Boni mozdulatlanul áll a csap előtt. Mindét keze tök száraz, az egyikkel erős sugárban ereszti a vizet. A plafont bámulja. Dudorászgat. Szemmel láthatólag türelmesen várja, hogy elmúljon egy kézmosásnyi idő. Amit láthatólag nem kézmosással akar tölteni.
Bámulom a fiam mutatványát az ajtóból, titokban. Nem bírom levenni a szemem erről a kilencéves kis ösztönlényről, aki a legnagyobb nyugalommal, szakszerűen veszi palira a szüleit. Vagy legalábbis ezt hiszi. A saját univerzumában a fürdőszoba most a szülők feletti fényes győzelem csatamezeje. Áll a közepén, és élvezi a diadalt. Majd csak évek múlva fog rájönni, hogy amit a saját érdekének hitt, az valójában a hátránya; és hogy amennyi energiát és időt a megtévesztésre áldoz, azzal már simán kezet is moshatna, és hogy ez az igazság az élet egyéb területeire is átvihető, úgymint tanulás, munka, sőt, végső soron az ember jó lelkiismerete többet ér bármilyen fifikás csalásnál, még ha valamennyi pluszmunkát követel is.
Boni ekkor belenéz a tükörbe. Találkozik a tekintetünk. Egy szempillantás alatt kapcsol, hogy lebukott. Az életéért küzdő élőlény találékonyságával azonnal taktikát vált. Mosom! - kiálltja fel - Csak épp megeresztettem a vizet! - és már tartja is a víz alá a kezét.
Visszamegyek a konyhába, hogy jelentés tegyek a másik naiv felnőttnek, aki ártatlan tisztaságában szintén úgy gondolta, hogy el lehet küldeni egy kilencéves kisfiút egyedül kezet mosni. Hülledezve nézünk egymásra. Olyan messzinek tűnik mindkettőnknek a saját gyerekkorunk. Annyira rég volt az az idő, amikor még luxus volt az igazmondás, amikor megérte hazudni, amikor még mi sem tettük magunkévá a mindenfelől ránk háramló szabályokat és elvárásokat. Amikor a megúszásra játszottunk.
Hááát, viszketett a tenyerem miközben olvastam. Nálunk is rengeteg hasonló van, egyébként főleg a tanulás körül, miatt, de talán azért mert mi nem is várunk (várnánk) el mást, azaz zöldségevést, háztartásba besegítést, saját szoba rendberakását és hasonlóakat amik az én gyerekkoromban természetes (bár utált) kötelességek voltak, mi nem is várunk el mert nincs rá energiánk, hogy ott is frontokat nyissunk/tartsunk fennt. Most belegondoltam, hogy ha már kezet sem fog akarni mosni.... Ugyanis ez nekem is a fixációm (vagyis nekem az, én állandóan kezet mosok) - viszont pl a Férjem úgy mos kezet, hogy minden alkalommal megkérdezem, ha bejön a lakásba, hogy kezet mostál vagy csak bevizezted? Ő ugyanis 5 mp alatt mos kezet, és szerintem az emberiség nagy része. Nem véletlenül próbálták a Covid alatt belénk sulykolni a 30 mp-es kézmosást, de szerintem az emberek nagy részébe hiába. Szóval azzal szoktam magam nyugtatni, hogy azért mégsem mindenki kolerás - pedig ahogy élünk, lehetnénk.
VálaszTörlésMásrészről meg én sem tudom felfogni, hogy ilyen alap dolgok mint pl kézmosás miért kell hogy a gyermeki ellenállás színterei legyenek? De egy pszichológus biztos azt mondaná, hogy mivel nem adtok elég önállóságot a gyereknek, ezért már "csak ezt" tudja kontrollálni, hát ezt kontrollálja. De ez szerintem hülyeség. Én ilyenféle dolgokat mint a kézmosás, valahogy az iskolától várnék el olyan szinten, mint ahogy nekünk a szocializmusban megtanítottak pár alapértéket (hogy jót vagy nem jót az más kérdés, de jól). Nem tudom mi működött akkoriban ami ma nem. Én állandóan a videokat hibáztatom (ezzel a matektanár egyetért velem) de nem tudok (ő sem) változtatni rajta. Bocsánat hogy hosszú voltam, de a kézmosás és ez a fajta (általam is jól ismert) ellenkezés, számomra is központi gondolatok.
De ennek később azért lesznek hátul ütői.
TörlésNagyon fontos a kézmosás.
De minden más amit felsoroltál hogy nem várjátok el na az ezerszer fontosabb.
Boni: hát én mindig azt mindom hogy gyerek mellett unatkozni nem lehet. És mindig olyan van ami eddig még soha.😊
Egyébként simán kinézem a gyerekemből ugyanezt. De eddig mégnem bukott le. 😄
Dóra
Én nagyon sok olyan esetre emlékszem, hogy ülök a kàd szélén, a fürdőszoba ajtaja szigorúan zàrva és folyatom a vizet, mintha zuhanyoznék. Szerintem a dolognak nem volt különösebb mögöttes tartalma, csak baromira nem volt kedvem zuhanyozni (és a szülőkkel veszekedni ezen).
VálaszTörlés+ ülök a kádban 7-10 évesen, és áztatom a szappant a vízben, hogy úgy látszódjék: lemosakodtam.
Törlés:))) szerintem ez IS a gyerekkor, én sem vagyok különöskèppen megijedve (max a saját feledékenységemen)
en arra, hogy fel otkor szetlocsoltam egy kis vizet poharbol a padlon es aztan a felmosoval valamennyire szetjuttattam :)))
VálaszTörlésEste veszekedtünk tesómmal. Állítólag én voltam a hibás. Addig nem mehettem aludni, amíg meg nem puszilom őt. Így hát a levegőbe cuppantottam, és ágyba bújtam gyorsan. Nem derült ki a turpisság.
VálaszTörlés