Azt vettük észre, hogy noha minket ezer szàl köt Párizshoz, egy-egy metrómegállóhoz, bizonyos utcákhoz stb., addig Boninak ez a város nem mond semmit. Teljesen logikus, de mindig elfelejtjük. Keves párizsi “emlékei” közül ma felelevenített egyet: elmesélte, hogy egyszer az apja itt mondott neki valamit, aminek az értelmét
nem ismerte. Ötéves lehetett. Kis bolondom, miért nem kérdezte meg, hogy mit jelent??
Örülök, hogy nem vásároltunk semmi hülyeséget (a múzeumi boltokban rezgett a léc!), csak könyveket vettünk. Most a vonaton ülünk hazafelé menet. Boni mellettem olvas, de mindjárt kikérdezem tőle a verset, amit jövô hétre tudnia kell. Végül amúgy úgy döntöttünk, hogy hétfő délelőtt, amikor a bicikli lesz, nem megy suliba. Pont jól jön ki, biztos fáradt is lesz reggel, későn fogunk ma ágyba kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése