A végén kezdem: sikeresen túléltem a laparoszkópiát, amely során az inkriminált polipon kívül egy cisztát (ami egy betokosodott sárgatest volt, ha jól értettem) és egy icipici (szerinte szóra sem érdemes) endometriózist is kivett a doki. Egyik sem okoz meddőséget és minden szervem épp és egészséges ("Az Ön hasa szép"), aminek mondanom sem kell, mennyire örülök. A dokit (János) csak a műtét másnapján láttam, ezért egy napig azon agyaltam, vajon mit találhatott odabent (egy csokor hóvirágot? OTP-kölcsönnel vásárolt fényképezőgépet...?).
Az altatás sem volt nagy szám, tényleg. Az aneszteziológus (egy lengyel nő) teljesen udvariatlanul a beszélgetés közben altatott el, amiből arra következtetek, hogy valójában egyáltalán nem érdekelte, hol helyezkedik el Nyíregyháza a Balatonhoz képest. Az intubáció meg tényleg csak torokfájást okoz és nem bénultak le a hangszálaim sem.
Viszont ezek a hegek! Hát, ezek baromira fájnak. Nem tudok oldalra fordulni, nevetni, köhögni, földről semmit fölvenni, nyújtózkodni, hason fekve olvasni. Én, naiv, még listát készítettem a betegszabi alatt itthon elvégzendő dolgokról! Látom már, hogy nem lesz ebből semmi.
És történt egy terminológiai konfúzió is a kórházban. Csütörtök óta kérdezem ugyanis a dokikat, ápolókat, még Z.-t is, hogy lesz-e katéter bennem a beavatkozás után. Katéter alatt én a húgycsőbe vezetett bigyót értem, ugye ezt így mondjuk magyarul? Mindenki egyöntetűen bólogatott, hogy persze, katéter, az kell. Már a gondolattól is teljesen rosszul voltam, de hát ugye én bármilyen áron terhes szeretnék lenni, szóval egy katéter nem szegi a kedvemet.
Műtét után (majdnem) az első mozdulatom az volt, hogy kitapogassam azt a híres katétert...de nem volt ott semmi. Hát ekkora boldogságot! A hangszálaim is megvannak és a katétert is megúsztam! (mondjuk a János azt válaszolta a műtőasztalon, amikor a biztonság kedvéért elmondtam neki (hátha!), hogy pisiltem ám előtte, hogy azt a húgyhólyagot azért le kell majd eresztenünk - ezt a mondatot azóta nem tudom hogyan értelmezni)
Szóval akkor derült ki számomra, hogy a katéter franciául a kanült jelenti, és amire én gondolok, az franciául szonda. Nna, szép kis fordító vagyok. Úgy megörültem a dolognak, hogy azon nyomban kértem egy ágytálat, mivel profi ágytálazónak hittem magam. De basszus... semmi. Pedig nagyon kellett. És abban a pillanatban beugrott Zs. barátnőm férjének az esete, aki egyszer csak valami (pszichoszomatikus?) dolog miatt órákig nem tudott pisilni, ezért kórházba vitték, és ott katéterrel fél liter vizeletet csapoltak le belőle. Zs. egyébként ezért szült kétszer epidurális érzéstelenítés nélkül.
Úgy megijedtem, hogy megkértem Z.-t, támogasson el a WC-re, hátha ott majd menni fog. Nagy jajongások közepette átmásztam az ágyrácson, majd az infúzióval és Z.-vel együtt eltámolyogtam a fürdőszobáig, ahol viszont elájultam és összeestem. A kórház egyébként egyesre vizsgázott nálunk, mert a rémült Z. hiába nyomta a gombot és kiabált segítségért, nem jött senki. Viszont utána óránként benéztek, hogy tudtam-e már pisilni? Komolyan a legrosszabb az egészben ez volt. (Nem tudom, volt-e köze ahhoz, hogy a húgyhólyagomról szedték le az endometriózist.)
Na, de minden jó, ha vége jó, katéter nélkül megúsztam az egész ügyet, igaz, hogy másfél napig Z.-vel jártam a WC-re, és még most is bekopog az ajtón, ha túl hosszú ideig vagyok bent.
Viszont újra meg kell kérdeznem K. barátnőmtől, aki minden előképzettség nélkül esett ikrekkel teherbe és szülte meg őket, hogy végülis mire gondolt, amikor azt mondta, hogy császármetszés után katétert kapott.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHát nem ismerem az ottani szokásokat, de valószínűleg azt jelenti, hogy amikor aludtál, beraktak egy katétert, azzal leeresztették a vizeletet a húgyhólyagból, aztán még ébredés előtt kivették. De mindegy, a lényeg, hogy túl vagy rajta, és a hegek is csak pár napig fájnak.
VálaszTörlésIKL, amikor megkérdeztem a dokit, mit nyernék a laparoszkópiával, ha minden anomáliára ÚGYIS a lombik a válasz, azt felelte, hogy a pici endometriózis is okozhat meddőséget, jobb kivenni. Végülis ezzel vett rá a laparra. De sajna erre a picire azt mondta, hogy ez még nem is volt 1-es stádiumú sem. Hát, meglátjuk a következő lombiknál!
VálaszTörlésEllie, jaj, ebbe bele sem merek gondolni. A hegek viszont még ugyanúgy (baromira) fájnak, mint az első nap, remélem, ez még normális.
Hé. Mi folyik itt? Én nem töröltem a megjegyzésemet...
VálaszTörlésNa de mindegy. Én azt tartom logikusnak, hogy egy minimális endometriózis is okozhat meddőséget, vagy legalábbis kofaktora biztosan lehet. De ez egy blog és nem valami tudományos vita.
Kicsit azért rémisztő, hogy elájultál. Olyat én még nem csináltam.
VálaszTörlésJajj, én már ájultam el, a műtőben, amikor gyakorlaton voltam a jelenlegi munkahelyemen. Vagánykodtam és nem reggeliztem. (Szerintem akkor döntötték el, hogy felvesznek.) Amúgy tök jó érzés, sajnálhatod, hogy még nem próbáltad.
VálaszTörlésIKL, a bejegyzésed eltűnése rejtély!
VálaszTörlésHú, hát én utálok elájulni, mindig bepánikolok amikor érzem, h jön. Popi, sztem nem vesztettél semmit. A reggeli tényleg fontos tényező, én ezért MINDIG és MINDEN körülmények között szoktam reggelizni, dehát aznap nem lehetett. Bár ájultam én már el rossz hírtől is, hiába reggeliztem :) IKL, remélem a beteg már aludt, amikor elájultál.
Arra nem emlékszem. :) De nem csináltam semmit, csak pár kampót tartottam és amikor mondtam, hogy egy kicsit furcsán érzem magam, kivettek mindent a kezemből és valaki elkezdett húzkodni hátrafelé. Aztán csak arra emlékszem, hogy a bemosakodó csapok alatt feküdtem és egy aneszt. asszisztens a lábamat húzkodta felfelé, amire tök kiakadtam, hogy hagyjon már békén. Azóta a közelébe se kerültem hasonlónak, de mindig eszem, iszom és pisilek, mielőtt beszállok egy műtétbe, ezt megtanultam.
VálaszTörlés