Metz, Strasbourg

Szuper feltöltődős hosszúhétvégét (Mária mennybe ment) töltöttünk két nagy(?)városban. két különböző batátnőmnél. Azért írom kérdőjellel a nagyot, mert az egyik városról – Metz – kiderült, hogy tulajdonképpen pici és provinciális (vicces, hogy ez az utóbbi szó Franciaországban már politikailag nem korrekt). Mindennek azért van információértéke, mert van arról szó, hogy esetleg Z.-vel ott kötünk végül is ki. De ez egy másik történet. Itt csak annak van jelentőssége, hogy csütörtökön mindketten olyan szemmel néztük figyelmesen a várost, hogy tudnánk-e ott lakni? Néha-néha rémülten egymásra néztünk: nem igazán...

A barátnőmet, aki ott él, három éve nem láttam. Azóta született két gyereke, elköltöztek mert vettek egy házat, amit felújítottak. A gyerekeket most láttam először és így képet kaptam arról is, milyen két picivel egész nap otthon lenni: isteni. Szóval nem gondoltam meg magam, vagy ilyesmi, csak reménykedem, hogy én is ilyen sportos és laza és türelmes leszek. Azt is megtapasztaltam, milyen az, ha az ember minden óvodai vírust elkap a gyerekein keresztül: ez már kevésbé tetszik. Nem kellett volna annyit puszilgatnom azt a kislányt (de hát annyira cuki), mert rémes torokgyulladással jöttem haza és most már betegszabira sem mehetek: a saját dokim sem hinné el, hogy megint náthás vagyok.

Strasbourg viszont szuper hely, a belvárost be lehet járni gyalog, kozmopolita és fiatalos, és nem utolsósorban az idő észrevehetően melegebb. C. barátnőm harmadik hónapos terhes, azaz szeptember óta kétszer esett teherbe. Ez konfirmálja, amit gondolok, tehát ha az első három hónapban nem jön össze, akkor valami probléma van. Felesleges várni 2 évet, ez a 2 év csak egy statisztikai adat, a rögtön terhesedő nők és a negyedik lombikkal teherbe eső nők számának átlaga. C. szegény nem nagyon tudja élvezni a hányinger és az efféle járulékos tünetek miatt és láttam rajta, hogy nem nagyon mer panaszkodni. És ő is úgy halálra izgulja, ahogy valószínűleg én fogom, és már most látom, hogy bánni fogja a végén, persze könnyű beszélni, és is ugyanúgy fogom bánni.

 

Strasbourg