A következő sztorit két szemszögből lehet elmeséni: az enyémből és a férjeméből. A helyszín ugyanaz: egy erdei földút, ahol én legelöl, a férjem 30 méterre lejjebb, Boni pedig kettőnktől egyenlő távolságban, középen gyalogolt. Épp indultunk volna kirándulni. Az egyes szereplők kedvét és motivációját jól tükrözte a sorban elfoglalt helye. Én folyton hátra-hátrafordultam (hogy mit tökölnek már), egyszer csak azt láttam, hogy két tehén méretű, fekete kutya rohan oda a semmiből, és ugatva támadnak a vékony kis Bonikámra, aki ijedtében sírva menekülni próbált.
Rögtön beugrott, hogy mit csinált a legutóbb Z., amikor szintén kirándulás közben messziről kutyaugatást hallottunk: a biztonság kedvéért magához vett egy botot. Egy pillanat alatt találtam egy jó vastag husángot, és üvöltve rohantam a kutyák felé. A következő percben már a kezemben volt a halálra vált gyerek (meg a husáng – emlékszem, milyen nehéz volt tartani a kettőt, miközben remegett a lábam), körülöttönk meg ott csattogtatták a fogaikat a vérengző fenevadak.
Na most Z. szerint ez az egész úgy történt (és noha sok mindenben nem értünk egyet, most vakon hiszek neki), hogy épp sétáltunk az erdőben, amikor kiszaladt az útra két aranyos, játékos kutyuska, és érdeklődve szaglászni kezdték Bonit. Ekkor, állítólag, józan eszemet veszítve, tébolyult rikoltással rohanni kezdtem egy idétlen bottal a kezemben a szegény kutyák és a síró gyerek felé. Azt mondta – és ritkán adja a fejét ilyen minősítgetésekre –, hogy ciki voltam.
Mindezt azért is tudom elhinni neki, mert utána megjelentek a kutyák gazdái, akikkel, remegő hanggal ugyan, de még én is váltottam egy-két szót, sőt, az egyik kutyát (a „bundásat” – mondta utána Boni) meg is simogattam. Készséggel elhittem nekik is és Z-nek is, hogy kevés kutya támad emberre. UGYANAKKOR, itt kell elmesélnem hogy a húgomat egyszer szétszaggatták volna a kutyák (éjszaka, Budapesten), ha épp nem járőröznek arra rendőrök, akik kvázi így megmentették az életét. Emlékszem arra is, hogy a mamám másnap felhívta a kapitányságot, és noha a húgom akkor már elmúlt 20 éves, mégis azt mondta elfogódott hangon, hogy meg szeretné köszönni, amit a kislányáért tettek.
Egyébként végiggondoltam ezt az egész kutyás ügyet, és rájöttem, hogy mi zavar bennük a legjobban: hogy odajönnek az emberhez, szaglászkodnak, dugdossák az orrukat, fittyet hányva az ember privát szférájára, kiszámíthatatlanul. Ha lenne, szívesen részt vennék egy több napos kiképzésen arról, hogy hogyan szereljünk le határozottan, de hatékonyan ismerkedni vágyó négylábúakat – mert teljesen egyetértek Z-vel azzal, hogy az elfutás nem a legideálisabb reakció (noha a legzsigeribb).
1000%-van egyetertek a kutyakkal kapcsolatban!! Szivembol szoltal, Tamkó!
VálaszTörlésÉs tulképp a kutyatartók felelőssége, hogy NE jöjjön oda a kutya, szegény állat nem tehet semmiről... borzasztóan utálom, amikor póráz nélküli, körülöttünk ugrabugráló kutyáról kijelentik, hogy "szereti a gyerekeket".
VálaszTörlésVagy futas kozben, lesből varatlanul utanam rohanó, ugató kutya utan csak azt kiabaljak, hogy 'nem bant!'. Szerintem a legtobb kutyatarto kifejezetten megsertődik, ha azt erzi masokat zavar a kedvencük, pedig nem mindenki szereti a kutyakat/tanult meg banni a kutyakkal/akar pont abban a pillanatban kutyakkal foglalkozni/akarja a frissen mosott ruhajat osszekenni kutya-nyallal (sorry, ez az utolsó! :) )
TörlésÉn ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy de én meg igen! Mármint, hogy én meg bántok, ami persze nem igaz, kutyára kezet nem emelnék csak ha megtámad. Kutyákkal nőttem fel, soha nem engedtük idegenekhez közel.
TörlésKoszonom! :)
TörlésIgazad van és ezt kutyásként írom. Én sem szeretem, ha idegen kutyák rohanják le a gyerekemet, de ha engem azt sem és nem engedem azt sem, hogy a gyerekem idegen kutyát simogasson a gazdája megkérdezése nélkül, de erről az egészről egy regényt tudnék írni:)
TörlésÖsszességében azt vallom, hogy ez az egész nevelés és nem nevelés kérdése embernél és kutyánál egyaránt.
Hogy ilyen helyzetben mit tegyél? Nem a bot a megfelelő eszköz hanem a hangod és a fellépésed. Odamész és leordítod a fejét a kutyáknak és meg fognak hátrálni. Határozott legyél és ne hisztérikus (ez a nehéz ). Az a baj, hogy az ember ha ösztönösen cselekszik, botot ragad, gyereket felkap és visít, valószínű, hogy pont az ellenkezőjét váltja ki az amúgy valóban csak arra járó kutyából és a gyerekékre is a frászt hozza. Jó lenne egy kicsit "bekutyásodnotok", hogy Boni se féljen tőlük, mert így fog és ez nagyon nehéz lehet később, hisz végigkíséri az egész életén. Nincs olyan családi barátotok akiknek van kutyusuk és egy kicsit el lehet hozzájuk menni szeretgetni? Ha nem is veled mert te nem szereted őket, akkor csak az apukájával is mehetne Boni. Csótányt simogatni én sem mennék el a gyerekemmel hiába ártalmatlanok:))
Aki ezt a bizonyságot ma olvassa, meg kell ünnepelnie velem és családommal, mert mindenki viccként kezdett el néhány embernek, és mások azt mondták, hogy lehetetlen. A nevem jamie yannick és én vagyok az Amszterdamból, de a feleségemmel Chicago USA-ba költözöm. Boldogan házas vagyok két gyermekkel és egy gyönyörű feleséggel. Valami szörnyű történt a családomkal, elvesztettem a munkámat, és a feleségem elhagyta a házamat, mert nem tudtam jól vigyázni magamra és a családra. őt és gyermekeimet abban az időben. Kilenc évig nem sikerült feleségem támogatni, hogy gondoskodjak a gyerekekről. Megpróbálok egy tesztüzenetet küldeni a feleségemnek, de ő megállítja, hogy beszéljek vele. Megpróbálok beszélni barátjával és családjával, de még mindig tudom, hogy valaki segíthet nekem, és később elküldtem a kérést olyan sok cégnek, de még mindig ne hívj, amíg egy hűséges nap meg nem érkezik, hogy soha nem fogom elfelejteni az életemben . Amikor találkoztam egy régi barátommal, akivel minden nehézséget megmagyaráztam, és egy nagyszerű emberről beszélt, aki segített neki, hogy jó munkát vállaljon a Coca cola cégnél, és elmondta nekem, hogy ez a bűbáj, de én vagyok olyan személy, aki soha nem hisz a varázslatban, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és Drosagiede utasított engem, és megmutatta nekem, mit tegyek az ebéd három napján a varázslat. Kövesem az utasításokat, és megteszem, amit kért, hogy jól tegyek. Drosagiede győződjön meg róla, hogy minden jól ment, és a feleségem újra látni fog a Drosagiede csodálatos munkája után. A feleségem ismeretlen számmal hív engem, és bocsánatot kért, és elmondta, hogy tényleg hiányzik nekem, és a gyerekeink és a feleségem hazajön. Két nap elteltével egy olyan céget küldtem, amelyet megkértem, most már az Egyesült Államokban a példamutató cégvezető vagyok. Azt tanácsolom, hogy ha bármilyen problémája van, küldjön egy üzenetet erre az e-mailre: doctorosagiede75@gmail.com vagy whatsapp +2349014523836 és megkapja a legjobb eredményt. Fogadd el magadnak a dolgokat, és elveszik tőled. A legjobbakat.
VálaszTörlés