Mikor indulunk Bulgáriába? – kérdezte a (szimpi) alsószomszéd.
Tipikus, sőt, gyakori: Magyarországot általában keverik Csehországgal, Szlovákiával, Bulgáriával, Romániával stb., a magyar nyelvet pedig a lengyellel, orosszal stb., és amikor a tanítónőnek kerestem ajándékot a könyvesboltam nemrég, láttam (de nem csodálkoztam), hogy Szabó Magdát a szláv irodalomhoz sorolták.
Évtizedekkel ezelőtt ezt felháborítónak tartottam, egyrészt felháborító tájékozatlanságnak (Budapestet kereverni Bukaresttel!), másrészt, sőt, elsősorban felháborító udvariatlanságnak (OK, hogy nem tudta, de miután felvilágosítottam, miért nem tudja valaki megjegyezni Magyarországot?!). Sértő is volt; a magyarságom a leglényegem, kvázi az egyik definícióm, ezt eltéveszteni olyan bántónak éreztem, mintha valaki más néven szólítana.
Aztán hamar beláttam, hogy az elvárásaim magasak. Egy áltagos franciának Magyarország csak a feltörekvő (és gyakran nacionalista) közép-európai országok egyike. Reálisan nem számíthatok arra, hogy valaki meg tudja különböztetni Bulgáriát Magyarországtól, ha még soha nem járt a térségben. Annyi itt a gyüttment, nem lehet mindenki származását észben tartani, még ha a tüske továbbra is picit bennem van.
Az évek során aztán én is tévesztettem: litvánt lettel, Rigát Tallinnal, románt lengyellel (hivatalos levélben ráadásul!), Marokkót Algériával, a horvát kisebbséget a szlovén kisebbséggel, lövésem nem volt arról, hogy hol helyezkedik el Eritrea, Burkina Faso, és például Boni osztálytársának apja noha elmondta, hogy a szülei melyik kínai nemzetiséghez tartoznak, de mára már elfelejtettem a nevüket és azt is, hogy melyik, Kínával szomszédos országban élnek.
Egyszóval rájöttem, hogy huzamosabb ideig külföldön élni csak úgy lehet, ha jó képet vág ahhoz, hogy az embert rendszeresen bolgárnak vagy szlováknak titulálják.
Végül is, valljuk be: az alsószomszédnak tök mindegy, hogy Bulgáriába vagy Magyarországra megyünk haza. Néha lehet olvasni magyar hírportálokon ilyen címeket, hogy egész Európa felháborodottan fogadta Orbán bejelentését meg hogy külföldön minden szem Magyarországra szegeződik, de most elárulom: nem. Ilyen nincs! Általában minden ország annyira el van foglalva a saját belügyeivel, hogy a legfelháborítóbb hírre (pl. Soros- és migránsellenes plakátok) is maximum csak egy pár jól informált entellektüel húzza fel a szemöldökét egy pillanatra.
Mert vannak persze néhányan, akik tudják is hol van Magyarország, és azt sem felejtik el, hogy én onnan jöttem – nyilván érdemes ilyen emberekkel körbevétetni magunkat. De bevallom, ezek közül is van olyan (nekem semmi sem jó!) akik eléggé kérkednek a tudásukkal, és ilyenkor jönnek azok a sablonos beszélgetések, amelyeket már ezerszer lefolytattunk az életünkben: Igen, Budapestről... igen, a szüleim Budán, én Pesten... igen, finno-ugor... persze, agglutináló... nem, tényleg semmi köze a törökhöz... valóban, Liszt és Bartók is... hát 56-ban megszívtuk, igen... hogy? hogy mondjuk? Hát úgy, hogy Jó napot kívánok!
same in english... (plusz a reménytelen magyarázkodás, hogy romániai, de magyar, olykor politikai nézetek gyors felvázolása is, ha a másik fél valamennyire képben van a magyar aktuálpolitikával. Bár mostanában egyre kevesebbet magyarázkodok.)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés? Ugye nem én töröltekek véletlenül??
TörlésNem dehogy! En jottem ra, hogy eleg erdemtelen volt megosztani a nagyerdemuvel. Viszont orulok te lattad, neked irtam ugyis. :)
TörlésÉrtem :))) köszi!
TörlésLujza, igen! Nekem viszonylag egyszerűek a gyökereim: fővárosi, magyar. Szoktam gondolkodni azon, hogy milyen lehet az erdélyi magyaroknak (pl.) az a rengereg magyarázkodás! Hogy a végén ugyis lerománozzák!
VálaszTörlésValószínűleg az akcentus miatt, de már az első "hi" után anno, Amerikában kapásból kérdezték, hogy honnan jöttem. Én már annak is örültem, ha tudták, hogy Európában van. Egyébként nagyon sokan tudták, hogy hol van Magyarország. :)
VálaszTörlésÉn fordítva szoktam gondolkodni, hiszen én sem tudok mondhatni semmit pl a USA (vagy bármelyik másik ország) történelméről, vagy bármi ott "elvártról"....
Örülök, ha tudják, hogy hol van ez a kis ország és még tudnak is róla valamit; ha pedig nem, hát nem. :) <3
Engem Kanadában állandóan ukránnak néztek - még mielőtt lehetőségem lett volna egyáltalán Kelet-Európát megemlíteni.
VálaszTörlésEgyébként két érdekes sztori jut eszembe ezzel kapcsolatban:
Egy párizsi, de egyébként tunéziai kollégám, mikor először jött Budapestre és egy rövid sétát tettünk a belvárosba, nagyon hiányolta a mecseteket. Először nem is értettem mire gondol, és mondtam, hogy van azért 1-2 helyen az országban, de azért az régen volt...Aztán kiderült hogy ő úgy tudta, hogy Magyarország, hasonlóan az összes többi kelet-európai országgal egészen a II. világháború végéig (=szovjet megszállás) török uralom alatt állt és mi csak azért nem vagyunk muszlimok mert a szovjetek üldözték a vallást. Hát ez azért elég fura történelem tanítás...
Másik: német kollégáról derült ki, hogy fogalma sem volt, hogy őrajtuk kívül bárki más is elvesztette a második világháborút. Ez is fura szerintem. Egy venezuelaitól nem várnám el hogy tuja, egy némettől azért igen...
Egyébként én annyit elvárnék egy európai (tanult) embertől, hogy némi fogalma legyen arról, hogy kb hol van Magyarország, hogy mi nem vagyunk szlávok. Én sem keverem össze letteket a litvánokkal, azt hiszem elég sértés volna egy lett-re azt mondani hogy szláv. Ugyanakkor fogalmam sincs hogy a bolgárok, macedónok mit szeretnek magukról vallani (i.e. szláv vagy nem). Egyszer nagyon óvatosan megkérdeztem egy bolgár kolléganőmet hogy ők mikor ünneplik a Karácsonyt és megsértődött a feltételezéstől, hogy azt gondoltam ő ortodox.
TörlésMásik kolléganőm meg azon sértődött meg hogy azt hittem a bolgár és az orosz nyelv valamennyire hasonlít (azóta is azt hiszem).
Elnyomó-elnyomott összefüggésben mindig nagyon kell vigyázni. Nekem egy regionális (és osztrák tulajdonú) cégnél az volt fura, hogy - rajtunk kívül - mindenki (cseh, szlovák, ukrán, horvát, szlovén) imádta az osztrákokat és látványosan hízelegtek nekik. Hmm, miért is?
TörlésÉn úgy jártam, hogy egy szlovén partner kérdezte boldogultam-e a városukban, mondtam igen, az orosz miatt tök sokat megértettem a kiírásokból. Erre teljesen besértődött, hogy az ő nyelvük kicsit sem hasonlít az oroszra (de:)).
TörlésA másik alkalom meg az volt, amikor esti vacsoránál hallottam, ahogy a szlovák nőt kérdezik mi a különbség a cseh meg a szlovák nyelv között, és csak sorolta, sorolta, hogy mennyire alig hasonlítanak, hát kicsit vicces volt, különösen, hogy előtte dumáltak folyamatosan a cseh csajjal.
Szóval néha az ember saját érzékelése el tud szakadni a valóságtól rendesen.
Na igen, nekem sem hitték el hogy a francia útjelző kiírásokat (csak a kiírásra gondolok, nyelvtantól és kiejtéstől mentesen) meg szoktam érteni az angolból...
TörlésEgyébként persze érthető hogy távolabbra akarják magukat helyezni az oroszoktól. De én is voltam olyan konferencián (fent említett osztrák tulajdonú regionális cég) hogy folyamatosan mindenki kommunikált valamiféle közös nyelven (nem a hivatalos angolon) és még a csoportmunkából is kimaradtam (végül egyedül voltam 1 csoport) mert valahogy megértették egymást de ha rákérdeztem tagadták hogy hasonlít a nyelvük. Hát fogalmuk sincs milyen az amikor nem hasonlít.
RE Zenzebil: Ket litvan tolmacs is van a helyi onkorinal. A masodik nem reg kerult be, s bar az angolt tudasa hagy meg kivanni valot maga utan, a csaj teljesen fel van haborodva a masik tolmacsra. Szerinte elso tolmacs eros orosz akcentussal beszeli litvant, megis hogy vehettek fel. Szal en is leszurtem, utaljak egymast.
Törlésbobe: én a franciákkal jártam párszor hasonlóan, amikor ideköltöztünk. Nagyon sok mindent megértettem a spanyol alapján, de mindig megsértődtek, amikor ezt mondtam nekik. Egy idő után inkább abbahagytam, de azóta se értem, miért volt olyan nagy baj, hogy mondtam.
TörlésAki meg Budapestet Bukaresttel összekeveri, bár megértem, de semmi mást nem kívánok neki, mint hogy véletlenül rossz jártra vegyen repülőjegyet és töltsön el egy kellemes hetet Romániában.
VálaszTörlésSzerintem szuper ha megkérdezik mert van lehetőséged elmondani. Inkább mint hogy a sztereotípia: az egyik szláv kis futottak még nemzet, vagy agresszív, nacionalista, hőzöngő banda.
VálaszTörlésHát ja. Ez volt Románia a 80-as években. A gyerekkorom. Ezért nekem különösen fura az egy kalap alá vétel.
Bizony jegyre adtak a dolgokat Romaniaban, rengeteget alltam sorban. Mielott szulettem, edesanyam megkerdezte a batyamat, mit szol ahhoz, hogy lesz meg egy huga. A testverem azt valaszolta: Mit szoljak? Ezentul fel kg parizert nem negyfele hanem otfele fogunk elosztani. ;))
VálaszTörlésGyerekkoromban arrol almodoztam, h egyszer olyan gazdag leszek, teljesen egyedul meg fogok enni egy nagy rud sonkaszalamit. :)) Aztan nem tudtam megse megenni, tul nagy volt.
Na én a tejjel voltam így. Egyszer meginni egy fél liter tejet, ami csak az enyém. És ez egyébként teljesült 1989-től, állandóan tejet ittam gimis koromban. (Azt hiszem másféle tej lehetett mint amit ma kapni...)
VálaszTörlés