Faggatom Bonit, hogy milyen volt nem is olyan régen a Télapóban hinni. Én soha nem hittem benne, nálunk gyerekkoromban úgymond nem volt hazugság (valójában sok minden hazugság volt). Semmit az ég világon nem tudok kihúzni belőle, csak annyit, hogy egyszer, már lefekvés után kérdezte meg, hogy létezik-e valójában a Télapó, én akkor mondtam el az igazat (rémlik hogy már vészesen nagy volt, talán nyolc éves?). Azóta is azt mondogatja sajnálkozva, hogy nem kellett volna elárulnom.
Kérdezem, hogy sejtette-e. Azt állítja, semmit sem. Tovább ostromlom a kérdéseimmel: a suliban nem mondogattak ezt-azt a gyerekek? Szintén rémlik, hogy egyszer csak a semmiből, még ovis volt, kijelentette, hogy a szülők hozzák a karácsonyi ajándékokat, majd másról kezdett el beszélni. Boni szerint az iskolában nem mondtak neki semmit, ő tőlem tudta meg azon a bizonyos estén. Szerintem meg nem akarja elmesélni, nem értem miért.
Próbálkozom máshogy feltenni a kérdést: ki hozta a karácsonyfát? (a manók) Honnan tudta a Télapó, hogy milyen ajándéknak örülne? (mindent tud) Emlékszik-e konkrét ajándékra, amiről úgy tudta, hogy a Télapó hozta? (mindet, mama!) Na jó, de mondj egy példát! (hát a ládát, benne a távcsővel) És a Mikulás, aki a csokit hozza december hatodikán, azt is elhitted? (jaj, mama, azt még láttam is!)
Felekezettől, világnézettől és meggyőződéstől függetlenül mindenkinek minden jót kívánok, áldást vagy örömet, ünnepeket vagy Jézus születését, Télapót vagy Télanyót! A fenti képet egy csokibolt kirakatában fotóztam, gyönyörű, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése