerekek szájából, ami szerintem nem volt teljesen őszinte, vagy legalább is nem ők találták ki.
Boni mesélte, hogy az volt a feladat, hogy körbe kellett ülniük, és minden gyereknek el kellett mondania, hogy mit szeret. És te mit mondtál? – kérdeztem
– Azt, hogy szeretek TANULNI...
Na erről beszéltem. Ez egyike azon sablonválaszoknak, amelyekről tudja, hogy odaillő, nem szerez vele rossz pontot, sőt, talán még jó fényt is vet rá. Nem mintha nem szeretne tanulni, de ha az ember egy kicsit is több időt tölt vele, tudja, hogy ez egy – ha nem is hazug, de – mesterkélt állítás. Ezer millió dolog van, amit a tanulásnál jobban szeret vagy ami jobban érdekli – gondoltam végig, majd Boni befejezte a mondatot:
– ... pedig először azt akartam mondani, hogy szeretem a MÁJKRÉMET!!
Boni nagyon okos. Nekem több olyan fájó emlékem van általános iskolából, hogy teljesen őszíntén válaszolok egy kérdésre (pl, mi akarok lenni nagy koromban, mit olvastam a szünetben, mivel szeretek játszani) és majd a többiek válasza (és a tanítónő reakciója) alapján rájövök, hogy mit kellett volna válaszolnom. Soha nem felejtem el ezeket a blamázsokat.
VálaszTörlésDe ma is gyakran követem el azt a hibát hogy őszíntén válaszolok, őszintén megmondom a véleményemet - bár ma már tudom hogy nem kellene - de pont ezért nem lettem vezérigazgató és pont ezért süllyedek egyre lejjebb és lejjebb a ranglétrán, mélyen a képességeim alá, és mindig újra kell kezdenem egy új munkahelyen.
Ha Boni ezt így 7 évesen felismerte, dicsérd meg. Ez nagyon fontos képesség.
Én már az 5 éves gyerekemet arra tanítom hogy itthon kell őszintének lenni, az oviban nem.
Hát, nekem eljött egy pillanat az életemben, amikor rájöttem arra, hogy milyen felszabadító nem foglalkozni mások véleményével. Van 2 ember, akire hallgatok, de egyébként elfogadom, hogy mást is lehet gondolni. Nálunk van a bölcsek köve? Persze, hogy nincs. Engem őszintén nyomaszt, ha nagy éljenzőtábor alakul ki valaki körül, szinte borítékolható, hogy ha hülyeséget csinál, senki nem fog szólni, mert aki szólni mer azt a falka ki fogja nevetni, beszól stb.
TörlésA gyermekkorodat az iskolában éled majd felnőttként tanár leszel tk soha nem lépsz ki abból a bubble-ból amit az iskola jelent. Azt mondani gyerekként, hogy fogorvos leszek azt jelenti, hogy téged érdekel a világ! Én büszke lennék arra a gyerekre, aki tud ilyen nagy célt maga elé tűzni és azt meri mondani, hogy fogorvos lesz. Viszont őszintén aggódnék amiatt, aki úgy akar érvényesülni, hogy a meleg ...ig benyal a tanárnőnknek. Kezdd el szeretni magadban azt a kislányt, aki mert álmodni. Ebben a sztoriban a többiekről kellene ilyen kritikusan gondolkodni: az osztálytársadról, aki már gyerekként meghunyászkodott és a tanitonenirol, akinek annyira nulla az önértékelése, hogy ezt benyalta. Merylla voltam
Merylla +1
TörlésAzt mondtam neki, nyugodtan mondhatta volna a májkrémet, biztos mások is nagyon szeretik :)))
VálaszTörlésHát mondanám, hogy ez már más világ, de szerintem nem az.
TörlésEgyébként az legdurvább ilyen nekem az volt, hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek és mit kell ahhoz tenni? Nekünk is másodikban volt. Én azt mondtam hogy fogorvos akarok lenni és ehhez jónak kell lennem matekból (ezt mondták nekem otthon). Tanítónő válasza: minden tantárgyból jónak kell lenni, különösképpen román nyelvből (ma ez behelyettesítendő kitudjamivel). És mikor a barátnőm azt mondta, hogy ő tanítónő szeretne lenni és ezért szeretné átvenni a tanítónő szavait és módszereit mert ő a példaképe, akkor a tanítónő nyilvánosan elalélt és természetesen ő kapta a legnagyobb dícséretet.
Képzeld ez 39 éve élénken él bennem, akkora felismerés volt...
Jó hát 7 évesen még így megy ez, később az ember ügyesedik, de nem a seggnyalásra gondolok, hanem az elvárt válaszokra. És arra hogy tudod hogy ezt kell mondani mert ezt várják el, de közben intelligensebb vagy és magadban jót röhögsz. Amúgy az a lány aki ezt válaszolta tőlem bizony okosabb volt. Pl jobb volt matekból.
TörlésJaj értem. Mondjuk én akkoriban nagyon felnéztem rá, hogy basszus milyen okos.
TörlésDe én később is állandóan belefutottam az ilyenekbe.
Fella: Es mi lett a lanybol? Mindjart igazolast kapunk, hogy igazad volt-e a teoriaddal.
TörlésRég nincs vele élő kapcsolatom mert én más országba költöztem 15 évesen, de FB-ről tudom, hogy matektanár az egykori kisvárosunk egykori iskolájában. Én nem irigylem (senkit sem irigylek aki Romániában él). Nehéz megítélni hogy mi az irigylésre méltó életút. Nemzetközi karrier? Boldog családanyaság, elismertség a saját mikrokörnyezetben? Akarom mondani nem lett belőle Nobel díjas matematikus, de lehet hogy pont nem is akart az lenni.
TörlésDe mindenesetre ha úgy gondoltad a kérdést, akkor pedagógus lett.
Én meg nem lettem fogorvos, mert nem voltam elég jó matekból (meg románból sem.) :-))
A fogorvosnak mi koze a matekhoz? :D Biosz, kemia. Na de matek?!
TörlésJaj pedig a májkrém mennyivel jobb válasz lett volna! Kár, hogy úgy érezte, az nem vállalható.
VálaszTörlésUgye? :(
TörlésNa de hát miért csodálkozunk ezen? Olyan könnyen kinevetődik, kiközosítődik, megbélyegződik valaki, ha nem sikerül olyan választ adnia, ami elfogadható a közösség számára? A tanulás szeretete az iskolai kontextusban teljesen adekvát, és Boni nem azt hazudta, amit hallani akartak, csak azt emelte ki több mindenből, ami oda illett. Teszem azt egy állásinnterjún én sem azt emelném ki, hogy imádom a görögdinnyét, hanem hogy szeretek... például... tanulni
VálaszTörlés