Papám: - Bonikám, nem “mi”, hanem “tessék”!!!
Boni: - A mama azt mondta, hogy mondhatok “mi”-t. Szabadság van. Én döntök!
Én: - Hagyjátok már szegény gyereket. Basszus, egész gyerekkoromban hallgattam ugyanezt!
Papám: - A “mi” nagyon udvariatlan. Értsd már meg, csak az ő érdekéből mondom. Mi lesz így belőle?!
Én (hápogok): Mi?? Én elvégeztem egy egyetemet! Jó munkám van, amit szeretek! Férjhez mentem! Gyereket szültem! A kollégáim szeretnek, a főnökeim megbecsülnek, a barátaimra mindig számíthatok! Vettem egy lakást! Illetve kettőt! Véleményem van a napi politikáról, a társadalmi jelenségekről, az olvasmányaimról! És ezt a véleményemet árnyaltan ki tudom fejezni! Két nyelven! És soha életemben nem mondtam azt, hogy “tessék”!!
Papám: - Na látod, fiam. Mindezt nekünk köszönheted. Képzeld el, mi lett volna akkor, ha nem figyelmeztetünk ennyiszer, hogy a “ mi” udvariatlan....
Szerencse, hogy szólásszabadság van, és nem csak Boni mondharja, hogy “Miiii??”, hanem a papám is kedvére beszélhet hülyeségeket!
Miiiii??? (Annyira szeretem az efféle írásaidat :D )
VálaszTörlésÉs fiamnak is hívhat, holott lány vagy. Az én nagymamám is ezt csinálta, és kicsiként engem szerintem legalább annyira idegesített ez, mint őt az, ha véletlenül mit mondtam tessék helyett.
VálaszTörlésEz nagyon jó, feltört belőlem a nevetés! :D
VálaszTörlésEz nagyon jó. Nálunk anyukám is miii-zik. :D
VálaszTörlés:DDDD azert en most elkepzeltem,hogy ha 'tessekeltel'volna,lehet most te lennel a noi 'ilonmaszk':D
VálaszTörlésA papámnak egyébként tényleg jó humora van, folyton nevetek a poénjain :)))
VálaszTörlésLufi, pont erre vágyom :))) (ja, nem)