Rábeszéltek egy laparoszkópiára. A dokim a nyakamba varrt egy laparoszkópiát! Azt mondta ma reggel, hogy ha már úgyis el leszek altatva, akkor miért csak a méhembe kukkantson be, ő inkább meggyőződne arról, hogy a többi szervvel is minden oké. Teljesen bepánikoltam, hogy már megint döntenem kell. Úgyhogy abban maradtunk, felhívom a lombikos orvosok valamelyikét és megkérdezem, szerintük is indokolt-e a lapar.
Nem az Edit kórházat hívtam fel, ahol Erik és Franciska úgysem mondott volna semmit, hanem egyenesen betelefonáltam a Lukácsba, ahol pedig nem lehet csak úgy egyszerűen telefonon zaklatni a dokikat, de valami csoda folytán sikerült elérnem a Tündért, méghozzá kétszer.
Először azt mondta, elég egy hiszteroszkópia is. Megnyugodva hívtam Z.-t, ugyanis a laparoszkópia sokkal kellemetlenebb, hosszabb, és főleg: intubációval jár. (Borzalom!) Z. kérdezte, elmondtam-e a Tündérnek, hogy a nőgyógyász a jobb petefészkemen évek óta észlelt folt miatt (is) javasolta a lapart. Hát, ezt elfelejtettem mondani. Úgyhogy ismét felvettem a telefont, és a titkárnők/gyakornokok hada ellenére megint sikerült beszélnem a Tündérrel, aki viszont így már kiérdemelte a világ legkedvesebb és legodafigyelőbb nőgyógyásza címet (egyébként komolyan). És azt mondta, hogy ebben az esetben bizony jobb lenne egy laparoszkópiát csináltatni.
Teljes lesz így a kép! Ezzel asszem minden elképzelhető beavatkozáson túl leszek. És nekem, aki szeretem a kerek számokat, szülinapokat, megemlékezéseket, jubileumokat és kommemorációkat, még az az örömöm is meglesz, hogy a blogom fennállásának első évfordulóján műtenek. (és a New York-i terrortámadás után pontosan 11 évvel, de ennek mondjuk semi köze nincs semmihez) (és nem mintha ez bármit is változtatna azon, hogy baromira tartok az egésztől, intubációval, katéterrel egyetemben)
Akkor éljen az évfordulós lapar! Rendben lesz minden!
VálaszTörlésmegértem, én is nagyon rettegek a műtétektől, és az intubációtól is, de biztos minden simán megy majd, és végre pontos képet kapsz, és nem bánkódsz utólag, hogy meg kellett volna nézni!
VálaszTörléshajrá! :)
Nekem is pont ilyenem volt (és amúgy Jusztis-nak is) és én is tökre féltem, de aztán egyáltalán nem volt olyan félelmetes. Amikor intubálnak, már úgyis alszol, és mire felébredsz, kiszedik, úgysem veszel észre semmit belőle. Egy pár napig fájt utána kicsit a hasam meg a vállam, és most van rajtam 3 db 1 cm-es sebhely. Drukkolok!
VálaszTörlésSzia. Évi blogjából néztem a tiédre és csak a legfelső bejegyzést olvastam. Barátnőm (Tina) endometriózis miatt volt laparon, megcsinálták, amit kellett, majd a 3. Clostis hónapban terhes is lett, ma már 15 hónapos az egészséges kislánya. Nekem is volt laparom, semmi gáz, alig maradt nyoma. Utána egy kicsit kellemetlen, mivel gázzal (vagy miszösszel) fújják fel a hasad, hogy mindent láthassanak, és a műtét után az kicsit teker majd rajtad, de ez van. Kívánom, hogy nagyon hamar terhes legyél és szülj egy egészséges BABÁT!
VálaszTörlésKöszönöm, lányok! Igen, a célt kell néznem, úgy könnyebben fog menni.
VálaszTörlésNálam jobban senki nem tartott a lapartól, napokig nem aludtam előtte, de egyáltalán nem volt vészes. A sebhelyeim alig látszanak, olyan kis helyeseket vágtak :) pár napig fájt a vállam, a hasam meg csak elhanyagolható mértékben.
VálaszTörlésDrukkolok (csak előre nézz, hajrá a célért) :)! Egy sorstárs.
Laparoszkópiát túl lehet élni! Intubációtól sem kell félni!;) Átugorjak?;
VálaszTörlésNagyon gondolok Rád! Hogy vagy?
VálaszTörlésHuh, hát túl vagyok rajta... de nekem nem volt olyan fáklyás menet, mint a többieknek! Viszont a jó hír: minden oké. A héten megírom, mi volt, most még a nap nagy részében alszom. (ebből már nem lesz szombati shoppingolás, ahogy gondoltam)
VálaszTörlésA lényeg hogy letudtad! Pihenj sokat, megvárunk (bár persze halálosan kíváncsiak vagyunk mindenre). Pussz!
VálaszTörlés