Ő:
Bemegy a szobába, felkapcsolja a villanyt. Kijön a szobából, égve hagyja a villanyt.
Kihúz egy fiókot, kiveszi belőle a kanalat, nem tolja vissza a fiókot.
Elhúzza a függönyt, kinéz az ablakon. Nem húzza vissza a függönyt.
Kinyitja a szekrény ajtaját, kivesz egy könyvet, nem csukja vissza a szekrényajtót.
Én:
Átmegyek a lakáson, mondjuk a hálóból a konyhába. Közben: visszahúzok egy-két függönyt a helyére, lekapcsolom itt-ott az égve felejtett villanyt, betolok egypár fiókot, visszazárok néhány szekrényajtót (rosszabb esetben: hűtőajtót). Pár óra múlva automatikusan kezdhetem az egészet az elejéről, azaz függöny, villany, fiók, ajtó. Semmi kis plusznak tűnik így leírva... de vajon hány fiókot zártam vissza az elmúlt egy évben a férjem helyett? Napi öt fiókkal számolva (alsó hangon) az 1825 fiók. Ha ugyanennyi ajtóval, villannyal és függönnyel dolgozunk, az összesen 7300 felesleges művelet a részemről. Még jó, hogy a nők egy idő után elsárkányosodnak, hát ki bírja ezt idegekkel? Néha viccelek, néha mérgelődöm, néha nem mondok semmit, néha becsukatom (lekapcsoltatom, visszahúzatom) vele, pedig már lemondtam arról, hogy a dolog tanítható; nem az. Hogy elfelejti (lekapcsolni, visszahúzni stb.), azt még meg tudom érteni – de hát nincs szeme rá, hogy néz ki a lakás kihúzott fiókokkal, égve hagyott lámpákkal?!
Nálunk én vagyok a férjed :D
VálaszTörlésEz annyira ismerős 🙂
VálaszTörlésNálunk én vagyok olyan, mint a férjed :-) Férjem meg nagyon pedáns és rendezett. Lehet, lassan sárkányosodik.
VálaszTörlésÉs a konyhaszékek kihúzva, miután felálltak róla... az ajtók, amelyek csukva kellene legyenek azok nyitva hagyva és forditva... (a mosókonyha és a gardrób ajtót csukva szeretem mert igy nem látszik a kupi, a hálókét nyitva - hogy egyenletes legyen a meleg). Aztán : a gardróbban mindig kupi van, mert nem megemelik és kiveszik az alsó polót, hanem kirángatják és borul minden. ja, még mesélhetnék, a fentiekből sok minden igaz ránk is, például a felkapcsolva hagyott villany, elhúzva hagyott függöny is.
VálaszTörlés