Mindenre gondolni

Egy nèmetországi autópályáról ìrok. Délben indultunk el Budapestrõl, a férjem vezet, Boni a harmadik rajzfilmnél tart. Azért indultunk ilyen késön, mert utálom koszosan otthagyni a lakást. Délelött porszívóztam, kádat súroltam, edényeket törölgettem-pakoltam, szemeteseket ürítettem, lefotóztam a közmûórákat, elzártam a vizet, behúztam a függönyöket, bekapcsoltam a riasztót.

Én eddig podcastokat hallgattam, de egy hirtelen gondolattól vezèrelve gyors fejszámolást végeztem: a múlt héten vásárolt Magnumokból egyet ettem én, egyet Boni, egyet a férjem, és kettöt adtam tegnap este a belsõ udvaron kedélyesen beszélgetö szomszédoknak (hálásan, hogy nem kell kidobni) (és tõzsgyökeres józsefvárosinak érezve magam, amikor lekiabáltam nekik a kòrfolyosóról, hogy Zsooooooolt, nem kell nektek jégkrééém???) de jaj, jaj, most jutott eszembe: tuti, hogy nem ötösével árulják ezeket a jégkrémeket…!

Ami azt jelenti, hogy a hatodik Magnum az áramtalanított és tisztára mosott hütöben maradt!!!