Párizsi szuvenír (21. nap)

Nahát: beteg vagyok. Hétfőn még semmi bajom nem volt. Nem is voltam sehol, csak este zongoraórán, ezért arra gondolunk, hogy ezt a vírust még Párizsból hoztam magammal. Hétfő este szokatlanul gyorsan elaludtam, mint akit fejbevertek, utólag ez már lehetett volna gyanús. Egy óra múlva felébredtem: reszkettem a takaró alatt, a gyomrom mint egy kő, a torkomban gombóc, és sokáig nem tudtam, képzelődöm, vagy tényleg szarul vagyok?

Aztán hamar kiderült, hogy valami emésztőrendszeri bajom van. Azóta, lassan 24 órája, csak két kétszersültet és egy maroknyi krumplipürét tudtam nagy nehezen lenyomni a torkomon, egy kis citromos vízzel. Szinte az egész napot átaludtam, félórákra-órákra keltem csak fel. Olvasni sem tudtam. Akárhányszor felkelek, elfog a szédülés és a hányinger. Fáj mindenem. Éhes vagyok, de nem tudok enni. Évek óta nem voltam ilyen rosszul!