Tíz újraolvasandó könyv/2

Azon kívül, hogy elkezdődött egy új hét és beléptem az ovuláció utáni 8. napba, nem történik semmi említésre méltó és nem is érzek SEMMIT. Úgyhogy inkább folytatom a kedvenc újraolvasandó könyveim listáját. Ebben a második felvonásban (K–Zs) véletlenül csupa magyar szerző került. Mondjuk annyira nem meglepő, hiszen leginkább magyarul szoktam olvasni.


Kaffka Margit: Színek és évek

Nem nagyon emlékszem már rá, az maradt meg belőle, hogy egy letűnt kort elevenít meg, és egy olyan társadalmat mutat be kristálytisztán, amikor a nőknek a tűnődő szomorúságon és lemondáson kívül még nem volt sok választásuk. Témájában friss és modern, egy porszemet sem kell róla letörölni, a nők gondjai (szerelem, házasság, család, GYEREK, függetlenség, öregedés) úgy látszik, univerzálisak.

Szabó Magda: Ókút

Miután elolvastam ezt a könyvet, emlékszem, az volt az első gondolatom, hogy EZ az a könyv, amit én akartam volna megírni. A második pedig az, hogy jó, ha már meg van írva az én könyvem, akkor legalább szeretnék ilyen elegánsan, egyszerűen és intelligensen egy másik önéletrajzi könyvet írni. És én is úgy szeretném bemutatni gyerekorom díszleteit, ahogy Szabó Magda tette: mindenki érdeklődésére számot tarthatón.

Szepes Mária: Vörös oroszlán

Én, aki a horoszkópoktól és a jósnőktől falnak megyek, imádtam ezt a könyvet. Talán azért, mert az ezotéria, ha színvonalas fikcióba, világirodalmi horizontú könyvbe van ágyazva, nagyon is érdekes lehet. A történet több nemzedéken és tudati síkokon ível át, egy percig sem lehet nem odafigyelni. A végén viszont nagyon el kell gondolkodni, hogy az ember minden kockát a helyére tudjon tenni. Akkortájt olvastam, amikor bejött ez a Da Vinci-kód őrület, és emlékszem, nagyon sajnáltam, hogy a magyar pont nem világnyelv, hiszen mennyivel jobb emez annál. 

Tamási Áron: Ábel a rengetegben, a városban, Amerikában

Tamási Áronnal is úgy vagyok, hogy időről időre előveszem, mert egyszer csak elkezd hiányozni ez a metaforákkal teli, ízes magyar szó. Ezt a trilógiát meg különösen szeretem, és Ábel az évek alatt nagyon a szívemhez nőtt - ha életre kelthetnék egy irodalmi hőst, Ábelt választanám. Egy percig sem unatkoznék, asszem!

Vámos Mikós: Apák könyve

Nem tudom én ezt a Vámost hová tenni, a folyamatos sértődéseivel, tévés szerepléseivel és fura arckifejezésével. Ezen a könyvön kívül mást nem is olvastam tőle (bár elkezdtem), ez viszont nyelvi bravúr. Történelmi kalandozás, több generáción keresztül, és ahogy közeledünk a jelenhez, úgy változik meg a szöveg nyelvezete. Micsoda könyvtármunka lehetett!