A két mondatrész kizárja egymást. Vagy MINDENNÉL jobban szereti, azaz az életénél, a karrierjénél, a kényelménél, a lelki békéjénél, a békés párkapcsolatánál stb. is jobban. Vagy pedig csak BIZONYOS MÉRTÉKIG szereti - joga van hozzà, de legyen magával öszinte legalàbb!
Szerintem is lehetséges, hogy mind a 2 igaz: ha pl. arra gondolt, hogy ha tudta volna, milyen nagy lesz a valószinüsége annak, hogy a gyerekének nehéz élete lesz, akkor nem vállalta volna. Tehát nem maga miatt, a nyugodt párkapcsolata és élete miatt, hanem a gyerek érdekében.
Én nem vagyok abban biztos, hogy a kettő kizárja egymást. Az nem lehet, hogy mindennél jobban szereti, de ha újra választhatna nem választana egy ilyen életet egy emberrel, akiért mindent feladna és akit mindennél jobban szeret? Teszem azt, valaki tudja, hogy valami rossz volt az életében, amiért az egesz eletet feladta, es amiről tudja, hogy ez így is fog maradni, mert nem akar róla lemondani es mindennel jobban kötődik hozzá. De attól meg gondolhatja, hogy jobb lett volna ezt el se kezdeni, nem?
Szerintem is logikusan kizárja egymást a két mondatrész, ugyanakkor egy létező dolgot nem lehet összevetni egy fikcióval. Ha újrakezdhetné, ugyanazt csinálná, hiszen nem tudja, mi a másik út. Ha tudja, hogy volt egy olyan verzió, amiben volt egy konkrét gyereke, de visszamondta, az szörnyű tudat lenne, de mivel ilyesmi nem történhet meg, így nincs tétje az allításnak. A másik, ami erről eszembe jutott, hogy azért mondja valaki az első részt, hogy ne tűnjön olyan kegyetlennek a második a saját szemében sem. Amúgy meg létezik olyan, aki egy pillanatra sem gondol hasonlót soha? Ezt inkább kíváncsiságból kérdezem, nem ítélkezésből. Alice
Amit írtok, az csak abban az egyetlen esetben lehetne logikus, ha a fiúnak annyira nehéz, szenvedésekkel teli élete lenne, hogy ő maga kívánná a saját halálát. Akkor viszont nem lehetne jelen időben beszélni róla, hiszen már megölte volna magát. Ha még él, akkor szereti az életét – azt, amit az anyja utólagos inkább elvenne tőle.
A logika ezt a gondolatmanatat diktálja, ergo az állítás önmagában hordozza az ellentmondást. Inkább szerintem is arról van szó, hogy a nő (akinek nem szeretnék a helyébe lenni) (se a gyerekének!) próbálta elvenni az élét a kijelentésnek, de hát így ez a hülyeség jött ki.
Kontextus nelkul nehez, de siman el tudok kepzelni olyan helyzetet, hogy a fiu MEG el, de annyira szenved, hogy kivanja a sajat halalat, de meg nem cselekedett, esetleg pont az ot mindennel jobban szereto anyja miatt.
Vagy azt, hogy az anyja annyira pesszimista, hogy ugy gondolja, amit masok is mondtak, hogy iszonyatos elet var a gyerekere, ezert ha ujrakezdhetne, nem vallalna ebbe a vilagba gyereket. Nem veszi el az eletet, de ugy gondolja, hogy nem erdemes elni, ezert utal vissza a gyerek szuletese elottre, hogy mai eszevel nem vallalna gyereket.
Vannak esetek, amikor mukodik a ket allitas egyutt is. Kriszti
Szerintem sem zárja ki egymást a két állítás, viszon nem logikus. Akkor lehetne logikus, ha lenne benne egy plusz szó: "Mindennél jobban szeretem a fiam, de ha újrakezdhetném, SZERETNÉM ha nem lenne gyerekem." Az én alternatív mondatom. "Minden más ennivalónál jobban szeretem a nutellát de ha újrakezdhetném szeretném ha nem találkoznék soha ezzel az édességgel."
Sztem nem zarja ki egymast a ket felmondat. Olyan ertelmezesben, h most abban a helyzetben vagyok, h vallaltam a gyereket, es vele elek, es ez jo. De annak idejen azt is valaszthattam volna, h nem szulok, az egy mas elet lett volna, amit szivesen kiprobalnek, ha ketszer elhetnek. A legutolso felvetesedre pedig: ha mar letezik a gyerek, akkor nem mindegy, hogy letezik-e, de ha nem letezik a gyerek es soha nem is jott letre, akkor mindegy neki (illetve konceptualisan fel sem merul, hogy mindegy-e neki). Mindannyiunknak minden percben lehetosege lett volna gyereket letrehozni (elmeletileg mondom, olyan ertelemben, h felnott nokent barmely termekeny percben szeretkezhetek es terhes lehetek belole). Megsem siratok -elmeletileg sem- sok szaz (peteeresek szama) gyereket, akik nem jottek letre es nekik sem faj (mert nem leteznek), hogy nincsenek.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésA két mondatrész kizárja egymást. Vagy MINDENNÉL jobban szereti, azaz az életénél, a karrierjénél, a kényelménél, a lelki békéjénél, a békés párkapcsolatánál stb. is jobban. Vagy pedig csak BIZONYOS MÉRTÉKIG szereti - joga van hozzà, de legyen magával öszinte legalàbb!
TörlésSzerintem is lehetséges, hogy mind a 2 igaz: ha pl. arra gondolt, hogy ha tudta volna, milyen nagy lesz a valószinüsége annak, hogy a gyerekének nehéz élete lesz, akkor nem vállalta volna. Tehát nem maga miatt, a nyugodt párkapcsolata és élete miatt, hanem a gyerek érdekében.
TörlésÉn nem vagyok abban biztos, hogy a kettő kizárja egymást. Az nem lehet, hogy mindennél jobban szereti, de ha újra választhatna nem választana egy ilyen életet egy emberrel, akiért mindent feladna és akit mindennél jobban szeret? Teszem azt, valaki tudja, hogy valami rossz volt az életében, amiért az egesz eletet feladta, es amiről tudja, hogy ez így is fog maradni, mert nem akar róla lemondani es mindennel jobban kötődik hozzá. De attól meg gondolhatja, hogy jobb lett volna ezt el se kezdeni, nem?
TörlésSzerintem is logikusan kizárja egymást a két mondatrész, ugyanakkor egy létező dolgot nem lehet összevetni egy fikcióval. Ha újrakezdhetné, ugyanazt csinálná, hiszen nem tudja, mi a másik út. Ha tudja, hogy volt egy olyan verzió, amiben volt egy konkrét gyereke, de visszamondta, az szörnyű tudat lenne, de mivel ilyesmi nem történhet meg, így nincs tétje az allításnak.
VálaszTörlésA másik, ami erről eszembe jutott, hogy azért mondja valaki az első részt, hogy ne tűnjön olyan kegyetlennek a második a saját szemében sem.
Amúgy meg létezik olyan, aki egy pillanatra sem gondol hasonlót soha? Ezt inkább kíváncsiságból kérdezem, nem ítélkezésből.
Alice
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAmit írtok, az csak abban az egyetlen esetben lehetne logikus, ha a fiúnak annyira nehéz, szenvedésekkel teli élete lenne, hogy ő maga kívánná a saját halálát. Akkor viszont nem lehetne jelen időben beszélni róla, hiszen már megölte volna magát. Ha még él, akkor szereti az életét – azt, amit az anyja utólagos inkább elvenne tőle.
VálaszTörlésA logika ezt a gondolatmanatat diktálja, ergo az állítás önmagában hordozza az ellentmondást. Inkább szerintem is arról van szó, hogy a nő (akinek nem szeretnék a helyébe lenni) (se a gyerekének!) próbálta elvenni az élét a kijelentésnek, de hát így ez a hülyeség jött ki.
Kontextus nelkul nehez, de siman el tudok kepzelni olyan helyzetet, hogy a fiu MEG el, de annyira szenved, hogy kivanja a sajat halalat, de meg nem cselekedett, esetleg pont az ot mindennel jobban szereto anyja miatt.
TörlésVagy azt, hogy az anyja annyira pesszimista, hogy ugy gondolja, amit masok is mondtak, hogy iszonyatos elet var a gyerekere, ezert ha ujrakezdhetne, nem vallalna ebbe a vilagba gyereket. Nem veszi el az eletet, de ugy gondolja, hogy nem erdemes elni, ezert utal vissza a gyerek szuletese elottre, hogy mai eszevel nem vallalna gyereket.
Vannak esetek, amikor mukodik a ket allitas egyutt is. Kriszti
Első bekezdésed: igen, talán ez az egyetlen olyan helyzet, amelyben egy ilyen mondat elhangozhat úgy, hogy nincs benne érvelési hiba!
TörlésSzerintem sem zárja ki egymást a két állítás, viszon nem logikus. Akkor lehetne logikus, ha lenne benne egy plusz szó: "Mindennél jobban szeretem a fiam, de ha újrakezdhetném, SZERETNÉM ha nem lenne gyerekem."
VálaszTörlésAz én alternatív mondatom. "Minden más ennivalónál jobban szeretem a nutellát de ha újrakezdhetném szeretném ha nem találkoznék soha ezzel az édességgel."
Haha, ez jó :)))
TörlésCsak egy dolgot felejtesz el, ami miatt nem jó az analógia. A nutellának teljesen mindegy, létezik-e. A fiúnak viszont nem.
Sztem nem zarja ki egymast a ket felmondat. Olyan ertelmezesben, h most abban a helyzetben vagyok, h vallaltam a gyereket, es vele elek, es ez jo. De annak idejen azt is valaszthattam volna, h nem szulok, az egy mas elet lett volna, amit szivesen kiprobalnek, ha ketszer elhetnek.
VálaszTörlésA legutolso felvetesedre pedig: ha mar letezik a gyerek, akkor nem mindegy, hogy letezik-e, de ha nem letezik a gyerek es soha nem is jott letre, akkor mindegy neki (illetve konceptualisan fel sem merul, hogy mindegy-e neki). Mindannyiunknak minden percben lehetosege lett volna gyereket letrehozni (elmeletileg mondom, olyan ertelemben, h felnott nokent barmely termekeny percben szeretkezhetek es terhes lehetek belole). Megsem siratok -elmeletileg sem- sok szaz (peteeresek szama) gyereket, akik nem jottek letre es nekik sem faj (mert nem leteznek), hogy nincsenek.