Egy rádióműsor végén a három meghívottnak arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy boldog-e.
A nő (középkorú színésznő-írónő) azt felelte, hogy boldog, mert a színházzal és az írással megtalálta azt a közeget, amelyben kifejezésre tudja juttatni a legbelsőbb lényét.
A fiatal pasi (író, zenész) is azt mondta, hogy boldog, mert felhagyott a csalással; már nem hord álarcot és nem akarja magát másnak láttatni, mint ami valójában.
Az idős pasi (orvos) szintén boldognak vallotta magát, mert míg – szerinte – a boldogtalanság és a szerencsétlenség magától jön, addig a boldogságért nap mint nap meg kell dolgozni, amit ő meg is tesz.
Nekem nincsenek ilyen fennkölt gondolataim. Én boldog vagyok, egyszerűen csak attól, hogy van egy kisfiam. És ez a tény búraként borul az életemre, vagy ha úgy tetszik, rózsaszín szemüvegként láttatja velem a világot. És minden más – hétvége, vakáció, egy jó könyv, munkahelyi kihívások, érdekes beszélgetések, finom ebéd, zene stb., stb. – csak plusz, többlet, ráadás, mondhatni tortán a hab (vagy a cseresznye, ahogy a franciák mondják), ami ha van, jó, ha nincs, nem baj. Önkifejezés, önbizalom vagy küzdelem – talán szintén szükséges, de semmiképpen sem elégséges feltétele a boldogságomnak.
(A rádióműsorba meghívott vendégeknek mind vannak gyerekeik, lecsekkoltam a neten; a két első személynek ráadásul elég kicsik is!)
Nekem sem a gyerekeim léte mondatja velem, hogy boldog vagyok és amikor még egészen kicsik voltak sem az mondatta (sőt, talán sőt :)). Abszolút hozzájárul a boldogságomhoz a családom egésze, de nem úgy tekintek a fiaimra, mint a boldogságom fő működtetőjére.
VálaszTörlésEzzel együtt azokon a napokon, amikor nincsen velem mindkét gyerekem (és ilyen már egyre és mindegyre többször fordul elő, egyre hosszabban), furcsán érzem magam, hiányérzetem van. Ilyenkor gyakran gondolok arra, hogy igazából néhány év múlva már muszáj lesz egy új boldogság-struktúrát felállítanom magamban, amiben ők nem úgy lesznek benne, ahogy most. És ez a gondolat annak ellenére is idegen, hogy amúgy készülök rá. :)
Én is ugyanezt érzem a gyerekeim kapcsán, hogy ők a boldogság. Imádok olvasni, de az megy mmellettük is. Amikor régebben utaztam, az is hihetetlen, most erre se pénz, se lehetőség, de valahogy nem baj. A munkám nem hivatás, csak munka, ezért nem hiányzik így a gyeses időszakban. Szóval ez a 2 kisember a boldogság, ha ők jól vannak, az elég.
VálaszTörlésFeltetel nelkul szeretem a gyerekeim, de nem ok jelentik a boldogsagot. Az egyutt toltott ido es a kozos elmenyek forrasai boldog pillanatoknak. Orulok is, hogy nem igy van, mert kesobb, amikor mar ereznek, hogy a boldogsagom barmilyen osszefuggesben van veluk, az komoly teher is tud lenni. Nekem az a szuleim fele. Ilyen is van.
VálaszTörlésEn megertem h miert gondolod igy. Te nagyon nagyon vagytal mar gyerekre es vegul megadatott. Sokat kellett kudened erte, ezert meg jobban tudod ertekelni. Boni a legszerencsesebb gyerek, h ilyen szereto csaladba szuletett. En is boldognak vallom magam, de en az orvos nezeteit osztom :).
VálaszTörlésÉn is ezzel magyarázom egyébként. Hogy évekig csak vágytam rá, aztán meg úgy volt, hogy lehet, h nem is lesz - és a mai napig vannak olyan pillanataim, hogy elcsodálkozom, hogy TÉNYLEG én vagyok az anyukája ennek a kisfiúnak, és TÉNYLEG ő a mi kisfiunk - hihetetlen, hogy ennyire jól alakult minden, és igen, ahogy írod: megadatott!! :)))
TörlésAz orvos egyébként egy nagyon szimpi neurológus-pszichiáter, majd fogok is írni róla! (tervezem)
Nem tudom.. nekünk nem voltak ilyen nehézségeink, mégis hasonlóan érzek, hogy a gyerekeim a boldogság.
TörlésRitkán kommentelek, de mindig olyan témáról írsz Tamko, ami engem is foglalkoztat. Köszönöm, szuper blog!
reggel óta gondolkodom ezen amúgy és arra jutottam, hogy nyilván definíció kérdése is ez az egész. hogy mit nevezünk boldogságnak, mit értünk alatta, hol van az eleje és hol a vége. :)
VálaszTörlésés amit reggel is kommentáltam: hogy van az a rész, amit hinni akarok magamról és van az a rész, amiben valóban vagyok, ami egyáltalán nem elhatározás kérdése, hanem egyszerűen a létem. hogy mi az, ami igazán vidámmá tesz, mi az, ami miatt tényleg nagyon szorongok, mi az, amitől úgy repes a szívem, mint mástól semmitől. és bármennyire is dolgozok már egyre jobban azon, hogy a gyerekeimet egy (nem túl távoli) ponton el kell engednem a közvetlen életemből, azért ez valószínűleg nem fog megváltozni sosem.
de mégis, amikor a pillanatnyi boldogságom mindezek ellenére is tud lenni a kertem, egy egyedül töltött nap, egy jó séta, a munkám is, bármennyire is hétköznapi melóm van, vagy az, hogy rendet rakok a szekrényemben. szóval hogy definíció kérdése is ez és ha innen és onnan nézzük, lehet úgy, hogy a gyerek a minden és lehet úgy, hogy bár a gyerek a minden, de mégis boldoggá tesz a tiszta ágyneműben aludni, pl.
és persze az is, amit írsz, hogy nektek úgy adatott meg, hogy nagyon sok küzdelem volt mögötte, de én amúgy azt gondolom rólad, mindarról, amit itt olvastam, hogy te akkor is ilyen anya lennél, ha küzdelem nélkül kaptad volna meg a kisfiadat.
plusz még az is, hogy egy öt éves gyerek, az még teljesen kitölti az ember életét, befon teljesen, beszivárog mindenhova. ezt van, aki úgy éli meg, mint egy ölelést (te) és mások meg úgy, mint egy szorítást (én) és emiatt eltérően reagálunk is, ez is benne van ebben. annyi minden réteg van ebben, hogy szét se nagyon lehet szálazni talán. :)
MINDEN definíció kérdése, egyetértek :)))
TörlésÉn azért tudom ilyen pontosan Bonihoz kötni a boldogságomat, mert van viszonyítási alapom: 38 évig éltem nélküle, amikor is voltak boldog és eufórikus időszakaim (szerelem, külföldre költözés, első munkahely stb.) is, de mindez semmi ahhoz képest, ami most van. És persze engem is boldoggá tesz egy rendbetett szekrény (naná! :))) de kb. tízszer annyira boldoggá, mint 5 évvel ezelőtt.
(és fordítva is igaz: ami anno idegesített, azt ma már egy kézlegyintéssel elintézem - relativizálok. Rosszkedvű nagyon ritkán vagyok. Az időjárásra 5 éve nem panaszkodtam utoljára :))))
Meg az is benne van, hogy én pont EZÉRT küzdöttem: hogy ne legyen egy szabad percem se, hogy LEGO-k heverjenek szanaszét, hogy ne tudjak elmondani egy mondatot a telefonban anélkül, hogy félbeszakítana Boni stb. És hogy tényleg pont így képzeltem majdnem minden percét.
Szóval én a boldoságnak ezt a szintjét nem is ismertem soha előtte, ezért egyértelmű számomra, hogy Boninak köszönhetően vagyok boldog - egyszerűen a létezéséért (nem azért, mert birtokolnám vagy mert egész életében exluzivitást szeretnék rá tenni, mert az elengedéstől szóló részben kicsit úgy tűnt, mintha azt hinnéd, hogy magamhoz szeretném láncolni Bonit.)
nem, nem, én a saját gyerekeim elengedésének nehézségéről akartam volna írni, bocs, ha félreérthető voltam. pont azt akartam vele kiemelni, hogy én(!) mennyire nem vagyok kész az elengedésre annak ellenére, hogy már (de csak pár éve, szóval nem öt éves korukban) tudatosan készülök erre az ügyre. bocs, ha félreérthető voltam, ja ezt már mondtam. :))
TörlésJa, oké, értem! :))
TörlésÉn is így vagyok vele, Tamko, ahogy Te. Egyszerűen ezért vagyok boldog most. Nem tudhatom, hogy mindig így lesz- e, nem vagyok benne biztos, és azt is tudom, hogy ha nem lenne a kislányom, vhol akkor is megtaláltam volna az utat a boldogsághoz (még ha nehezen is). Lehet, hogy nálam is van köze ahhoz, hogy sokat vártam rá, mert egyszerűen borzasztó nagy a kontraszt. (vagy csak az, hogy irtó cuki??? :D álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire cuki lesz :D)
VálaszTörlésráadásul lépten nyomon azt hallgatom közeli és távoli ismerőseimtol, hogy mennyire jól nézek ki(lelkileg) és kiegyensúlyozott és sugárzó vagyok mióta gyerekem van. És mostanában tényleg így érzem magam :)
Pinkmaaaaaan :)))))) Örülök, hogy jól vagy(tok)!!
Törlés(sajna nekem senki sem mondja, h jól nézek ki, inkább az ellenkezőjét. Baromi nehéz ezt megszokni :((()
❤ Nekem is a gyerekeim jelentik a boldogságot!
VálaszTörlésAki ezt a bizonyságot ma olvassa, meg kell ünnepelnie velem és családommal, mert mindenki viccként kezdett el néhány embernek, és mások azt mondták, hogy lehetetlen. A nevem jamie yannick és én vagyok az Amszterdamból, de a feleségemmel Chicago USA-ba költözöm. Boldogan házas vagyok két gyermekkel és egy gyönyörű feleséggel. Valami szörnyű történt a családomkal, elvesztettem a munkámat, és a feleségem elhagyta a házamat, mert nem tudtam jól vigyázni magamra és a családra. őt és gyermekeimet abban az időben. Kilenc évig nem sikerült feleségem támogatni, hogy gondoskodjak a gyerekekről. Megpróbálok egy tesztüzenetet küldeni a feleségemnek, de ő megállítja, hogy beszéljek vele. Megpróbálok beszélni barátjával és családjával, de még mindig tudom, hogy valaki segíthet nekem, és később elküldtem a kérést olyan sok cégnek, de még mindig ne hívj, amíg egy hűséges nap meg nem érkezik, hogy soha nem fogom elfelejteni az életemben . Amikor találkoztam egy régi barátommal, akivel minden nehézséget megmagyaráztam, és egy nagyszerű emberről beszélt, aki segített neki, hogy jó munkát vállaljon a Coca cola cégnél, és elmondta nekem, hogy ez a bűbáj, de én vagyok olyan személy, aki soha nem hisz a varázslatban, de úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és Drosagiede utasított engem, és megmutatta nekem, mit tegyek az ebéd három napján a varázslat. Kövesem az utasításokat, és megteszem, amit kért, hogy jól tegyek. Drosagiede győződjön meg róla, hogy minden jól ment, és a feleségem újra látni fog a Drosagiede csodálatos munkája után. A feleségem ismeretlen számmal hív engem, és bocsánatot kért, és elmondta, hogy tényleg hiányzik nekem, és a gyerekeink és a feleségem hazajön. Két nap elteltével egy olyan céget küldtem, amelyet megkértem, most már az Egyesült Államokban a példamutató cégvezető vagyok. Azt tanácsolom, hogy ha bármilyen problémája van, küldjön egy üzenetet erre az e-mailre: doctorosagiede75@gmail.com vagy whatsapp +2349014523836 és megkapja a legjobb eredményt. Fogadd el magadnak a dolgokat, és elveszik tőled. A legjobbakat.
VálaszTörlés