– Bonikám, menj légyszi zuhanyozni!
– Bonikám, vedd már fel a pizsamádat, meg fogsz fázni!
– Bonikám, gyere vacsorázni, kihűl!
– Bonikám, menj már fogat mosni, ne húzd az időt!
– Bonikám, nyomás az ágyba, holnap álmos leszel!
Elhangzik: minden hétköznap 18:30 és 20:45 között, több szólamban, egymás után, kánonban, különböző hangfekvésben... a célszemély teljes közönyétől kísérve. Boni úgy viselkedik, mint egy természeti jelenség, amelynek megvan a maga ideje, de amelyet sürgetni, gyorsítani, előrehozni stb. nem lehet. Meg kell várni, amíg bekövetkezik. Mi pedig, eszelős makacssággal, a magunk idealista módján, szavakkal szeretnénk az időjárást vagy az árapályt irányítani, befolyásolni, uralmunk alá vonni, és azt hisszük, hogy ha következetesek vagyunk és elszántak, sikerülhet.
És mi lenne, ha elengednetek? Azt írod, hogy így is, úgy is a maga idejében csinálja. Akkor felesleges kuzdenetek, nem?
VálaszTörlésIsmerős! Csak nálunk a "Mindjárt!" és az "Egy perc!" váltakozik hozzá.
VálaszTörlésNálunk ugyanígy :(
VálaszTörlésJuli
Kisfiam évekig mindig 7.30kor ment fürdeni. Se előbb,se később.
VálaszTörlésHa azt mondtuk neki hogy 4kor indulunk akkor nem értette miért akarunk kilépni az ajtón 4 előtt 2 perccel.
Kinőtte szerencsére 😁
Nálunk a természeti jelenség dörgéssel villámlással is társul. És minden péntekre összegyűjt 5-8 óra alvásdeficitet. A gyerektelen kollégáim még nem értik miért nem tudok este 9-kor visszaülni a munkapaf mellé mint minden más tisztességes rabszolga. Vajon mit csinálok minden este 8 és fél 11 között? Kérek, felszólítok, ígérek, fenyegetek, zsarolok, alkudozok, kiabálok, könyörgök. Órát lehetne igazítani az egyes fázisokhoz.
VálaszTörlés