Már megint annyira felbosszantottam magam egy idiótán! Rövid a sztori: délben összetalálkoztam egy apukával a suli előtt. Vártuk a fiainkat, hogy ki-ki hazavigye őket ebédelni. Szóba elegyedtünk. Megkérdezte, hogy Boni idén sem ebédel egyetlen nap sem a menzán? Nemleges válaszomra hozzátette, hogy:
– Pedig jót tenne neki! Nem jó az, ha mindig kéznél van az apja vagy az anyja!
Egyrészt mi köze hozzá, nem kérdeztem. Meglehet persze Boniról (és rólunk) mindenkinek a sarkos véleménye, de jó ízlésű ember az ilyet nem köti az orrunkra, pláne nem jótanácsnak álzázott kritikaként.
Aztán pedig: téved. Nem Boninak tenne jót, ha valamelyik nap a menzán enne; nekünk tenne ez jót, nem kellene aznap főzni. Kérdeztem is Bonit év elején, hogy esetleg az egyik nap nem lenne-e menzás, de válasza elutasító és kategorikus volt. Sőt, azt is megígérte, hogy még a lasagnát is megeszi, csak ne irassuk be (tartja is a vállalását).
Valamelyikünk (Z. vagy én) minden nap itthon ebédel. Nem összeegyeztethető az elveimmel, hogy kényszerítsem a gyereket a menzára, miközben mi itthon kajálunk. Nem hiszem, hogy ez „jót tenne neki”, és ebben a hitemben nem egy önjelölt pszichológus fog megingatni, aki, mondanom sem kell, alig ismeri Bonit.
Bosszant továbbá az a tény is, hogy a problémás gyerekek szülei olyan könnyű céltáblák. Annyira lazán tudják vadidegenek az észt osztogatni, azt a (vitatható) premisszát alapul véve egyrészt, hogy mindig a szülő hibás, másrészt pedig hogy ők jobban tudják nálunk, hogy mit rontunk el. Mindez pedig százszorosan igaz azokra, akinek ún. normális gyerekeik vannak, ahogy ennek az apukának is.
Végül pedig: én örülök, hogy olyan feltételeket tudok teremteni Boninak, amelyek megfelelnek neki. A nyereség oldalon könyvelem el azt, hogy részmunkaidőben dolgozom, Boni hazajöhet és házi kosztot kap! Ez a pasi viszont felváltva panaszkodik a munkahelyére és Macronra. Arra a (nagydumás, szemfényvesztő, veszélyes) politikusra szavaz, akitől kiráz a hideg, és akire szerintem normális ember nem adja le a voksát.
Na most az ÉN VÉLEMÉNYEM szerint ennek az apukának sürgősen fel kellene mondania ezen a lúzer munkahelyen, és találnia egy olyat, ahol a fizetés, a munkafeltételek és a kollégák nem indokolják, hogy az ember szélsőséges politikusra szavazzon. Mert SZERINTEM csak egy besavanyodott és keserű ember képes az iskola előtt egy anyukának arra célozgatni, hogy jobb lenne beiratni a menzára a gyerekét. Továbbá ÚGY GONDOLOM, hogy nagyon felelőtlen dolog városban sisak nélkül biciklizni, és ha ez az okostóni tovább fog bosszantani, legközelebb ÉN IS az orra alá dörgölöm mindazt, amit gondolok róla!
(Á, amúgy pedig nem. Nem ér az egész annyit, hogy belemenjek egy konfliktusba.)
átérzem :) nálunk visznek a gyerekek ebédet. a frusztráltabb anyukák kioktatnak, hogy ez luxus, elkényeztetem őket, pfff. és könnyű nekem a részmunkaidővel meg a home office-szal. egy ideig ez zavart, de mióta azt tudom válaszolni, hogy örülök, hogy megtehetem, azóta jobb. a "normálisabb" anyukák azt mondják, megértik, hogy ebédet csomagolok, a menza gáz. (szerencsére ebben nem lógnak ki a gyerekek, mindkettő osztályában legalább 5-en visznek be ebédet. másrészt az én gyerekeim "jobb fejek" mióta megeszik az ebédet. a menzakaja után délután már ingerülten jöttek haza, mert nem ettek szinte semmit. 2 évet kaptak, hogy megszeressék a sulis kaját, bíztam abban, h a közösségi minta, a barátok, stb. majd segít, de nekünk nem.) szerintem szuper, ha azt ehet ebédre egy gyerek, amit szeret.
VálaszTörlésNagyon jól összefoglaltad. Idén végre megtehetem én is, hogy nem kell beiratnom őket menzara. Penzkidobas csak sajnos.
VálaszTörlésAlig vártam, hogy Áron végre hazajárós legyen (tavaly még 3 nap maradt napköziben, ezeken a napokon ebédelt a suliban, de előfordult, ha olyan kaja került kilátásba amit nem eszik meg, akkor vitt itthonról). Idén már nem marad napköziben, így itthon ebédel. Szerintem, ha meg tudod oldani, akkot senkinek semmi köze hozzá hol és mit ebédel a gyermek. :)
VálaszTörlés