Egy klasszikus (23. nap)

„A zsidók elkövették a nagy hibát, amikor kikergették Palesztinából a honalapítás kezdetén a milliónál több benszülött palesztinait (akikkel másfél évezreden át, a cionista állam alapításáig békésen éltek együtt [...]), és ezek a hontalan palesztinaiak több mint húsz éve sivatagi sátoréletet élnek, senki nem fogadja be őket, senki nem törődik velük. A zsidóknak igazuk van, amikor hazát akarnak, de az erőlködés félelmetes, és nem lehet elképzelni, hogyan tudnak megegyezni az arabokkal. [...] Tisztelem és sajnálom a zsidókat, hősies, amit csinálnak, s ugyanakkor eszeveszetten arrogáns is.”

„... a Korlátlan és Szüntelen Termelés, a Korlátlan és Szüntelen Fogyasztás és a Korlátlan és Szüntelen Profit vége nem lehet más, mint a nyersanyagkészletek kiapadása, a fogyasztói piacok szaturáltsága, és aztán kiesik a hordó feneke. Most, úgy tetszik, kezd valóság lenni, amit huszonöt éve már a verebek is csiripelnek. De most sem változik semmi: tovább termelnek majd a tömegek számára tömeges feleslegességeket, kisajtolják a Földből a maradék olajat, ásványokat és fémeket, két és félmilliárd ember éhezik tovább, másik milliárd reszket, hogy valamit fel kell adni a mesterséges jólétből.”

„Bajos elképzelni, hogy a harmadik világháborút sokáig el lehet kerülni.”

***

Sok mai problémánk nem is annyira mai, mint amennyire azt hajlamosak vagyunk gondolni; Márai 1973-ban, 1974-ben és 1979-ben írta le a fenti sorokat a naplójában. Annyira szeretem ezeket a naplókat: őszinték, néhol üdvözítően nem PC-k – de miért is lennének mások? Senkinek nem akart velük semmit bizonyítani, senki nem kért rajtuk számon semmit. Szigorú („régimódi”), elvhű és megkeseredett volt. Tök sok minden érdekelte, négy nyelven olvasott, és gyakran nem volt kivel beszélgetnie.