Saját életemben eddig nem nagyon figyeltem meg az ún. különféle intelligenciák meglétét, sőt, inkább az volt a tapasztalatom, hogy az a bölcsész, aki nem tudja kiszámítani a négyszázötvennek a 30%-át (például), az bölcsészként sem igen penge. És noha fordítóként dolgozom, azt a bizonyos nyelvtehetséget sem éreztem soha; nekem mindig mindent meg kellett tanulnom, nem volt könnyebb egyáltalán franciát tanulni, mint mondjuk bioszt.
Boninál viszont látok különbséget. Első osztályban még mindent egyformán kirázott a kisujjából. Másodikban vettem észte, hogy mintha a matekot kevésbé szívesen csinálná. Mostanra meg már szinte egyértelmű, hogy Boni nem az a kifejezett „matekagy”. Nem zavarja, ha téveszt, hosszasan nem szeret matekügyekkel bíbelődni, nem jön rá saját magától bonyolultabb összefüggésekre. Még mindig jó benne a suliban (az a gyanúm amúgy, hogy a követelmények sem magasak), de nem jön kapásból a dolog, nem érzi a matekot.
Mint ahogy mondjuk az írás és az olvasás megy neki – magától értetődően, kedvvel, sokáig. Egyszer elolvassa a megtanulandó szavak listáját, és simán leírja hibátlanul utána. Szívesen beszél rímekben. Kérdeztem év elején, hogy mi tetszik neki a suliban, álmodozva rám nézett: Mama, a versek!
Lehet, hogy hülyeség így kategotizálni (matekagy vs. bölcsészagy), én is csak azért teszem, mert a francia oktatási rendszerben van egy ilyen hierarchia: a jó tanulók jó matekosok. Azaz aki „csak” a humán tárgyakból jó, az nem számít igazán jó tanulónak. Ennek a filozófiának a példája az egyik francia írónő (Céline Curiol) esete, aki eredetileg mérnök, és amikor megkérdezték tőle, hogy miért ment műszaki egyetemre, holott mindig is írni szeretett volna, azt válaszolta, hogy hát mert jó tanuló volt!
Barátnőm kisfia pont fordítva: imádja a matekot, ellenben egyetlen mesét nem tud kitalálni magától, egyetlen könyvet sem olvas el saját örömére. Mégis úgy gondolom, neki lesz könnyebb dolga a munkaerőpiacon, mert a természettudományos vagy matekos tudást megfizetik, ellenben mit kezdjen egy olyan gyerek a pályaválasztáskor, aki a művészeteket és az írást szereti? Persze rengeteg idő van még addig, lehet, hogy nem is lesz releváns addigra a dolog... mindenesetre érdekes megfigyelni az intelligencia és az érdeklődési kör közös halmazát.
valóban van matekagy-bölcsészagy, én ebben akkor nyugodtam meg, amikor érettségi előtt elmentem egy egyhetes pályaorientációs vizsgálatra, rengetegféle tesztet töltettek ki velünk és volt csomó pszichológiai felmérés, beszélgetés. kijött, amit addig is tudtam: a matematikához nincs közöm, elemi tévesztéseim vannak, minden elsajátított tudás kőkemény munka eredménye nálam, semmi érzékem hozzá, ellenben a nyelvi affinitásom kimagasló. Azokat nagyon irígylem, akinek mindkét érzéke jó - lásd a francia írónő vagy épp akár EP. Meg eszembe jutott a férjem is, aki matekagyú, kiváló programozó, és közben filozófia szakot végzett, mert valójában ott is jól hasznosítható a mérnöki gondolkodás, kevésbé van szükség a művészi érzékenységre, mint hisszük
VálaszTörlésA matematika is tanulható, a készségek fejleszthetők. Nyilván, van, aki kirázza a kisujjából, más pedig vért izzad a matek érettségi ötösért (mert az kell a továbbtanuláshoz) Ha valaki kellőképpen intelligens, a matek sem jelenthet nagy kihívást, legalábbis én azt tapasztaltam...Zsófi, aki humán érdeklődésű és reál végzettségű
VálaszTörlésEgyetértek. Én is mindig humán beállítottságú voltam (annak idején így hívták.) Egyébként ügyesen lehet tanítani a matekot annak akinek nincs meg hozzá a valamiféle érzéke - én sosem találkoztam ilyen tanárral a közoktatásban. Felnőttként kaptam sok tippet, magyarázatot (amerikai iskolát végeztem felnőttként, sokkal logikusabban magyaráznak), de valóban, aki a kisujjából kirázza annak könnyebb dolga van. És a munkaerő piacon is.
VálaszTörlésAz én lányom is totál antitalentum. Egyelőre.
Míg vannak olyan gyerekek akik 5-6 évesen maguktól értik meg a negatív számokat, ő találgat hogy mennyi 3 meg 4. 8? 13? 6? Neki tökmindegy.
Mondjuk a legózás az pont olyan reál, mérnöki dolog, nem?
VálaszTörlésZselykének eszébe nem jutna...
„Ha valaki kellőképpen intelligens, a matek sem jelenthet nagy kihívást”: én ugyanígy gondoltam, és ezt támasztja alá szerintem az IQ-mérés is, ami egyetlen számban határozza meg az intelligenciát. De most az (intelligens :)) gyerekemen azt látom, hogy van különbség, miben MENNYIRE okos (és ez nagyrészt az érdeklődési körtől függ, úgy látom, legalábbis nála).
VálaszTörlésEgy példa: tökre érdeklik a robotok, meg minden, ami programozható, mert egyrészt ebben valamiféle varázslatot lát, másrészt a robotok humán jellege érdekli: tud-e úgy csinálni, mint egy ember, pl. beszélni, gondolkodni. De amikor vettem neki egy könyvet a mesterséges intelligenciáról, az már nem fejezte be.
Ella, sztem a legózás inkább kreativitás meg térlátás, nem? Mindenesetre egy leendő mérnök nem kiborítja a szőnyegre a dobozt, hanem szortíroz és kategorizál :-DD
"De amikor vettem neki egy könyvet a mesterséges intelligenciáról, az már nem fejezte be."
TörlésAz én gyerekemet még soha semmilyen könyv nem érdekelte. Még a képes sem.
És nem retardált, csak átlagos.
Csak mondom.
Egyébként szerintem az építészmérnökök félig művészek. Persze rengeteg fizikát és matekot kell tudniuk.
Apukám - szintén humán volt - villamosmérkök volt (magyarokat csak reál pályára engedtek Romániában) és azt mondta, hogy mikor eljutott oda hogy tervezni kell egy villamoshálózatot az onnantól már közelebb van a humán mint a reál területhez.
De Ella, tudod, hogy mi két különbözô univerzumban élünk :))))
TörlésÉn humán beállítottságú vagyok, utaltam a matekot, fizikát, aztán jogász lett belőlem, amihez ugye humán tárgyak kellettek. A sors fintora, hogy évekig adózással foglalkoztam, ahova kellett a matek is, most meg vagyongazdalkodassal foglalkozom és jogszabályokat írok, amihez szükséges egyfajta logikus gondolatmenetel is. Szerencsére egyelore meg is fizetik a munkám. Mondjuk mivel egész nap hosszú és bonyolult szövegeket olvasok és írok, így szépirodalmat olvasni csak szabadság alatt tudok.
VálaszTörlésNagyon jó kép, már többedjére jövök vissza, hogy megnézzem. :)
VálaszTörlésNálam valami nagyon félrement, szerettem a matekot, mert kihívást jelentett, emelt matekra jártam, és közgazdaságtanból érettségiztem, és végig azt hittem, hogy én "matekagyú vagyok". Csak sok évvel a suli után világosodtam meg, hogy mennyire feleslegesen matekoztam, miközben a humán tárgyakat kisujjból kiráztam, nulla tanulással. Sajnos nem volt senki, aki szóljon, hogy "figyelj, foglalkozz azzal, ami könnyen megy, mert abban vagy tehetséges!". Kevés dolgot sajnálok, ami elmúlt, de ez azon kevés dolgok között van.
Én ezt a humàn-reàl különbséget pont a pàlyavàlasztàs miatt érzem fontosnak, legalàbbis itt Fro-ban: a matekosok lehetoségeik szerteàgazobbak, mivel ok a « jò » tanulok. Függetlenul attol, h mivel foglalkoznak kesobb. Tobb ajtòt nyit meg egy matek fakultàcio.
VálaszTörlésazért ez nagyon szomorú, hogy egyetlen tárgy dönti el, hogy milyen esélyei lesznek később valakinek felnőttként...
Törlésamúgy szerintem a matekagyon belül is két agy van :)) nekem tök jó a logikai, strukturális, átlátós-rendszerezős és problémamegoldó képességem, mindig jó voltam matekból és minden reál tárgyból. de közben a számokhoz fűződő viszonyom legendásan katasztrofális, már-már felfoghatatlan, hogy miközben számokkal dolgozom, semennyi közöm nincsen hozzájuk, sem megjegyezni, sem alapműveleteket végezni nem igazán tudok velük. de olyanokat se, amik amúgy engem érintően fontosak és amiket meg is akarok jegyezni. pl a héten csináltak antitest mérést és amikor megkaptam az eredményt, megpróbáltam megjegyezni a számot, hogy aztán elmondjam a férjemnek. természetesen nem tudtam megjegyezni. és ez mindennapos sztori nálam, ha nem kötök valami sztorit egy számhoz, akkor négy másodpercig tudom fejben tartani és utána huss. erre mondhatjuk, hogy memória, de ugyanakkor meg a másféle memóriám egyáltalán nem rossz, csak kifejezetten a számos. de lehet-e valaki matekagyú úgy, hogy a számok úgy élnek körötte, mint valami állandóan elhalványodó, elvesző dolgok? :)
VálaszTörlésa képet szívből imádom, sok régi emléket idézett fel bennem és bár értem, hogy miért téped a hajadat, de azért közben meg <3 :)
Úristen, én is teljesen ilyen vagyok! Mindig jó voltam matekból, imadtam es egy időben matematikusnak is készültem, de a szamok abszolut nem ragadnak meg bennem és most mar lassan úgy érzem, hogy szorozni sem tudok (lehet, hogy ez a betegsegemhez tartozó brain fog is), altalaban csak akkor tudom megjegyezni őket, ha színeket idéznek vagy valamihez kötődnek. Szerintem amúgy a mateknak néha nem sok köze van a számokhoz, pl pont a minap gondolkoztam azon, hogy a sudoku-t színekből is meg lehetne csinálni és akkor lehet, hogy több embernek lenne kedve hozzá.
TörlésÉs ugyanígy azt érzem, hogy ezek az érdeklődések és képességek nincsenek kőbe vésve. Bonit most nem érdekli az általanos iskolai matek, ez nem zarja ki azt, hogy a jövőben ne érezzen ra valamire, ami megfogja. Nem tudom ismeritek-e Szabó Magda Mondjak meg Zsófikának című könyvét, ott van az, hogy a kislàny nagyon érdeklődő de szórakozott, es rossz jegyeket hoz, mert mindig elkalandozik a figyelme, amíg a tanarnő egyszer olyat nem mond neki, ami hirtelen megragadja a fantáziáját. Szerintem, Tamkó, az írásaid alapján Boni egy jó képessegű,intelligens gyerek, és van eselye arra, hogy mindkét (human es real) vilagbol erdekeljek temak.
Szintén zenész. Tanítom is a matekot, nem is rosszul (versenyeredmények + magántanítványként nem könnyű bekerülni hozzám). De az alapműveletekkel simán félremegyek, ha fél pillanatra lankad a figyelmem... Emiatt a gyerekeknek is rengeteg trükköt tudok tanítani, hogyan tudnak segiteni magukon. És emiatt (is talán) olykor olyanokkal is kifejezetten meg tudom szeretettetni a matekot, akik addig utalták és sík hülyének tartották magukat.
TörlésEleve fel nem fogom, minek erőltetik annyira és addig az alapműveleteket, ha valakinek nem megy. Attól nem lesz jobb matekos. Mihamarabb adni neki számológépet!
Gyermekem is 100% matekérettségit írt, úgy, hogy a szorzótáblát szerintem soha nem tanulta meg, és simán ő is (mint én) félreszámol úgy, hogy 1+1=1 vagy 1*1=2....
Ha jó Boni szövegértése, és amúgy logikus a gondolkodása, még bármi kisülhet ebből. :)
"Mihamarabb adni neki számológépet!"
TörlésPénzügyes vagyok, mikor bekerültem életem első komolyabb pénzügyi területen működő munkahelyére, az elsők között volt az a kérése a főnökömnek, hogy fejben tilos számolni bármit is, mindent azonnal begépelni mert: 1, az a biztos, 2, nyoma kell, hogy maradjon. Nagyon meglepett, mert addig ugye ezt a hülye fejben való számzsonglőrködést erőltették mindenhol.
Én is mindent géppel vagy excelben számolok pont azért hogy nehogy hiba csússzon valahol, akár egy tárgyaláson is. Viszont szerintem a számokhoz való jó viszony olyasmi mint amit a posztban is említ Tamko. Ez egyébként tipikus interjúkérdés is bankban. Mennyi 500-nak a 98%-a (vagy valami hasonló). Fejben nyilván.
TörlésHa megvan a matekos logikád, akkor egy logikus útvonalon azt mondod, hogy "hát a 20%-a 100, a 2%-a 10 tehát levonok 10-et és kijön 480."
Mert nyilván megszorozni fejben az 500-at 0.98-al senki sem várja el.
Viszont akinek nincs meg ez a fajta fent említett logikája (jelen) na az a nem jó matekos.
Bocsánat hamarabb leütöttem. Ha valakinek feltűnt, "kivonok 10-et és kijön 480". Direkt írtam, mert a számolási hiba tök OK, a gondolkodás mód a lényeg.
TörlésLegalábbis én ezt az egész kérdéskört így látom, ez a tapasztalatom.
FElla, ez egy nagyon szemléletes példa volt és megvilágitott számomra valami fontosat.
Törlés