Z. egészségüggyi aggodalmai néha már-már meghatóak. A múltkor például bement az már alvó Bonihoz, ott volt egy csomó ideig, majd homlokát ráncolva kijött, hogy szerinte túl szoros a karóra a gyerek csuklóján, nem fogja-e elszorítani a vérkeringését? De hogy neki nem sikerült levenni, próbáljam meg én. Erről beugrott, hogy babakorában Bonit egyszer éjnek idején átpelenkáztuk, mert a férjem úgy emlékezett, hogy este túl szorosan adta rá a pelenkát...
Tegnap pedig indulás előtt észrevettem, hogy a gyerek tolltartójában minden ceruzának ki van törve a hegye (=ez egyébként annyira jellemző Bonira), már a lépcsőházból mentünk vissza és szóltam a férjemnek, hogy hegyezze ki gyorsan az egyiket. Kihegyezte, átnyújtotta, miközben az ujján próbálgatta a hegyét. Aggodalmasan kérdezte: – Szerintem túl hegyes lett... nem tudnád egy kicsit letompítani?!
Lehet, hogy azért tudok ezeken most röhögni, mert a koronavírus-fertőzés feletti aggodalma egészen élhető mederbe terelte a többi rettegését, és már tavaly nyáron is egészen normális (kezelhető) mértékben félt a két fő ellenségtől, a napsugárzástól és a kullancstól.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHát még nekem :)))))
TörlésPróbált Z. valamilyen szaksegítséget keresni, vagy nem érzi problémának?
TörlésÉn is erősen küzdök nagyon durva és nem alaptalan egészségügyi szorongással, és tényleg nem egyszerű. Sem a körülöttem élőknek, sem nekem.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés