Világ életemben mellúszásban úsztam, mert az iskolai úszásoktatáson (a valamilyen borzasztó unszimpatikus, magát sztároló 'bá-tól) nem tudtam megtanulni a gyorsúszást. Azután időnként tettem kísérleteket, hogy elsajátítsam, még egy magántanárhoz is elmentem. A technika már megvolt (hittem én), időnként gyakoroltam is, de mindig az volt a problémám, hogy az ötvenméteres táv felénél kifulladtam.
Most télen elhatároztam, hogy nyárra megtanulom. Télen kb. 23–25 métert tudtam egyhuzamban gyorsban úszni, utána jött a kifulladás, át kellett váltanom mellbe. Júniusban világossá vált, hogy ebből nem lesz gyorsúszás a nyári szünetre, mert még mindig csak 25–26 méternél tartottam – egyszerűen nem tudtam többet úszni.
Nem baj, gondoltam, nem hajt a tatár, majd akkor jövő nyárra. Úgy okoskodtam, hogy a gyakorlás úgyis meghozza majd az eredményét, és szépen, lassan, méterről méterre le tudom majd úszni először az 50, majd a 100, aztán a 200 stb. métert.
Kis kitérő arról, hogy mennyire hiszek a gyakorlás és az ismétlés erejében, meg az ún. tízezer órában. Ezért tartom teljesen feleslegesnek a gyerekek beskatulyázását a jó, illetve rossz tanulók közé. Elképedve hallgatom, amikor svájci barátnőm meséli, hogy milyen korán szétválasztják a gyerekeket két csoportra: azokra, akik továbbtanulhatnak, és azokra, akik nem. Szerintem a legtöbb ember képes lenne majdnem mindent megtanulni egy teljesen elfogadható szinten (kínaiul beszélni, trombitálni, császármetszést végezni, repülőt vezetni stb.), vagy ha nem, akkor nem gyakorolta eleget. Szóval arra gondoltam, lehet, hogy nekem húszezer óra kell majd a gyorsúszáshoz, de akkor is megcsinálom.
Végül tökre nem így történt. Mo-on elmentem párszor úszni Boni nélkül. Szokás szerint megint megpróbáltam a gyorsúszást, persze megint kifulladtam. Egyszer rápillantottam a mellettem (gyors)úszó pasi lábára, és beugrott egy tavaszi rádióműsor, amit az úszás témakörében hallgattam. (Olyan változatos és színvonalas műsorok vannak a framcia rádióban!) Ott azt mondták, hogy a gyorsúszás tudatos emberi találmány, szemben a mellúszással, ami ösztönösebb, természetesebb. Ezt egyébként én mindig is így éreztem – sokkal logikusabb előrefelé nézni úszás közben, mint le, a medence aljára. A lábnak tulajdonképpen nincs is szerepe, csak lebeg az ember után – mondták.
Ez egybevágott a látvánnyal, amit éppen a víz alatt bámultam. Kipróbáltam. Alig mozgattam a lábamat, koncentráltam a karra – és basszus, nemhogy ötvenet, de százötven métert sikerült megtennem simán, egyhuzamban, fulladás nélkül, elsőre.
Azóta a szokásos két kilométernek negyedét-harmadát gyorsban úszom, és se nem megterhelő, se nem fullasztó. Tulajdonképpen végig rossz technikával próbálkoztam: a levegővételre és a karmozgásra összpontosítottam, a lábammal meg vertem a szökőkútnyi vizet magam után. Holott a titka az a gyorsnak, hogy az erőt nem a lábbal kell kifejteni, az inkább csak amolyan mellékszereplő.
Érdekes élmény volt, hogy egyetlen nézőpontváltással, egyik pillanatról a másikra úgymond, sikerült elérnem azt, amit hónapok óta próbáltam megcsinálni. Azt hittem, hogy méterről méterre fogok majd haladni, közben pedig elég volt egy felismerés.
Boni egyszer le is videózott, mert megkértem rá, hogy kívülről is tudjam tökéletesíteni a technikámat. Vicces, mert olyan, mintha lassított felvételt csinált volna: gyorsúszásban úszom ugyanis lassabban (nem is tudom, van-e olyan nyelv a magyaron kívül, ahol gyorsnak hívják).
Jaj hát ez remek hír, nekem is titkos vágyam a gyorsúszást megtanulni. Én semmiféle tanfolyamra nem jártam gyerekként, csak magamtól tanultam meg úszni. Egyelőre még ott tartok, hogy a mellúszást próbálom rendesen és nem "fürdővendég stílusban". A gyors a második lépés lesz.
VálaszTörlésEgyébként érdekes az elméleted. Szerintem mire én begyakorolnám, hogy császármetszést végezzek vagy repülőgépet vezessek, hááát. Nagyon hatékonytalan lenne (lett volna) rám várni. De persze, nyilván van az az óraszám. De hogy veszel rá valakit hogy mondjuk zongorázzon napi sok órát, ha kezdettől utálja, botfüle van és a keze is ügyetlen? Meg minek? Igazi jó zenész sosem lesz belőle.
VálaszTörlésA svájci rendszert hallomásból én is ismerem, szerintem valamilyen szinten mindenhol ez van, mert pl a gyöngyöspatai általános iskolából úgysem fogsz a Trefort gimnáziumba bejutni, holott elméletben ugyanazt az esélyt adják meg. De ha van ki felkaroljon (és vannak ilyen sztorik csak sajnos nagyon kevés) akkor a leg mélyszegényebb helyről is, ösztöndíjjal, segítséggel lehet egyetemet végezni. Svájban is dönthet úgy egy asztalos 22 évesen hogy mégis akadémiai tanulmányok felé veszi az irányt és behozza a lemaradást aztán csillagász lesz. Vagy nem? Erről szívesen olvasnék, hogy ez hogy van - összehasonlítva a többi fejlett (vagy annak mondott) országgal.
Nem KELL mindenkinek zongoráznia meg repülőgépet vezetnie. Csak azt mondom, hogy a legtöbb ember képes lenne rá, ha elhatározza és szorgalmasan tanul (illetve ha a feltételek is adva lennének, lásd tízezerszer elronthatja a császármetszést, mire az első jól sikerül :)) Persze remélem, azokból lesznek az orvosok (pilóták), akiknek már az elején könnyen megy!
TörlésIgen, értem, amit írsz, de mégis olyan kegyetlennek tűnik a svájci (és a német) rendszer, hogy kvázi hivatalos listát készítenek az okos meg a buta gyerekekről.
Nálunk nem így volt? Az általános A osztályosai a menők, a B oszt. tanulói az átlaghoz tartozók, a C-sek a futottak még kategória.
VálaszTörlésÍgy-így. Nálunk is az általános már elsőtől leosztott mindenkit, és mindenki tudta - mármint a szülők, mi gyerekek csak később -, hogy melyik osztály milyen képességű gyerekeket gyűjtött össze. És hát hoztuk is az elvártat. Nálunk a B volt a futottak még, nem is jutottak sokra, de vajon mi lett volna, ha őket sztárolják. Ennél már transzparensebb az eleve felvételiztetés egyes magánsulikban, mint például nálunk egy baptista suliban, ahol a pontos menetrend ki van írva, mire számíthat a szülő, ha ide akarja járatni a gyerekét. Ezen sok szülő évente háborog, pedig ez legalább tiszta ügy. Nem olyan sunyi, hogy ja, a te gyereked a Kati nénihez került, hát az a ... osztály. :(
TörlésAlice
Ugyanez, mint Micknél.
TörlésA gimimben meg az A és B voltak a sztárosztályok, a C még elfogadható volt, mert bár nem tagozatos, de hatévfolyamos, na de mi, a D... csak egy legyintés! Ez mindenki számára nyilvánvaló volt és gyakorlatilag nyíltan fel is volt vállalva (a suli részéről úgy, hogy mi kaptuk azt a matektanárt, aki konkrétan nem volt hajlandó velünk az érettségire készülni).
nahat, nálunk nem így volt, egyik osztály sem volt “futottak még” kategoria, pedig az also es a felso tagozatot mas-mas iskolaban vegeztem, aztan jott a 4 ev gimnazium. ott mondjuk a negybol ket osztalynak volt valami specializacioja, jellemzoen egy-egy nyelv, amit intenzivebben tanult, de a tobbi osztaly sem volt ‘leirva’. viszont jo sokan voltunk, 40-42 diak/osztaly. (es - objektive; nekem nem🙈 - mindez reg volt, 96-ban erettsegiztem). librarycat
VálaszTörlésHogyan szóljon a kommentfolyam egy kiragadott félmondatról :))) El vagyunk kanászodva, Tamko!
VálaszTörlés:-))) Teljesen releváns a kommentfolyam!!
TörlésViszont Svajcban negyvenot evesen is kedved tamadhat egyetemet vegezni (akkor mar erettsegit sem kell felmutatni), belekezdhetsz, az allam meg annyi osztondijat ad, hogy siman meg tudsz belole elni. Es azt se felejtsuk, hogy jo szakmaval dolgozni eleg nagy presztizst jelent naluk (amikor osztondijas voltam ott ket evig, a velem egykoru egyetemistak meseltek, hogy sokan azert nem mennek egyetertek, mert mire elvegeznenek ot evet, a csoszerelo baratjuk mar osszerakta a lakasra valot….). Sztem az iskolarendszer egy reszlete nem informativ egy adott orszagrol, azt rendszerben erdemes nezni -munkaeropiac, a kulonfele vegzettsegek erteke (penzben es tarsadalmilismertsegben), stb. Es akik arrol nem is beszeltunk, h olyan gyorsan valtozik most minden, hogy ember nincs, aki josolni merne 20-30 eves tavlatban munkaeropiaci ugyekben….
VálaszTörlésNem értek egyet, szerintem felnőttfejjel új szakmát tanulni baromi nehéz, még akkor is, ha Svájcban esetleg könnyebb. És melyik kórház, egyetem, bank fog felvenni kezdő poziba egy ötvenéves embert?
TörlésTény, hogy Svájcban teljesen más a kétkezi szakmunkások megítélése, ráadásul egy sima csőszerelő is gyakran négy nyelven beszél. És igen, ki tudja, mit hoz a jövő... (bár én megingathatatlanul hiszek a TANULÁS erejében).
Hu, en nem azt mondtam, h konnyu ;) viszont ha valaki ugy dont, h uj szakmat tanulna (akar egyetemi szinten), akkor azt az allam megfinanszirozza Svajcban. Sem Mo-n, sem Oo-ban nincs ilyen lehetoseg, pedig igeny valoszinuleg lenne ra. Pont azert ulnek emberek megkeseredetten es unottan fix allasokban, mert anyagilag nem tudnanak megengedni maguknak egy atkepzest. Vagy mint Mo-n sok negyvenes (foleg nok), a sajat penzukon , nagy aldozatokkal tanulnak (mikor mar eleguk van mondjuk a multis karrierbol). Az, h erre igenyt tart-e a munkaeropiac, attol fugg, mennyire van munkaerohiany. Eszak-Oo-ban nemreg egy szakmai talakozon arrol panaszkodtak a cegek, h ok felvennenek otvenes kezdo munkaerot is, csak az emberek fejeben az van, amit te is irsz, hogy otvenevesen hova ugraljon mar (meg akkor is, ha munkanelkuli), ezert kulon program van arra, h ezeket al idosebb embereket meggyozzek, meg erdemes tanulni. Nemetorszagban is tart karokkal varnak idosebb tanulokat is.
TörlésSztem egyre inkabb ugy latszik a fiataloknak is, hogy a hosszu karrierut alatt muszaj lesz valtani, gyorsan valtoznak a dolgok, mar egyre kevesbe valoszinu, hogy egy mostani palyakezdo tiz-husz ev mulva is ugyanazt fogja csinalni, mint ma. Tehat eleve mas attituddel vagnak bele a szakmai eletukbe. Az osszes nemzetkozi ajanlas oktatasugyben pont erre ter ki: tudjon tanulni a gyerek, tudjon perspektivat valtani, masokkal egyuttmukodni, projektszemleletben latni a feladatokat stb.
Mi meg a magyar fixallasos, a diplomat tulertekelo rendszerben nottunk fel, de mas orszagban teljesen mas a rendszer, pl. h a szakmunkas erteke, tarsadalmi statusza magas stb. Vagy pl. Oo-ban a diplomat nem ertekeli sokkal tobbre a munkaeropiac, mint egy szakmat, Mo-n meg nemzetkozi osszehasonlitasban is igen. De nem akarok itt kisregenyt irni, csak ez a szakmam ugye ;))) es csak annyit akartam mondani, h az oktatast nem lehet leszakitani a tagabb tarsadalmi rendszerrol. Es persze ettol meg nem jo, h koran kivalogatjak a jobb kepessegu gyerekeket, de sajnos a mi orszagainkban egyelore mindenhol igy van. Jo peldakert meg nezzuk a skandinavokat…(ahol ez meg mas rendszerszintu gondokat okoz, de ez mar megint hosszu… 😊)
Igen, én is csodálkoztam az elején, hogy miért csak 4 év az általános iskola Németországban, és miért kell dönteni egy gyerek sorsáról ilyen korán, de elvileg akkor, amikor ez a rendszer kialakult pár évtizede, még ésszerü és hatékony volt: kevesebb idöt és pénzt fordit az állam a "gyengébb" képességü gyerekek iskoláztatására, azok viszont hamar munkába állnak és pénzt keresnek, lesz jó szakmájuk és nagy lesz a kereslet a szaktudásukra. Mára viszont elcsúszott a rendszer, mert mindneki gimnáziumba és egyetemre akar menni, viszont itt sincs szükség ennyi diplomásra, szakemberböl meg ugye ismert módon nagy hiány, van, annak ellenére, hogy minden szerelö bevándorló. Viszont elvileg van mód késöbb is leérettségizni, pl. az en iskolámban minden évben vagy egy szakmunkás-érettségizö osztály, ahol nem egyszer volt már nálam idösebb tanitványom. De persze, Tamkó, ahogy irod, késöbb jóval nehezebb a váltás, viszont el lehet mondani, hogy megvan rá a lehetöség.
VálaszTörlés((múlt héten szerelték az ajtónkat, hónapokig vártunk, mire kijöttek. Reggel vidám kurvaanyázásra ébredtem, ahogy a szakik sürögtek az elöszobában. Odasúgtam a férjemnek, hogy "magyarok!", mire ö rögtön elújságolta nekik, hogy a "felesége is magyar és éppen megállapította, hogy maguk is azok" és nem értette, hogy miért nézünk mind a hárman furán. Ugyanis a férjem nem tudta, hogy én az izes magyar káromkodásból jöttem rá, hogy honfitársakkal van dolgunk, a szerelök meg én viszont igen :))
Jaj, istenem, az én férjem is ugyanilyen, minden magyarhoz odamegy az utcán :))
TörlésEgyébként függetlenül attól, hogy mire van később kereslet, vagy hogy megélnek-e az emberek a szakmunkából, nem DEGRADÁLÓ a gyerekeknek az, ha a rosszabbak közé sorolják be? Vagy hogy veszik ezt ilyenkor tudomásul?
De, szülöi háztól függöen, a szülök végzettségétöl is függöen, egy részüknek degradáló, ezért is harcolnak a szülök a gimnáziumi ajánlásért a negyedik osztály végén. Olyan perek voltak, hogy néhány éve lehetséges már hivatalos tanári ajánlás nélkül is gimnáziumba menni, emiatt a gimnáziumok drasztikusan szürnek ötödik-hatodik osztályban, és aki ajánlás nélkül érkezik és megbukik, nem ismételhet évet. Viszont elvileg ez a "rosszabbak közé besoroolás" valamenyire mindenhol jelen van, ha nem Walldorf iskolában van egy gyerek, hiszen osztályzatokat is kap az általános iskolában. És ez már messzeire is vezethet, hiszen az osztályzás maga is igazságtalan, nem lehet embereket 5-6 kategóriába besorolni, söt, ha itt tartunk, az egész iskolarendszer igazságtalan.
TörlésSzerintem nem csak degradalo, hanem determinalo is. Hihetetlen erö es öntudat kell ahhoz, hogy kikecmeregj a neked felnöttek/vilag altal leosztott szerepböl.
TörlésKecs
Persze, igazságtalan besorolás mindenhol van (mondjuk Boniéknál pont nincs sztem), de amikor KONKÉTAN az adott suliból nem LEHET továbbtanulni (azaz képtelenség), az sztem nagyon kegyetlen. Ezért én nem látom az analógiát a fent említett Á) vagy BÉ) osztályokba besorolással sem, hiszen az elvi lehetősége itt még mindig mindenkinek megvan arra, h felvételizzen (szemben a német, svájci rendszerrel, ahol úgymond el van vágva az út). A későbbi továbbtanulás, meg a leosztott szerepekből való kikecmergés sztem is utópia.
TörlésEz egy nagyon kegyetlen és gonosz rendszer :(
Törlés