Japán étteremben. Olyan szépek a színek, nem? Ez volt az év leghidegebb napja, kint baromi hideg, bent jó meleg volt, finom jázminteát ittunk a sushihoz, szuper volt (január)
Síszünetben fotóztam ezt a kutyust, akit ebbe a szeles sarokba kötöttek ki. Remegett szegény! És olyan hűségesen várta a gazdáját (február)
Egész tavasszal hűvös és esős volt az idő. Emlékeim szerint Boni még júniusban is hordta ugyanezt a dzsekit, bakancsot és sapit (március)
Egy gyík. Hosszú percekig néztük, ahogy napozik a farönkön. Olyan igazi, az adott pillanatot megélő percek voltak (április)
Szép ház, szép fények a városunkban (június)
Jaj, istenem, ez egyszerűen elképesztő volt: a Los Angelesből felszálló gépünk a lemenő nappal szemben repült, így kétszer olyan gyorsan besötétedett. De azalatt a negyed óra alatt fantasztikus dolgokat láttunk, gyönyörű fényben, ez itt lent a Sziklás-hegység (július)
Lángos, úszás után. Iszonyú jól esett, de évente egyszer-kétszer elég! Mármint a lángosból! (augusztus)
Annyira bírom, hogy amikor útbaesik egy mászóka valahol, Boni még mindig izgatottan megkérdezi, hogy ugye felmászhat rá? (szeptember)
Egyik barátnőmmel gyakran csak kajafotókkal levelezünk, ihletet adva egymásnak. A fenti saláta összetevői: kinoa, disznóbab, csicseriborsó, hagyma, dió, szőlő és vinaigrette szósz (október)
Futás előtt. Annyira szeretek télen (is) futni! (november)
Ennek a legutolsó (decemberi) fotónak tök jó a története. Egyszer egy magyar barátnőmmel bementünk egy könyvesboltba Budapesten. Meglátott egy könyvet ettől a francia nőtől, és felkiáltott, hogy úristen, mennyire szereti ezt az írónőt! Hogy a könyvei fantasztikusak! (ő angolul olvassa őket) Képzeljétek, én, aki azért valamennyire képben vagyok a francia könyvkiadás és szépirodalom kapcsán, rendszeresen hallgatom a France Culture és a France Inter vonatkozó műsorait, elolvasom a Le Monde irodalmi mellékletét, gyakran járok könyvesboltokba, könyvtárba stb. még SOHA nem hallottam erről az írónőről.
Visszautaztunk Fro-ba, és ha hiszitek ha nem, már másnap belefutottam a könyvesboltban a nevébe. Egy egész asztal volt megpakolva a könyveivel, fölötte poszter hirdette az új regényét. Hogyan élhettem évekig itt úgy, hogy sejtelmem sem volt ennek a hírességnek a létezéséről? Micsoda párhuzamos világban éltem?! Kicsit úgy érzem magam , mint amikor Boninak elkezdődött a collège, és rájöttem, hogy semmit sem (vagy nagyon keveset) tudtam eddig a franciákról.
Szóval azóta az egyik barátnőmmel (akitől infókat kértem a nőről) rendszeresen küldözgetjük egymásnak a reklámokat, amelyek gyakran szembejönnek velem, most, hogy már van szemem látni. Ezt it fent a pályaudvaron fotóztam egy decemberi reggelen.
Ez annyira erdekes, es egy kicsit furcsa is, hogy soha eletedben nem hallasz valamirol, veletlenul a latoteredbe kerul, es onnantol MINDENHOL beleutkozol. Nem hiszem, hogy csak arrol van szo, hogy "lesz szemunk latni". Legutobbi ilyen elmenyem: teljesen random szembejott Instagramon egy klasszikus film, amit nem lattam, sot soha nem is hallottam rola. Masnap egy filmes osszeallitasban olvastam rola, harmadnap egy baratom emlitette, hogy az egyik kedvenc filmje.
VálaszTörlés