Schuss!

Van két nagyon jó svájci barátnőm, és egyikük sem szeret síelni. Ha Svájcban élnék, tuti tök gyakran síelnék, mondogattam mindig nekik, és nem is értettem soha, hogyan lehet, hogy pl. az egyikük szívesebben szobabiciklizik (!) otthon, mint hogy felszaladna valami hegyre, és ott síelgetne.

Már tavaly kezdett megfogalmazódni bennem, de idén már ide is le merem írni: azt hiszem, tulajdonképpen - ellentétben azzal, amit mindig is hittem - én sem igazán szeretek síelni. Bonival idén szétváltak az útjaink, az oktató olyan helyekre is felvitte, ahonnan én nem tudtam (és nem is akartam!!) lecsúszni. Nekem ez a sebesség már nem buli. Másoknak talán kihívás, de én azt sem élvezem, ha egy pálya tetején halálfélelmem van. Ha mint az őrültek, húznak el mellettem az emberek. Továbbra is szeretem a hegyet, a havat, a lassú, de tempós lesiklást, az egész napos mozgást, a naptej illatát februárban, de ezt a gyorsaságot nem. Úgyhogy már értem, miért állítja mindig ez a két barátnőm, hogy a sífutást szeretik, a síelést nem. 

Egyszer az egyik oktató mondta, hogy 30-40 éve az emberek lassabban síeltek, valaki más meg azt mesélte, hogy ma már a síliftek is gyorsabbak, mint régebben. Erről pedig eszembe jutott, picit idetartozik: nemrég az egyik kolléganőmmel beszélgettünk a gépi fordításról és más adatbázisokról, amelyek nagyban felgyorsították a munkánkat. Aztán rátértünk Teamsre, és viccelve mondtam neki, hogy inkább azt kellett volna a Trumpnak kikapcsolnia a TikTok helyett, mire a kolléganőm mesélte, hogy már visszakapcsolta! Meglepődtem, mert én erről nem tudtam, de a kolléganőm sem tudott semmit bővebben, ő is csak a főcímekből tájékozódott - válaszolta.

Főcímekből tájékozódunk (én is!) anélkül, hogy végigolvasnánk rendesen egy cikket - miért? Hová rohanunk?! 

“Amiről régebben azt gondoltam, hogy unalmas vagy lehangoló, arról kiderült, hogy 43 évesen a kedvenc esti elfoglaltságom. Fantasztikus ez az életkor!” (Pénélope Bagieu)