2017. január 13., péntek

Luxusélet

Még mindig keresem azt a rendszert, amely alkalmazásával el tudnánk érni, hogy ha semmit nem is (pedig az lenne az ideális), de lehető legkevesebb élelmiszert dobjunk ki a kukába. Rengeteg maradék vagy fel nem használt (lejárt) kaját dobálunk ki évek óta. Iszonyú luxus, és baromi nagy lelkiismeret-furdalást okoz, még ha az általam kidobott joghurtok úgysem kerülhetnének a világ másik felén éhező gyerekekkhez – de akkor is. Az elv a lényeg. Milyen világban élünk már, hogy szinte normális az, hogy fél üveg lekvárok, paradicsomszószok, kukoricakonzervek, megmaradt olivabogyók vagy csemegeuborkák, beszáradt tormák és pirosaranyak, lejárt tojások, kefírek, bontatlan tejek, tejfölök és hurkák, megrohadt citromok, narancsok és fekete banánok vándorolnak rendszeresen a szemetesbe?!

A legkézenfekvőbb megoldás – hogy rendszeresen körletezem a hűtőben és a kamrában, és mindent időben megeszünk – csak utópia. A múltkor ugyan két régi banán miatt nekiálltam banánkenyeret, a lejárófélben lévő levelestészta miatt pedig málnás morzsasütit sütni, de ez baromi nagy macera, nincs mindig idő vagy felvevőpiac erre (Boni semmi pénzért meg nem enné a házi sütiket sajna). Volt, hogy lejárt tojásból készítettem rántottát, még jó, hogy csak én tudtam, mert baromi rossz étvággyal ettem. De valljuk be: eléggé hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy azt esszük, amit megkívánunk, nem pedig azt, emit éppen meg kell enni. Pedig próbálkozom, igyekszem, de rövid költség-haszon elemzés után gyakran be kell látnom, hogy érdemesebb kidobni 1 kg zsizsikes lisztet (1,20 euró), mint egy órán keresztül pogácsákat szaggatni (magas órabérrel dolgozom :)).

A mélyhűtő amúgy tök jó dolog, a fagyasztott cuccokból alig kell kidobni valamit kivéve, amikor rosszul csukjuk be, és mindentől meg kell szabadulni. Van a háznak egy macskája, Z. úgy szokta enyhíteni a lelkiismeretét, hogy kidobálja neki az ablakon a garázstetőre a megmaradt húsokat. A szomszédok is így csinálják, ezért nagyon elfinnyásodott, nem eszik meg ám akármit.

Valójában azonban nem az outputon, hanem az inputon kellene változtatni: nem arra kellene leginkább figyelni, hogy mit eszünk, hanem hogy mit veszünk. Igaz, tök gyakran Z. vásárol, és ő nem nézi meg előtte, hogy mi van a hűtőben. Így kerül bele mindenből dupla adag, meg olyan dolgok, amelyeket soha nem szoktunk enni (előrecsomagolt kész palacsinta??).

Azért jutott most ez eszembe, mert egyrészt (mint mindig, idén) január 1-jén is elhatároztam, hogy változtatok a szokásainkon. Másrészt pedig a Germinált olvasom... ilyen tapasztalatom sem nekem, sem a körülöttem élőknek nincs, szerencsére: hogy ne legyen semmi ennivaló otthon. Őszintén megmondon, hitetlenkedve olvasom a könyv bizonyos részeit, ami döbbenet, mert biztos sokkal több ember éhezett a világtörténelem során, mint amennyinek volt rendesen enni.

19 megjegyzés:

  1. Mi az édességgel küzdünk és az egyetlen nyertes stratégia, ha nem viszünk haza csokit, sütit stb. Szóval tényleg csak az működik, ha az inputot szűröd meg. Az én férjem ugyanígy vásárol, a cuccok felét amit hazahoz ki szoktam dobni. Szerencsére nálunk csak szökőévente kell rábízni a vásárlást.

    VálaszTörlés
  2. Csak így annyira praktikus nekem, h ő vásárol... :):)

    VálaszTörlés
  3. néha képtelenség az inputtal mit kezdeni. nálunk ilyen például az ajvár. mindig kidobom a fél üveget. csevaphoz esszük, pirítósra is jó persze, de egyszerűen négy nap után már nem akar folyton mindenhez ajvárt enni az ember. viszont olyan kiszerelésben árulják csak, ami hatalmas. semmi probléma nem lenne, ha lehetne fel akkora üveggel is venni. mindig bosszankodom emiatt. fogyasztói társadalom...

    ami a többi maradékot illeti: erre jó, ha van(nak) a háznál kutyá(k). (persze nekik sem adunk olyat, ami nem nekik való.)

    VálaszTörlés
  4. Ezzel küzdünk mi is. Ami a férjes (na jó, sajátot is) felesleges vásárlást ügyesen lecsökkenti az a szinkronizált Wunderlist app. Ebben vezetjük a vásárlandó dolgokat (arra is jó, hogyha elfogy valami egyből beírom és nem vagyok hetekig sütőpapír nélkül), álltalában hetente 1 max 2x megyünk a boltba és bőven elég végigkattintgatni a listát, nem marad se erő, se kedv még badarságokat bedobálni. A gond akkor van mikor nem vezetünk listát és úgy vágunk neki a boltnak, ez sajnos jóval többször megesik mint kellene.
    Egy időben minden hétvégén csináltam ebédtervet a következő hétre és arra célzottan vásároltunk. Na az kivállóan működött, de sajnos valahogy a személyiségemmel volt összeegyeztethetetlen hosszú távon ez a listázós, betervezős forma.

    Főztem már sajnos én is 2 teljes napig és etettem a szomszédokat csakhogy ne kelljen a leolvadó fagyasztó tartalmát kidobni. :(

    VálaszTörlés
  5. Színváltószeműlány: nálunk a lekvár ilyen, amit csak én eszem. Gyakran megmarad...

    Family Marker: na majd megnézem én is ezt a csodaalkalmazást. Jó ötlet! Mert a férjem MINDIG elveszti a listát, amit írok neki. Egyébként róla lehetne mintázni a vadászó-halászó ősember mintáját valami filmhez. Sztem neki a bevásárlás ilyen elemi, önfenntartó, családellátó szükséglet. NAPONTA megy. Hétvégén többször is, mert mindig elfelejt valamit. Akárhol laktunk is eddig, a bolti eladókat már egy hónap múlva ismerte :)

    Ebédterv: ez valahogy a mi gyomrunkkal is összeegyeztethetetlen, pedig ez is milyen jó ötlet.

    VálaszTörlés
  6. Pontosan ez a helyzet nálunk is, megőrülök ettől. Én Anyukám kutyáját etetem, ez az egy vigaszom van. És én a 80-as években úgy éltem Romániában hogy tényleg nem nagyon volt mit enni. És nem éheztünk. Minden nap azt ettünk amit épp kapni/szerezni/cserélni lehetett. Nem volt olyan hogy "megkívánunk valami ételt". Ha kaptunk túrót, volt túróstészta, ha szereztünk tejet volt tejberízs. És hogy megszoktam a jólétet.
    Persze nálunk IS a Férjem a hibás. Azokat a felvágottakat, sajtkrémeket, jpghurtokat amiket ő vesz, senki nem eszi (ő sem). Ha főz, akkor 20 emberre főz, be se fér a hűtőbe...

    VálaszTörlés
  7. Iszonyú jó dolgunk van, komolyan... és a kutyáknak is :)))

    VálaszTörlés
  8. A napi bevásárlás lesz a baj nálatok! Mi rakaptunk most félkész, otthon befejezős kenyérsütésre mert a Lány szereti vacsorára. Korábban minden nap bementünk friss zsemle miatt és persze mindig vettünk valamit. Most max 2x járunk egy héten és sokkal kevesebb cuccot hozunk haza és nem éhezünk:)

    VálaszTörlés
  9. Nekem elsősorban a friss zöldség és gyümölccsel van gondom - ha mindennap veszek, sok, ha ritkábban, kevés. Ha elkészítem magamnak, mindenki kér, de maguktól nem eszik. Ha mindenkinek készítek, én eszem meg egyedül. Ajvár ugyanez - a lekvárok mondjuk elállnak ezer évig, azzal nincs gond (plusz az itthoni sütiket is szeretik mind). A főzés is necces - ha nem főzök, mindenki éhesen jön haza - ha főzök, benyögik, hogy már ettek - eh, mindennel bajom van nekem is. Terülj asztalkám kéne - varázsszóra nyíló és arra (maradékostul) el is tűnő.

    VálaszTörlés
  10. En azzal nyugtatom magam, hogy most van a lakhelyunkon food recycling, legalabb komposztba megy es nem rothad tovabb a kaja, a szemetdombokon metan gazt eresztve.
    Azt se gondoltam volna valaha, hogy ez a tema ennyire fog erdekelni.

    VálaszTörlés
  11. Én is eljutottam egyszer oda hogy zavart a kidobott maradék. Nyilván a világ másik felén éhező gyerekeknek nem lehet eljutattni, de Magyarországon is sok szegény ember van. Vettem egy csomó zacskót és mindent bezacskózva a kuka mellé rakok. Pár darab kockasajttól kezdve a megmaradt levesig.... mindent. Így nekem soha nincs olyan érzésem hogy pazarlok! Pár órán belül mindig elviszik.
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez nagyvarosban mukodik, de nalunk falun nincsenek kukazok. (persze a szegenyseg videken legalabb annyira jellemzo, de ott valahogy nincs annyira meg ez a jelenseg.)

      Törlés
    2. Persze, nyilván van ebben igazság, amit írsz. ( 50 ezres városba lakok )
      Tényleg kíváncsi lennék, hogy bárki is hogy oldja meg, hogy pont annyit vegyen és főzzön, ami nem kerül kukába. Mert tényleg luxus két szelet kenyeret is kidobni.
      Gy.

      Törlés
    3. Itt nalunk sincsenek hajléktalanok, sztem nem vinne el senki, pedig jo otlet ez a csomagolas.

      Food recycling: meg nem hallottam rola, de jo otlet!

      Törlés
  12. Mi otthon anno túl nagy szegénységben éltünk, és gyerekkoromban túl sokszor éheztünk ahhoz, h el tudnám viselni a kidobott ételnek akár csak a gondolatát is. Persze voltak jó időszakok is, megtanultunk bővölködni és szűkölködni egyaránt. Voltak állatok mindig, kevesebb v több, így fel sem merült, h bármi is kárba fog veszni.
    Amióta Mo-n vagyok, és két személyre vásárolok ill. főzök az addigi minimum négy helyett, elég nehéz. Odafigyeltem arra, mi mennyi idő alatt fogy el, és eszerint tervezek. Csak olyasit veszek meg, amivel konkrét tervem van. Egyelőre működik, bár nem túl régóta csinálom.
    Az ennivaló nagy dolog, meg kell becsülni, ezért a mai napig nagy nagy hálát érzek, amikor sok minden van a hütőben, és bőség van.

    VálaszTörlés
  13. És mit gondol erről Z.? Mert ha ő a beszerző, de nem érdekli a pazarlás, akkor reménytelen az ügy...Mi viszonylag kevés kaját dobunk ki, de ehhez az kell, hogy én főzök és én vásárolok. Vagyis tudom,mi van otthon és azt is, hogy mit fogok főzni. Van komposztunk is,plusz a város gyűjti a konyhai maradékot és biogázt készít belőle. Azzal járnak a városi buszok.

    VálaszTörlés
  14. De, erdekli az ugy, tenne is ellene, de valahogy megis ott talaljuk magunkat, h hirtelen 12 tojas van a hutoben.. de rajta vagyunk az ugyon, h redukaljuk a kidobando cuccokat.. probalkozunk..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor van remeny...sokat segit az elrettentesben, ha az ember egyszer összegyujti egy heti szemetet, szelektive (kaja, papir, muanyag). Ijesztö latvany, motivalt lesz töle az ember hirtelen.

      Törlés
  15. jaj, de rossz volt ezeket még olvasni is! én soha nem dobok ki ételt, a max az pár penészes zsömle/hónap, de még attól is fáj a szívem. szerintem az a titka, hogy néha körül kell nézni otthon, és azt kell megenni, ami hamarosan lejár. plusz egy csomó mindennek a lejárati idejére még rá lehet számolni pár napot (hetet), itt a lista: http://olvastuk.startlap.hu/cikk/az-osszes-lejarati-datum-megteveszto-az-elelmiszereken-itt-egy-hasznalhato-lista/3860

    VálaszTörlés