Lappa írt egy tök jó bejegyzést alakformálás témájában (nem tudom linkelni, mert zárt blog), ami arra ösztönzött, hogy én is megírjam a gondolataimat a fogyókúra, az egészségvédelem, a sport és a kaja témakörében. Azt írta, hogy nagyon nagy felismerés volt számára, hogy nincsenek fogyókúrás vs. nem fogyókúrás ételek, ergo nincs csalás, bűnözés stb., hanem életforma van. Tök érdekes, hogy ezt én is így gondolom, de soha nem fogalmaztam meg ennyire pontosan. Viszont nekem is van több saját vezérelvem a témában, amelyekre az idők során jöttem rá, és amelyekhez tartom magam.
Az egyik és legfontosabb, amit Boni születése után, csecsemőkorában tanultam meg, és amire a 2020. március utáni időszak is jó példa volt az az, hogy noha az ember az élet irtózatos zűrzavarában csomó körülményre nincs (nem tud) hatással lenni (éjszakai kelések, gyerekbetegségek, karantén stb.) a saját testét bizony kontroll alatt tudja tartani. Hatalmas felismerés és felszabadulás volt, amikor ez tudatosult bennem: hogy én magam vagyok az ura annak, hogy milyen formában és hány kiló vagyok! Innen már csak egy ugrás volt az, hogy rájöjjek: tízszer, százszor nehezebb súlyt leadni, mint a testsúlyt megtartani. E tudással felvértezve azóta viszonylag fixen tartom a súlyomat, ami reggel 50–50,5 kg kell, hogy legyen ahhoz, hogy jól érezzem magam és minden ruhám rámjöjjön. Ha egy kilót is hízom (előfordul, főleg nyaralás alatt) vasfegyelemmel tudom csak leadni, átleg két (!) hét alatt.
Amúgy én hízékony vagyok, és nagyon oda kell figyelnem. De az elhatározásom, hogy nem leszek kövér nő (se folyamatosan fogyókúrázó kövér nő) annyira erős, hogy azonnal visszafogom magam, ha kezd szaladni alattam a ló. És nekem, Lappával ellentétben, nagyon kevés kajára van szükségem (de nem is vagyok annyira aktív, mint ő): napi kb. 1200-1500 kalóriára. Ez pedig úgy néz ki, hogy édeset reggelizek („két kekszet és pirítóst” mert ebben elfranciásodtam), délben normálisan megebédelek, meleget, hagyományosan, és vacsira már csak nagyon keveset eszem. Az én (ülő)életmódom mellett egyszerűen öngyilkosság lenne ennél többet enni. Éhes tök ritkán vagyok, simán kibírom, sőt, a durva az, hogy szeretek úgy lefeküdni, hogy azt érzem: picit még tudtam volna enni.
A nassolás nálam a totálisan tiltólistás, érthetetlen jelenség. Azzal a szóval, hogy rágcsa („Hozzatok sós és édes rágcsálnivalót”), engem a világból ki lehetne kergetni. Egyetlen kivétel a gyümölcs de azt is csak desszertnek vagy uzsonnaidőben, esteleg ha véletlenül megéheznék ebéd előtt. A cukor nálam a Fő Ellenség. Meggyőződésem, hogy a mai francia gyerekek tízszer olyan édesen esznek, mint mi gyerekkorunkban; ez egyszerűen nem lehet normális. Próbálok a családdal is minél kevesebb édességet etetni (Z. borzastóan édesszájú), azok közül is lehetőleg nem a bolti és előrecsomagolt verziót, ezért gyakran, hetente mondjuk egyszer-kétszer sütök sütit, hogy legalább házi legyen az az édesség. Szerencsére ebben egyezségre jutottunk, régebben a férjem kilószámra vette a kekszeket. Én magam próbálok ún. cukormentes napokat tartani, amikor a reggelin kívül más édességet nem eszek. Mert miért is kéne minden étkezést édességgel zárni? (ennek a szokásnak a franciák nagy rajongói) Ugyanitt megjegyzem azt is, hogy a szénhidráttól viszont nem tartok, és nálam az a tézis sem jön be, hogy a tészta hízlal. Nagyon gyakran eszünk tésztát sajttal és zöldséggel, mondhatni az étkezésünk egyik alappillére.
És végül elérkeztem az alakformálás részhez, amiben bizony van mit behoznom. Kb. 35–36 éves koromtól kezdve egy krónikus ízületi gyulladás miatt nem tudtam sportolni, előtte rendszeresen úsztam, ami a teljes mértékben az én sportom, nagyon szeretem: praktikus, változatos, átmozgat, sikerélményt nyújt, nem kell sok mindent cipelni. Pár éve olyan gyógyterápiát kapok, ami mellett már lehet sportolni, újrakezdtem az úszást, aztán jött a Covid, bezárták az uszikat. Én akkor találtam rá a gyaloglásra. Nem is értem, hogyan történhetett, hogy soha életemben addig még a gondolat sem merült fel soha bennem, hogy esetleg céltalanul elmenjek valahova. Úgy látszik nincs valami nagy képzelőerőm. Mindenesetre azóta keresztül-kasul bejártam a várost, ha esik, ha fúj, minden nap megyek. Én is a legváltozatosabb műsorokat hallgatom vagy telefonálok közben.
Az idei nyarat nagy tervekkel kezdem: újra szeretnék úszni, sőt, futni is. Futni már olyan régem nem voltam, hogy el is mentem egy kardiológusi konzultációra, mert fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt 45 évesen elkezdeni. Csináltatott az orvos egy terheléses vizsgálatot (biciklizni kellett), és zöld utat kaptam. Két dolgot javasolt: 1) nehogy vegyek pulzusszámlálót, és 2) a cél az legyen, hogy lassan, de legalább egyórát fussak hetente 2–3x, nyilván az elején sétával vegyítve. Majd nyaralás alatt kezdem el, ahogy Lappa is írja, hogy ne kelljen logisztikázni, hajmosást-evést a lehetőségekhez igazítani stb.. Már megrendeltem a sportmelltartókat (a Decathlonból, nagyon furák) és letöltöttem a zenéket. Nem fogyni akarok, hanem nagyobb állóképességet és egészséges érfalat, izmosabb feneket. De ha nem jön össze, az sem baj, nem kötelezettségnek fogom fel, hanem lehetőségnek: megpróbálom, hátha jó élmény lesz.
Bennem soha nem merült fel a kérdés, hogy jó-e ez így. A környezetemtől meg szoktam persze kapni, hogy miért nem eszem meg azt a fánkot, palacsintát stb., miért vigyázok ennyire, miért téma egyáltalán ez az egész, hiszen vékony vagyok. Meg kell fordítani az érvelést: azért vagyok vékony, mert vigyázok. Simán tudnék egy nyaralás alatt hízni egy kilót, az Boni születésa óta már hét kiló lenne, az ötvennél már eléggé látszik. Meg persze egy bizonyos kor felett szerintem meg már mindenkinek vigyáznia kellene.. (üzenem ezt a férjemnek).
Én is ennek a híve vagyok, hogy a súlyt odafigyelve tartani kell.
VálaszTörlésMert nagyon nehéz lefogyni. És annyi kövér nőt látni sajnos.
Szerintem szinte mindent lehet enni, de odafigyelve mikor és mértékkel!
60kg vagyok és olyan sokszor megkapom, hogy milyen jó nekem. :)
Persze ez igaz, de közbe jó kis önfegyelem van mögötte.
A lényeget ragadom meg: gyönyörű az a pite!!
VálaszTörlésÉn 2 év alatt 3 kg-t szedtem fel, amit rosszkor panaszoltam rossz helyen. A túlsúlyos kolléganőm megkérdezte, hogy "miért, mennyi vagy, 50?" Szinte szégyenkezve vallottam be, hogy 46. Alacsony vagyok, 156 centi, ezért ezzel még így is jó vagyok, de nagyon igazat adok neked: megtartani kell, mert ha elszalad a ló, onnantól kezdve szenvedés az egész. Nekem jókor írtad ezt a posztot, köszönöm!
Köszi :)))
TörlésIgen, két kilò sokkal több (jobban làtszik) ebben a tartomànyban, mint egy tùlsùlyosnàl, egyetértek. Akkor hajrà a fogyàshoz, mert ha jòl értettem, ez következîk😉
Köszönöm, igen, az következik! :) Ráadásul kizárólag az evés kordában tartásával, mert mozogni ennél többet nem tudok. Persze, ráfoghatnám hogy azért híztam, mert kiköltöztünk tanyára, és izmosodtam, de sajnos az ábra nem azt mutatja.
TörlésÉn sokkal könnyebben fogyok mint tartok meg súlyt. Utálom. És állandóan fogyókúrázó kövér nő vagyok, mert imádok nassolni, és nem is akarok neki (mindig/eléggé) ellenállni. Utálom.
VálaszTörlésA poszt jó, és irigyellek!
<3
VálaszTörlésÉn az étkezésre is figyelek, de nyaraláskor nem figyelek annyira. Viszont rengeteget sportolok, ezzel rá tudok segíteni a sulytartasra. És még így se vagyok nádszál, 161 cm, 54 kg.
VálaszTörlésvégre valaki. Általában hülyének néznek az emberek, amikor azt mondom, hogy azért figyelek a súlyomra, mert gyengének és türelmetlennek érzem magam ahhoz, hogy utána leadjam a kilókat.
VálaszTörlésSokszor én is megkapom ezt! Tartani tudom a súlyom, ha feljön 2 kg egy lazább hétvégén, 1 hét alatt vissza is megy.
TörlésGyenge lennék viszont fogyókúrázni, ledolgozni több kg-t.
Szerintem legtöbb kövér emberrel ez a baj. Valahol elszaladtak a kilói, legyintett rá hogy á ez csak +5kg. De utána ugye még +3 és meg is van baj.
Számomra egyébként hősök akik tizen, huszon kilókat ledobnak!
Nekem nagyon furcsa elolvasni a kommenteket: mennyi féle módon tudjuk bántani magunkat. Olyan ritkán találkozok olyan nővel, aki azt mondja magáról "de kurva jól nézek ki" esetleg azt, hogy "ez a szoknya pont jól áll a vékony lábaimon".
VálaszTörlésAzok a magasság/súly számok amiket leírtok igenis nagyon imponálóak. Munka és önfegyelem van mögötte, mégis odaírtok a komment végére 1-1 mondatot, hogy ez miért nem elég és miért nem lehet ennek most örülni. Pedig lehetne! Vagy még inkább kellene. Kellene, hogy elismerjük magunknak és másoknak is azt, ami sikerült vagy amiben jól/jók vagyunk.
(és nyilván én sem vagyok elég vékony, szép arcú, sőt a combom is hatalmas...)
Szerintem nagyon kevés nő elégedett önmagával teljesen. Talán nincs is olyan. :)
Törlés+ úgy gondolom nagyon sok kritika, beszólás éri az embert.
Igen, sajnos rengeteg a kritika egymás felé, ráadásul sokszor az ember háta mögött vagy másokat szidva (amiből szerintem egyenesen következik, hogy bennünket is ugyanúgy kibeszélnek ha nem vagyunk jelen). Ez pedig borzasztó rombolóan hat, nagyon kritikusak vagyunk önmagunkkal szemben és nem is merünk hangot adni a sikereinknek. Pedig szerintem lenne mire büszkének lenni, akár itt ebben a témában is.
TörlésMielőtt túlságosan el coelhósodnék és már látnám magam előtt a naplementében felugráló delfineket, csak azt akartam kifejezni, hogy sokkal előremutatóbb lenne ha tudnánk magunkat szeretni/elismerni és kevésbé hangsúlyoznánk ki a negatívumokat.
elolvastam most még egyszer (mert a tiéd is nagyon jó) és azt akarom mindenképp megkommentálni, hogy abban is (sok más között) mennyire másmilyenek vagyunk, hogy neked fél kilós sávban tud mozogni a súlyod, ha odafigyelsz is rá. nekem a legszigorúbb odafigyelés mellett is simán egy, de akár két kilós tud lenni ez a sáv, ami mellett még csak meglepődni sem kell, nemhogy diétát elkezdeni, mert akármitől lehet és simán egy-két nap alatt képes visszamenni a kiindulópontjára.
VálaszTörlésegyszerűen tényelg mindannyian mások vagyunk, az "éhes tök ritkán vagyok" kitétel is megragadt még bennem, mert azon gondolkodom, hogy szerintem én nem azért vagyok éhes nagyon sokszor és van szükségem a tiédnél jelentősebb több ételre, mert aktívabb vagyok, az már a saját bizgerentyűm, hogy aktívabb vagyok - ha csak fekszem az ágyban egész nap is sokkal éhesebb vagyok annál, mint amennyi ételt te magadról írtál (már eleve ugye a reggelid). ez nyilván nem probléma, hiszen én fel is dolgozom a több ételt, csak tényleg innen is mennyire látszik már, hogy semmi értelme annak, amikor egy táblázat alapján belövik, hogy ki hány kalóriát egyen, ha ennyi éves, ennyi kiló és ennyi centi és ennyit mozog. semmi értelem, mert az egyik attól éhezik, a másik meg hízik és azért fontos hozzátenni, hogy annak se feltétlen könnyebb, aki éhezik. :)))
(mindenesetre még egyszer köszönöm, ez nagyon jólesett nekem!!! :)))
Ezt egy barátnőm is meséli mindig, hogy simán változik a testsúlya egy kétkilós sávban. Érthetetlen!! Hogy lehet így TERVEZNI?? :-DD
TörlésAmúgy igen, annyira különbözőek az emberek, erre nap mint nap, a legkülönfélébb témák kapcsán rádöbbenek!
Lehet én vagyok az egyetlen, akinek évek óta nincs mérlege és fogalmam sincsen hány kg vagyok és nem is érdekel? :)) Nekem az számít, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és jól is érzem magam. Sokat mozgok, és igyekszem normálisan enni, de szoktam jégkrémet, meg csokit is, és nulla lelkiismeretfurdalásom nincsen.
VálaszTörlésHú, emelem kalapom mindenki előtt, aki képes ennyi önfegyelemre. Talán majd egyszer én is képes leszek ilyesmire.
VálaszTörlésAddig is arra jutottam, hogy olyan ruhadarabokat kell beszereznem, amelyek hordhatóak a kisebb hízások-fogyások ellenére is és nem kell feszengenem bennük, mert arra több energiát nem szeretnék szánni.
Egyetértek a poszttal, és ezt vallom én is, itthon nincs cukor, sem finomított cuccok, rengeteg folyadék és sok feldolgozatlan étel. Az életmód szerintem 70%, és csak 30% a sport.
VálaszTörlésAzon szerencsés kevesek közé tartozom, aki mióta az eszemet tudom, nem változtam, 47-48 kiló körül vagyok: sem hízni, sem fogyni nem tudok, és mondjuk nem is szeretnék, jó vagyok így :) és nagy respect azoknak, akik naponta küzdenek a kilókkal, bitang nehéz lehet!