Az alábbi beszélgetés után eszembe jutott, hogy folyamodványt szeretnék benyújtani a Magyar Tudományos Akadémia nyelvhasználati csoportjához:
Javaslatom célja ennek a sajnálatos etimológiai malőrnek a helyrehozása, amelynek következtében egyesek folyton elfelejtik és összekeverik, mikor utazunk Mo-ra, mások meg nevetséges módon kénytelenek fejhangon megnyújtani ezt vagy azt a magán- és mássalhangzót.
Nevezzük át valamelyik hónapot a kettő közül!
De úgy, hogy soha többé ne kellnen a bolondot játszanunk, kiabálnunk vagy idétlenül artikulálnunk, hogy n vagy l.
Amúgy nem is értem, hogyan fejlődhetett ilyen hülyén hasonlóvá ez a két szó. Teljesen szembemegy azzal a városi legendával, hogy a nyelv gazdaságos és felhasználóbarát, hát nem az! Miért nem választódott ki természetes úton az egyik szó, a másik helyett meg miért nem talált ki a népetimológia egy újat?
Javaslatom: január, február, március, április, május, június, FITYFIRITTY, augusztus, szeptember, október, november, december.
Boni javaslata: január, február, március, április, május, júNINI, júLILI, augusztus, szeptember, október, november, december.
Teljesen megértelek. A németben vagy egy ilyen megkülönböztetés a kiejtésben, hogy Junó vagy Juláj. Amikor először hallottam egy némettanáromtól, azt hittem, az ő találmánya illetve hogy csak ő használja és megdicsértem gondolatban, hogy milyen praktikus ötlet.
VálaszTörlésHát igen, elég szerencsétlen dolog, hogy Julius Caesar és Junó istennő neve csak egy mássalhangzóban különbözik egymástól. 🙂
VálaszTörlésKülönben szerintem Boni javaslata válna be jobban, mert a fittyfiritty esetén folyton azt kérdezgetnénk, hogy melyik helyett is vezettük be, a június helyett, vagy a július helyett? 😄
avagy núnius és lúlius :)
VálaszTörlés