Egy döbbenetes felismerés

Nézegetem a nyaralási fotóinkat. Eddig úgy szoktak kinézni a magyarországi képek, hogy van egy csomó felvétel Boniról mindenféle háttérrel és tevékenység közben, egy másik csomó fotó Boniról és az apjáról, és semmi rólam, hiszen én fogom a telefont, amivel fényképezek.

Idén az albumban az alábbi képek vannak: Boni az autóban, Boni a szüleimmel, Boni a kutyával, Boni, amint épp a lyukas frizbít próbálja kalapként a jámbor kutya fejére szuszakolni, kiesett fog, a kiesett fog hűlt helye, Boni a WC-n olvas, Boni reggelizés közben olvas, Boni bohóckodik, Boni rajza (1), Boni rajza (2), Boni rajza (3), Boni tollasozik, Boni az uszodában (víz alatt és víz fölött), Boni az uszodában palacsintát eszik (ezt nem mutattuk meg Z-nek), Boni a papámmal kerítést szerel, vajaskenyér szalámival és paprikával premier plánban, fura bogár egy levélen, Boni a fura bogárral, szülinapi csoportkép, Boni a mamámmal társasozik, Boni a Dunán, az autóm a mélygarázsban (hogy tudjam, hová parkoltam), a barátnőm (akivel „titokban” találkoztam), képernyőnézet az európai nagyvárosok hőmérsékletéről (35C! mindenhol!), mosolygós szelfi magamról és Bonival, grimaszolós szelfi magamról és Boniról, maszkos kép rólam és Boniról a fogorvos előtt (ez az első maszkos képünk), könyvesbolti könyv (1), könyvesbolti könyv (2), könyvesbolti könyv (3) (hogy tudjam, mit kell megrendelnem), Boni az erdőben, Boni bárányokat etet, a frissen vaásárolt maszk- kesztyű- és fertőtlenítőkészletünk (barátnőmnek elküldeni, hadd hülledezzen), Boni a TV-t nézi, Boni biciklizik, eladó ház a szüleim utcájában (nem tudtam senkit meggyőzni, hogy meg kellene vennünk), Boni fagyit eszik, egy régi családi bútor, a régi családi bútor és az unokatesóm autója (nem fér be), szelfi magamról egy budapesti piacon (szintén barátnőmnek elküldésre, egész tavasszal erről álmodoztam), az alvó Boni (1), az alvó Boni (2), az alvó Boni (3) (gyerekként soha nem értettem, miért fényképeznek a szüleink minket alvás közben – MOST MÁR ÉRTEM), a régi családi bútor szétszerelve a budapesti lakásomban (csak úgy fért be), a régi családi bútor összeszerelve, Boni fest, Boni játszik, egy ásó a konyhaasztalon (papámnak elküldésre, hogy mi maradt nálunk), Boni az autóban, Boni egy németországi benzinkútnál Túró Rudit eszik.

De a több hét alatt egyetlen fényképet sem készítettem a férjemről.

Teljesen úgy néz ki, mintha ott se lett volna!! Sőt, amikor nemrég mondtam neki, hogy tulajdonképpen szerintem ez a nyaralás a koronavírus ellenére (sőt: annak köszönhetően) tök jó volt, mert legalább majdnem végig vidéken voltunk és pihentünk, azt válaszolta, hogy hát ő viszont gyakran unatkozott. És én ezt nem is tudtam!!

A magyarázat a karanténidőszak, amit a legutóbbi veszekedésünk alkalmával én pl. börtönnek neveztem. Annyira rossz volt összezárva lenni egy mániákussal, annyira fárasztó volt dolgozni ÉS háztartást vezetni ÉS egy gyerekre felügyelni EGYSZERRE, hogy én vidám szabadultam ki a természetbe, olvasgattam napközben, még közös programjaink sem voltak nagyon, és felváltva vigyáztunk Bonira vagy jártunk vásárolni.

...Boni fára mászik...