Egy műsor, egy kérdés

Van egy műsor a francia rádióban, ahová az épp aktuális téma kapcsán be lehet telefonálni és kérdéseket feltenni. Nagyon szeretem ezt az adást, mert okos a műsorvezető, jók a meghívottak, és általában érdekesek a témák. Az elmúlt két évben gyakran a vírus volt terítéken. Meg is lepődtem, hogy hány olyan orvost, kutatót, professzort stb. tudtak meghívni, akik azon kívül, hogy egy-egy terület szakértői, még szuperul is nyilatkoznak egy élő adásban. Mintha egész életükben ezt tették volna! Holott eddig kémcsövek és betegágyak felett görnyedtek, és ha nincs ez a vírus, soha nem kerültek volna a figyelem középpontjába. 

Amúgy azt is nagyon szeretem a műsorban, hogy a meghívott szakértők soha nem tudják előre, hogy milyen kérdéseket tesznek fel nekik, ott helyben kell improvizálniuk a gyakran összetett és bonyolult kérdésekre. Vannak okoskodó, rosszmájú vagy egyenesen buta betelefonálók is, sőt, egyszer még az is előfordult, hogy a két meghívott egymással összeveszett. 

Az orosz invázió óta minden nap Ukrajna a fő téma. Általában történészek, katonák, kutatók, közgazdászok, tanárok, diplomaták, újságírók stb. jönnek. Az egyik adásban betelefonált egy pasi, és a következő kérdést szegezte nekik:

– Nem kellene inkább megölni Putyint?

Ugyan nem láttam a szakértők arcát, de el tudtam képzelni! A hangjukon érződött az őszinte döbbenet. A pasi, aki elsőként kapta meg a szót, megadta azt a politikailag korrekt választ, amit egy republikánus érzületű francia pillanatnyilag hivatalosan mondhat, valami olyasmit, hogy a nyugati demokráciák már rég felhagytak ezzel a fajta megoldással, és hogy a háborús bűnösöknek a törvény előtt kell felelniük a tetteikért.

Mit is mondhatott volna mást? A meglepő inkább az volt, hogy a pasi érezhetően elborzadt Putyin meggyilkolásának gondolatától. Aztán második reakcióként részletezni kezdték, hogy mennyire védik az orosz elnököt, kvázi lehetetlen is megölni – amivel csak azt igazolták, hogy a kérdésen már régen elgondolkodtak. Érdekes volt a műsorvezető nő félig vicces javaslata is, aki azt mondta, hogy talán ezt a gyilkolászást az oroszokra kellene bízni, utalva arra, hogy több politikust és ellenzékit mérgeztek már meg maguk között. Ezzel is csak azt bizonyította, hogy noha a piszkos munkát más típusú országokra érdemes bízni – de mégiscsak el kell végeztetni.

Ahhoz képest, hogy milyen meglepetést okozott a kérdés, elég jól körüljárták a témát. Végül is kimerítően megtárgyalták a dolgot, egészen addig a mértékig, ameddig azt egy közfinanszírozású rádió megtehette. Utána Z-vel arról beszéltünk, hogy valószínűleg minden egyes demokrácia titkosszolgálata feltérképezte már ezt a lehetsőséget, mint a konfliktus legkézenfekvőbb megoldását, és nem hiszem, hogy magasztos etikai vagy filozófia stb. elvekre hivatkozva bármelyik államfő elvetné az ötletet.