Miről beszélget ma az utca embere Franciaországban? (13. nap)

Arra gondoltam, összeszedem az aktuális témákat annak apropójából, hogy ma van november 13-a, azaz:

• Ma volt tíz éve, hogy terroristák egyidejűleg több helyszínen is merényletet követtek el Párizsban, amelyben 133 ember életét vesztette és több százan megsérültek. Ez a dátum a franciáknak kb. olyan mint az amerikaiaknak a szeptember 11. Rengeteg cikk, elemzés, tanúvallomás, interjú, könyv, podcast stb. látott azóta napvilágot a témában, túlélőktől, orvosoktól, újságíróktól. Ezeket nagyon nehéz olvasni vagy meghallgatni. Sorozat is készült. Voltak hősök, voltak szerencsés túlélők, és voltak olyanok is, akiknek az egész életük tönkrement. Voltak csalók, akik azt állították, megsérültek, de valójában nem is voltak ott a támadás idején. Maradtak árván gyerekek. Pár éve álltak bíróság elé a terroristák és segítőik. Az egész eseménysorra a Bataclan névvel utalnak vissza, ez az a koncertterem, ahol még túszokat is ejtettek (de más helyszíneken is volt támadás). Általában minden francia (én is) pontosan emlékszik (emlékszem), hol volt(am) és mit csinált(am) a Bataclan idején. Arra már viszont nem emlékszem, hogy aznap is olyan enyhe idő volt, mint ma, állította Z., akinek ma kijelentettem, hogy nem normális ez a meleg. (=Örökzöld téma.)
• Tegnap derül ki, hogy Nicolas Sarkozy volt francia elnök kijöhet a börtönből, ahová három hete kellett bevonulnia. Korrupció miatt ítélték el, öt évet kapott! Állítólag líbiai diktátortól fogadott el pénzt, amit a kampányára fordított, ő végig mindent tagadott. Nagyon népszerűtlen elnök volt, a börtönben el is volt különítve a többiektől, állítólag a saját testi épsége miatt. Azóta megy a vita arról, hogy melyik politikus milyen jogcímen látogathatja meg. Most szabadlábon, de bírósági felügyelet alatt várja a következő tárgyalást.
• Folyamatos belpolitikai téma a kormány összetétele, ugyanis mióta Macron feloszlatta a parlamentet, semelyik pártnak sem sikerül biztos többséget szereznie (vajon beismeri-e Macron valaha, hogy hibázott?). A mostani kormány összeállítását is viták, egyet nem értések övezték, jelentleg a költségvetés elfágadásáról tárgyalnak. Nemrég a szélsőjobboldali pártnak (Marine Le Pen) fennállásának történetében először sikerült elfogadtatnia a parlamenttel egy tervezetet (amelyben elítélnek egy régi francia-algériai megállapodást, jogilag asszem semmi következménye).
• Pár napja egy párizsi koncertteremben az Izraeli Filharmonikus Zenekart fellépés közben füstbombákkal megzavarták pro-palesztin rendbontók. Itt is nagy a megosztottság Izrael-Palesztina tekintetében, amiből én szerencsére keveset érzékelek. Igaz, olyan ingoványos a talaj, hogy az ember vigyázva megy bele ilyen beszélgetésekbe és inkább a konszenzust keresi.
• Úgy látom, már nincs annyira terítéken a pár hete elkövetett betörés, amikor a Louvre-ból felbecsülhetetlen értűkű (később felbecsülték: 88 millió euró) (ez mennyi??) ékszereket loptak el. Azóta asszem a nyomukra bukkantak a betörőknek (de az ékszereknek nem) és azt is rekonstruálták, hogyan történt az egész.
• Mindig aktuális téma Trump és az IA. Az amerikai elnök nagyon hálás terep: mindenki utálja. Legutóbb valaki egy listát mutatott arról, hogy milyen könyveket tiltatott be az amerikai iskolákban, hülledeztünk és cenzúráról beszélgettünk (valójában nem ellenőriztem a forrást, úgyhogy fogalmam sincs, igaz volt-e a lista).
• Az IA már mindenkinek a könyökén jön ki, mégis mindig felmerül, főleg iskolai kontextusban, azon belül is: van-e értelme a házi feladatoknak, hogyan csalnak a gyerekek a vizsgán, mit kellene tanítani az iskolákban egy ilyen világban. Az embernek az az érzése, hogy mindig ugyanabba a beszélgetésbe csöppen bele. Csak találgatni tudunk.

Javítsatok ki, ha hülyeséget írtam, nem néztem utána szinte semminek, fejből dolgoztam!