Ki a lúzer?

A hétvégén meccs volt a közeli stadionban; városunk siralmas focicsapata játszott az első osztályú bajnokságon (utolsók szoktak lenni). Ilyenkor az autók a járdákon parkolnak, gondolom nem építettek megfelelő méretű partolót a stadionhoz. Engem már ez is zavar, mert ilyenkor lehetetlen helyet találni. Idegesít a kettős mérce is: a máskor olyan szőrszálhasogató ellenőrök ilyenkor szemet hunynak a hülye helyekre beálló autók felett, és meccsnapokon hallgatólagosan mindent szabad, amit más napokon nem.

Szombaton, amikor délután elindultunk otthonról, azt vettük észre, hogy egy autó konkrétan a mi kapunk elé állt, de úgy, hogy csak oldalazva lehetett elmenni mellette, de még így is koszosak lettünk. Ilyet még nem pipáltunk, hogy valaki a házunk előtt úgy hagyja ott a kocsiját órákra, hogy autóval vagy biciklivel se ki-, se be nem lehetett volna menni, de még gyalogosan is csak libasorban, csomag nélkül fértünk el. A szélvédőre ki volt téve egy tábla, amin az állt, hogy az M-i kórházban dolgozik.

Nekem ettől eldurrant az agyam!

Z. is bosszankodott, le is fotózta az autót. A fölső szomszéd egy üzenetet tett az ablaktörlő alá. Az alsó szomszéd később megjött, be szeretett volna állni a motorjával, de nem tudott. Összegyűltünk a házunk előtt és izgatottan kommentáltuk az ügyet: a sok hülyét, aki a járdán parkol, és közülük is ezt a barmot, aki mielőttünk tette le a kocsiját. Közben véget ért a meccs, szállingóztak haza az emberek, sötétedett. Mi egy filmet akartunk megnézni Bonival este, de kiváncsiak voltunk arra is, hogyan végződik mindez (a fönti idős nő mindenáron meg akarta várni a sofőrt, hogy beolvasson neki). Végül fölmentünk, bosszankodva, puffogva, lent hagyván a szomszédokat, és amikor felértünk, kiszaladt belőlem:

– De micsoda egy lúzerek vagyunk mi!

Z. csodálkozására kifejtettem az álláspontomat, ami a következő volt: órák óta bosszankodunk egy hülyén, aki pimasz módon beállt elénk, aki azóta vígan nézi a meccset (kis elégtétel volt, hogy a városunk csapata vesztett), majd valszeg valami kocsmába vedeli a sört utána. A mi vérnyomásunk volt a magasban, hogy léteznek a földön ilyen pofátlan emberek, akik nem átallják még azt sem, hogy a kórházra hivatkozzanak (ahol valószínűleg valami alantas beosztásban dolgoznak, puffogtam tovább). Az ilyenek állnak az ember elé a sorban, az ilyenek kutyája támadja meg és marcangolja véresre a szüleim kutyáját, az ilyenek gyereke terrorizálja a többi gyereket! És mialatt ő a szombat esti programját tölti, mi bosszankodunk! Hát ezért vagyunk lúzerek. És mert, tettem hozzá, az ilyenek jól tudják, hogy a lúzerek, akik vagyunk, nem fogják végighúzni egy kulccsal a kocsi karosszériáját, és nem fogják kilyukasztani a kocsi kerekét! 

Mert ha nem lennék ilyen gyáva, ha nem félnék a bosszútól, ha tuti tudnám, hogy nem fülelnek le, folytattam, én biztoan megtenném. Egy jól irányzott húzás a bal oldalon, egy jól irányzott húzás a jobb oldalon, esetleg a motorháztetőn is... ha rajtam múlna, legszívesebben tönretettem volna azt a kocsit, ezt állíthatom.

Z. elképedt. És halál komolyan és teljesen őszintén azt mondta, hogy ha ezt ő mérgében megtette volna (könnyű neki, ő nem volt olyan mérges mint én), na akkor érezné magát lúzernek.

Bárcsak én is így tudnám gondolni. De sajnos egész este forrongtam. Felháborított ez a tahó magatartás, és tényleg csak a félelem tartott vissza attól, hogy kicsinyesen a tettek mezejére lépjek. Ma már persze le vagyok higgadva, de jól emlékszem még a szombat esti érzéseimre: nem az emberszeretet és a megbocsátás tartott vissza. Nem lennék jó keresztény.

Egyszer az uszodában belém jött egy nő, és amikor a sáv végén udvariasan meg akartam kérni, hogy előzzön óvatosabban (hagyjon több helyet), leugatta a fejem. Akkor átmentem egy mellette lévő sávba, megvártam, hogy kereszteződjenek az útjaink, és egy alkalmas pillanatban, a lánc alatt, kiszámítva a kettőnk közötti távolságot, jól belerúgtam a nőbe. Nem tudom, hogy bánom-e. Inkább nem, mint igen.

Most nem találom azt az idevágó idézetet, ami valahogy úgy hangzik, hogy akit igazságtalanság ér, az azt szeretné, hogy a bűnösöket is igazságatalanság érje, mert ezt érzi igazságosnak.

(Éjszaka vitték el a kocsit, a szomszédok megvárták. Hulla részeg volt a sofőr.)