Arról beszélgettünk nemrég, hogy a fenti fogalmak nagyon eltérő valóságot jelölnek attól függően, hogy mennyi befolyásunk van a vágyott dologra nézve. Szoktam boldog új évet kívánni, de nem mindig teszek újévi fogadalmat, és a terveim sem nagyon körvonalazódnak már január elsején. De mivel 2025-ben leszek ötven éves* (már január elsején annak éreztem magamat!) idén több fogadalmam és tervem (sőt, projektem!) van.
Kívánni természetesen egészséget kívánok magunknak és mindenkinek körülöttünk. Az egészségesek maradjanak azok, a betegek gyógyuljanak meg. Szűnjenek meg a háborúk, ne dobjanak atombombát sehova.
Amire viszont van ráhatásom (és amit nem csak január elsején fogadok meg): türelmesebb leszek a férjemmel, toleránsabb a szüleimmel. Nem hanyagolom el az adminisztratív ügyeimet. Nem dúdolok főzés közben, mert ezzel mindenkit az őrületbe kergetek (magamat is beleértve).
Komolyabb tervem négyféle van. El akarom adni végre a használt ruhákat a Vinteden. Rendet akarok teremteni a könyveim között. Azt hiszem, hogy ehhez még attól sem fogok visszariadni, hogy szabadságot vegyek ki, mert a feladat nagy. Írni akarok Boninak egy könyvet a magyar nyelvtanról, ezt majd részletezem, hatalmas falat, és a nyári szünetig kész akarok lenni vele.
Három barátnőmmel kellene idén találkoznom, három különböző városban. Meglátjuk, sikerül-e leszervezni, egyrészt mert mindenki elfoglalt (de már régóta beszélünk róla), másrészt pedig mert Boni nehezen enged el (én is nehezen hagyom itt!).
Vissza szeretnék fogyni a rendes testsúlyomra, jaj, ezt majdnem ki is hagytam a felsorolásból (fogadalom), kérek majd egy teljes vérképvizsgálatot az orvostól az 50. szülinapom örömére (terv), a lenti könyveket mindenképpen szeretném el- vagy újraolvasni (terv) és nagyon remélem, 2025-ben sem kell vennünk mobiltelefont Boninak (jó kívánság). Belegondolni sem akarok, hova vezetne egy indulatos, konok, lusta, okos, kreatív és szorongó gyerek kombinálása egy iPhone-nal.
* Az emúlt hetekben azt hittem, hogy megszoktam a számot és rendben vagyok a gondolattal. Erre most így leírva tökre sokkol!! (Ellenben, Lappával egyetértve, a 2025-ös számot tökre szeretem)
love :))
VálaszTörlés(én amúgy évekig voltam abban a hitben, hogy köztünk van úgy kábé tíz év, erre kiderül, hogy kettő :D)
Tetszik a könyvoszlopod.
VálaszTörlésDe miért ne dudorásznál főzés közben? Én is együtt énekelek a dalokkal, amiket éppen hallgatok. Lehet hogy a családfőt idegesíti? Rá fogok kérdezni.😂
Lappa: bizony!! És ahogy halad az idő, egyre kevesebbet számít a korkülönbség, nem?
VálaszTörlésRhumel, sztem az én dudorászásom azért idegesítő, mert csak pár hangot éneklek (3–5) és gyakran ugyanazokat :)))
(először azt akartam írni, hogy nem is tudtam, hogy egyidősek vagyunk, de aztán ezt kihúztam, hogy talán bántó :))
VálaszTörlésannyira tudom a dudorászást! nekem sajnos van egy olyan betegségem, aminek van valami neve is (az csak azért jó, mert onnan tudom, hogy nem vagyok egyedül): elképesztően idegesítenek a zajok. (meg a minden, de ez most ezt illetően mindegy is.) és ebből az egyik legrosszabb zajtípus az én fülemnek az ilyen típusú dünnyögős dudorászás. a kolléganőm csinálja, evés és pisilés közben is!! beszélgetés közben is, szóval abszolút pro, de megőrülök megőrülök tőle. :) szoktam mondani, hogy Szilvi gyere be reggel, állj ki az asztal elé, énekelj el három dalt, megtapsolunk és legyen elég aznapra. :)
egyébként az énekléssel semmi bajom, persze, én is szoktam üvöltve énekelni, ha egyedül vagyok vagy az autóban többen is vagy kiránduláson, szóval énekelni egészen nyugodtan, bármikor. csak zajongani ne! :)) (de téged nem hallak, szóval tőlem te csak nyugodtan.)
Misophonianak hivjak. Nem osszekeverendo a hyperacusisszal es a noxacusisszal, ami pokol a maga nemeben, es eleteket tesz tonkre.
TörlésMint ex-franciatanár (is) olvasgatom a bejegyzéseidet, nagy érdeklődéssel, a számomra külön érdekes, tán nem szokványos családi felállásotokkal. Természetesen a francia nyelvre, nyelvtanra nem vonatkozik, amit mondandó vagyok, azt meggyőződésből mindig is nagyon komolyan vettem.
VálaszTörlésDe egyre értetlenebb vagyok annak kapcsán, ahogy itthon nagy szerepet tulajdonítanak a tételes leíró magyar nyelvtannak, mintha az érettséginek is pontszerző része lenne, ha jól tudom.
Szerintem ami fontos lenne, hogy tudjanak a gyerekek helyesen írni, ehhez persze jó lenne sokat olvasniuk, meg a fülükre hagyatkozniuk. Olyan sok és sokféle impulzus éri őket, ahhoz még a hagyományos, tételes leíró nyelvtant is hozzáadni, lehet, hogy túl sok lenne.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tervezed, hogy akarod megírni a Bonira szabott magyar nyelvtant, kemény dió, nagy falat - sur le tas érdekesebb, talán hatékonyabb lenne.
Ezzel együtt furcsa alakzatokat olvasok néha az akár valamennyire szerkesztett francia nyelvű kommentekben is, persze nem újságcikkekben, irodalmi szövegekben, hálistennek.
Nem tudom, milyen a francia helyesírás oktatás, Boni és te hogy álltok ehhez.
Bon courage mindenesetre!
Ági 77
Majd írok részletesebben is a születendö konyvrol. Egyelöre a tòrténet kitalàlàsa okozza a gondot, nem a nyelvtani rész. Ami a nyelvtant illeti, olyanokat kellene tudnia, hogy mi a külònbség a rag és a névutó kozott, a mozgószabàlyt az òsszetett szavakhoz, a felszólító igék helyesírását, a hangrendi illeszkedést, az alanyi és a tárgyas ragozást, az igekötöket.
TörlésEbben az ùj suliban eddig nem talultak fr helyesìràst, ami kicsit meglep. Lehet h mindent letudtak az alsóban?? Egyáltalán nem volt idén tollbamondàs, csak a beadandóban javítják a hibákat.
Kedves Tamko!
TörlésIsmered Varga Katalin(?) Én, te, ő című könyvét? Azt hiszem, inkább kisebbeknek szól, bár mi felsőben használtuk. Sok mindenre nem emlékszem belőle, valahogy a szófajok szigetei között hajókáztak, egy mese volt sok képpel, szerettem. Valóban gyerekeknek szánt nyelvtankönyv. Talán tudnál belőle ötleteket meríteni.
Eszter
Igen, ismerem, köszi szépen! El is olvastuk Bonival, megcsinálta a feladatokat is.
Törlés