Eljött az idő: most már alig lehet megkülönböztetni Boni zoknijait az enyéimtől! Egyetlen szám választ el minket. Eddig soha nem nosztalgiáztam az elmúlt életkorokon, mert mindig jött egy újabb, szuper korszak, de mostanában nagyon elkezdett hiányozni az ovis Bonikám, aki még – bátran leírom a klisét – olyan ártatlan volt. Az elmúlt egy évben kinőtt ebből az ártatlanságból, mostanában folyamatosan poénkodik, ironizál, sőt: szemtelenkedik, felesel, provokál, és persze mindenről úgy hiszi, hogy jobban tudja nálunk.
Az elmúlt napokban ismét nehéz volt vele. És ha belegondolok, hogy évről évre egyre nehezebb, akkor el sem merem képzelni: milyen lesz a kamaszkor?! Ha így megy tovább, borítékolhatók a problémák. Mert most legalább még cuki amikor hisztizik („De a papaaa nem tuuuud nekem nyulacskáháhás mesét meséhélnihi!!”) és nagyon ragaszkodó, na de ugyanezt egy negyvenhármas lábú kamasszal?!
Kezdek arra a következtetésre jutni, hogy az ember semmit sem konyít a gyermekneveléshez mindaddig, amíg nincs kamasz gyereke.
ha megnyugtat: utána sem
VálaszTörlésAh pszichológusok is azt mondjak hogy nem lehet a kamaszkorra felkészülni.
VálaszTörlésén szívesen állok ellenpéldaként, mármint MINDENRE a világon van ellenpélda és nyilván egymilliárd dologtól függ a minden, de én speciel pont a kamaszkort szeretem a legjobban a gyerekeimben. és nem is tudtam, hogy ez így lesz, amikor még egyáltalán nem voltak gyerekeim, abban a hitben ringattam magam, hogy éppenség a kisgyerekekkel tudom a legjobban megütni a hangot, de kiderült, hogy nem. nagyon jóban vagyok a kamaszokkal valahogy. ezt most persze csak azért mondom, hogy annyira nem lehet felkészülni erre az egész gyerekügyre, hogy még csak ezt se tudja az ember _előre, hogy neki melyik rész megy majd a legjobban és bármikor érhetik kellemes és kellemetlen meglepetések. :) és persze az is biztos, hogy én a saját kamaszaimat bírom így, ha másik két gyerekem születik, azok lehet egy teljesen új csillagállást hoznak létre.
VálaszTörlésmeg az is igaz, hogy bár nagyon bírom a kamaszkort és az előre elképzeltnél nehezebben viseltem azt, amikor kicsik voltak, de ettől még iszonyúan hiányoznak a kicsi babáim. az szinte fel nem dolgozható számomra, hogy a pubertással eltűnt belőlük az a kisgyerek, akik voltak, egyszerűen már nincs, nyomokban sem felellhető és ez egy nagyon komoly veszteségérzés még úgy is, hogy a negyvenhármas lábú is cuki amúgy. nem akkor, ha hisztizik, hanem minden egyéb esetben. :))))
Ó, Lappa ezt mennyira jól leirtad! én mindig is tudtam, hogy a kamaszokat szeretem, a kisgyerekek nyelvén sose értettem, és a lakli gyerekemmel most sokkal jobb mint bébikorában, mégis döbbenetesen hiányzik az a pici, aki volt. én már azt meggyászoltam, hogy nem tudtam többé fölvenni :) Lehet, hogy lányokkal ez kicsit más, ök hagyják magukat késöbb is egy kicsit dédelgetni.
Törlésnekem az egyik abszolút hagyja magát dédelgetni és dédelgetem is, nem is igazából erre gondoltam én, a dédelgetésről, hanem a babáimról, akik voltak és már nincsenek és hiányoznak. (az első oltásom utáni éjszaka azt álmodtam, hogy a nagyfiam kb két éves és tudtam álmomban, hogy ez a valóság, hogy ez egy ilyen kegy, ajándék. öleltem, csókoltam, sírtam- nevettem álmomban, hogy itt van az én babám, de jó! olyan meghatározó álom volt, hogy azóta is milliószor eszembe jut és arról álmodom, hogy majd újra ezt álmodom. :)
Törlésbasszus, pedig még vissza is olvastam, mi lett volna, ha nem :) * dédelgetésre, * NEM a valóság
Törlésnekem meg csak nyolc honapos a kisfiam, de uuugy hianyoznak maris a korabbi babaverziok... barcsak elo lehetne venni es megszeretgetni oket, amikor csak azeretnem! 😍 persze izgalommal es orommel tolt el a fejlodese, csak hianyzik az a pici baba, a kis csomag, aki tokeletesen elfert a mellkasomon😊
TörlésAkkor élvezd a jelent, mert valószinüleg ez is hiányozni fog majd ;) Meg ami 1-2-3 év múlva lesz, söt mindig ;))
Törlésigen, tudom, igyekszem nagyon mindful lenni 🥰😅
TörlésDe jó nektek...! Én nagyon rosszakat sejtek Boni kamaszkoráról, bár ne lenne igazam... :(((
VálaszTörlésIgen én is csak olyan verziót hallottam, hogy jó, együttműködő kisgyerekből válik ördögi kamasz, a fordítottját sajnos nem. Nos mivel nálunk a dackorszak nem ért véget, csak felváltotta egy szándékosan kötözködő és provokáló kisgyerek korszak, nem tudom elképzelni ennek a jó irányba fordulását. Az én tervem amúgy valami olyasmi lenne, hogy a gyereknek felelőssége keletkezzen, azazhogy a sok kamasz által annyira vágyott "önállóságot" hopp megkapja (valamilyen szinten) és akkor megtanuljon mély vízben úszni. Megjegyzem nem efelé haladunk...
Törlésna, akkor itt egy példa, tényleg! :)
Törlésa kisebbik gyerekem kicsinek elég dacos és akaratos volt (nem ördögi, ezt a szót nem használnám rá, de nagyságrendelig sokkal több konfliktusunk volt kicsi korában, mint később) és nagyon jó kezelhető kamasz kezd válni belőle. a nagyobbik gyerekem jó és együttműködő kisgyerek volt, vele sokkal több a kamaszkori konfliktus.
de igazából én épp azt akaratam amúgy mondani, hogy nem azért szeretem a kamaszkort feltétlen, mert csodálatosak gyerekeim lettek (amúgy azok, csak nem abszolút értékben vagy hogy mondjam, ez nem ilyen egyszerűen mérhető dolog), hanem mert kiderült (számomra is meglepő módon), hogy én ebben jó vagyok.
tehát fordítsátok meg a gondolkodást, ne a gyerekeitek kamaszkoráról sejtsétek a rosszat, hanem gondoljatok arra, hogy rejtetett szülői tartalékok vannak benneteket és bár most úgy képzelitek, hogy rosszul fogjátok viselni, de ez nem így lesz!
(nyilván én is kiakadok, időnként kiabálok, megsértődök, papolok, mittomén, minden hibát elkövetek, nehogy véletlenül azt gondoljátok, hogy buddhává válik az ember valahogy. :))))))))
És nâlad személyesen hogy volt? Szerettél kisgyerek és/vagy kamasz lenni?
Törlésnekem nem volt kamaszkorom: a tesom eleg balhes volt, a szuleim faradtak es tulterheltek, en vhogy ‘’megkimeltem’ oket, szuperul tanulo, visszahuzodo, sokat olvaso csendes kamasz voltam (kb. kialakitottam egy, a szuleim szamara jol toleralhato false self-et); cserebe a szemelyisegfejlodesembol kimaradtak fontos mozzanatok es kesobb kinkeserves belso munkaval es fajdalommal jart ezek potlasa. nagyon nehez a kamaszkor, de meg mindig a legjobb verzio, ha kamaszkorban lezajlik.
TörlésKepzeld nekem sem volt kamaszkorom mindenféle oko miatt és nálunk is a tesom volt a balhés de nagyon szóval már már visszafordithatatlan dolgokat követett el. Es hat gyerekekent is ő volt a hisztis én meg az alkalmazkodó. De meg próbálok Edit történetében bízni.
TörlésIgazabol én azt szoktam mondani hogy mivel én magam nem voltam hisztis nem tudom ezt igazán aterezni ezért nem tudom jól kezelni. Na ugyanez a mamaszkorral. Ha en nem lazadtam hogy fogom majd őt megerteni.
Ja amúgy Fella és Ella ugyanaz vagyok.
TörlésElla, igen, ebben van valami, hogy ha az ember maga nem volt lázadó tipus, kevésbé értheti meg azt, aki igen. De, bár nem ismerlek, csak a neten olvaslak, szerintem lazább és humorosabb, önironikusabb lettél, mióta a lányod kicsit nagyobb. Lehet, ez majd folytatódik tovább és mire kamasz lesz, tök jó team-mé váltok.
Törlés