Bonikám annyira szenved a pollenallergiától, hogy ma nem is tudott miatta suliba menni. Május elején kezdődött, azóta szedi is a gyógyszereket (tabletta, orrspray, szemcsepp). Hétvégén mindkét délutánt a botanikus kertben töltöttük, és talán mert vasárnap nem mosta meg utána a haját, hatalmas köhögő-, tüsszögő és szemvakargatós roham jött rá, még a láza is felment. Ma egész nap karikás szemmel feküdt a kanapén, még mindig lázasan.
Szó volt egyébként arról, hogy elkezdünk (mindketten) egy deszenzibilizáló kezelést, amely öt évig tart, de az allergológus azt javasolta, először várjuk meg, hogy erősebb gyógyszerekkel hogyan vészeli át ezt a 2024-es szezont. Hát, elég rosszul. Nekem viszont még csak nagyon enyhe, el sem kezdtem szedni a gyógyszereket. Bár én tavaly bármit megadtam volna, csak hogy soha többet ne legyek szénanáthás.
Azt beszéltük Z-vel, hogy ha ez így megy tovább, májusban-júniusban nem is fogunk tudni a botanikus kertbe járni, ami azért lenne nagyon rossz, mert Boni ott játszik a legfelszabadultabban a kis barátaival (rohangálnak egyik helyről a másikra, fogócskáznak, locsolják egymást, fociznak stb.) közben szem előtt is vannak, mi pedig a padon ülve begyűjtjük az infókat a többi szülőtől, és a szabadban gyönyörködünk a virágzó növényekben, miközben a szellő hozza-viszi a sok kis pollent...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése