2024. augusztus 28., szerda

Kontraszt

A hét elején visszavittem a Központi Szabó Ervin könyvtárba egy könyvet (majd írok róla). Sokkal modernebb a visszavételi eljárás, mint nálunk Franciaországban: egy erre a célra létesített szerkezetbe kell beledobni a könyvet, majd a rendszer automatikusan leolvassa az adatokat (cím, név stb.). Bizalmatlanul méregettem a dobozt (két darab is van), kicsit már elfelejtettem, hogyan is kell ezt csinálni. Évente csak egyszer járok ide. Már azon gondolkodtam, hogy lefotózom, ahogy bedobom, így lesz bizonyítékom. Ott tébláboltam, bénáztam, amikor is egy pasi arrébb lökött.

Mint kiderült, a dobozhoz sorba kell állni, csak én ezt nem vettem észre. Elképedve engedtem magam elé a pasit. Kb. hatvanas volt, ápolatlan, zsíros hajú és büdös. És udvariatlan. De nem baj, gondoltam, legalább meg tudom figyelni, hogyan is kell csinálni ezt a bedobást. Beálltam mögé. Láttam, ahogy beteszi egyenként a könyveket a nyílásba, és hogy egy monitoron rögtön meg is jelennek a könyvcímek. Azaz a válla fölött pont le tudtam olvasni, hogy milyen könyveket hozott vissza, és hogy mik maradtak még a kártyáján.

A szépirodalom legszínvonalasabb klasszikusait láttam felsorolva ennek az undok fickónak a kártyáján! Nagy orosz és francia írók, a német filozófia színe-java, a magyar Nyugatosok krémje. Bármelyiket szívesen elolvastam volna. És rengeteg könyvet hozott vissza! Ki olvas ennyi jó könyvet?! A Veszedelmes viszonyokra konkrétan emlékszem Choderlos de Laclos-tól. Ki olvas még 18. századi francia klasszikusokat manapság?!

Kifelé még láttam a pasit, a kijáratnál állt. Mogorván bámult maga elé.

(+kérdés: melyik két magánhangzó nem szerepel ebben a posztban? Nincsenek rajta a telómon. Most is egy németországi autópályáról írok.)

9 megjegyzés:

  1. Hosszú ő és ű? 😊
    Ha jól emlékszem, ott a bedobós mellett egy gép kinyomtatott egy bizonylatot a visszavitt könyvekről, legalábbis pár éve még így volt. Egyébként amikor ezt a bedobós módszert bevezették, nekem nagyon rossz érzés volt bedobálni a könyveket, ez lehet, hogy szakmai ártalom (könyvtárban dolgoztam 30 évig 😊).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen :))) ki kellett hagynom a képernyõ, hétfõ stb. szavakat!

      Kaptam én is bizonylatot, nagyon meg voltam elégedve vele :)

      És tényleg, fura bedobni a könyvet véglegesen egy ilyen szerkezetbe!

      Törlés
    2. Tudod, hallom, ahogy belezuhan, és ki tudja, hogyan esik rá a többire, lehet, hogy esés közben szétnyílik, stb.... szóval, szinte fizikai rossz érzésem volt minden alkalommal, mert hogy a könyveknek ez nem használ, az biztos. :(

      Törlés
  2. Képzeld el, már a leírásodból sejtem, hogy ki lehetett ez! Gyakran ott van a Szabó Ervinben, és igen, elég emlékezetes figura...
    Zana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondod!!! Elkèpesztõ :))))

      Törlés
    2. Ráadásul már vagy 20 éve ott van, ha az az, akire gondolok, teljesen elrongyolódott szandálban.

      Törlés
  3. Várom, hogy írj róla, most épp nem találtam kedvemre valót. Képzeld, most fejeztem be az Anomáliát! 3 nap alatt elolvastam, zseniális!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te jó ég, három nap, akkor nagyon gyors voltál :)) Örülök, hogy tetszett (remélem, a fordítás is jó!!). Itt hatalmas siker volt, az író nevét azóta mindenki jól ismeri. Nemrég jelent meg egy új könyve, alig várom, hogy elolvassam, állítólag nagyon jó (a téma a fasizmus).

      Törlés
  4. Ő és ű, de Ági már be is írta. 😉.
    Huh, a bedobálós módszer elég fura. Szerencsére az utcánkbeli kis fiókkönyvtárban nincs és biztos nem is lesz ilyen. (Ráadásul a közvetlen emberi kapcsolat is hiányozna a 3 könyvtáros "lánnyal".)
    rhumel

    VálaszTörlés