Barátnők

Ebben a városban, ahová egyébként szinte napra pontosan kilenc éve költöztünk, az idők során két barátnőm lett. Az egyik egy magyar lány (nevezzük Julinak), akivel a reumatológusom ismertetett össze, Juli férje és a reumatológus ugyanis kollégák. Juliról kiderült, hogy velem egyidős, tök szimpi, és több közös érdeklődési körünk is van (irodalom, podcastok).

A másik egy szintén velem kb. egyidős német lány (a neve mondjuk Nina), akivel egyszer a járvány alatt ismerkedtem meg az utcán, gyerekeket hajkurászva. Ilyet még soha nem csináltam, szerintem ő sem, de érdekes módon lett folytatása az ismerettségnek, és barátnők lettünk, szintén több közös érintkezési ponttal (irodalom, podcastok). Végigasszisztáltam a lakásvásárlását és a költözését, tavaly nyáron már az új lakása teraszán kávéztunk.

Megint egy őrült véletlen (vagy a sors keze): Juli abban az épületben dolgozik, ahol Nina vette az új lakását. Elképesztő, nem? És nem egy kis faluban élünk, hanem egy 120 ezer fős településen. Mindkettejüknek álmélkodva meséltem a sztorit: Julinak azt, hogy az orvosi rendelője fölött lakik egy barátnőm, Ninának pedig azt, hogy a lakása alatt található rendelőben dolgozik egy barátnőm. Mindketten biciklivel közlekednek a városban, így nem telt el sok idő, hogy egymásra ismerjenek az épület biciklitárolójánál. Tök vicces, nem? Szóba elegyedtek, szimpatizáltak, épp most szervezzük a közös találkozót. Témáink biztos lesznek: irodalom, podcastok...!