Tél, mamám, fotók

A sport ellenére olyan nehezen bírom ezt a telet! Pedig nem szoktam az időjárást felelőssé tenni semmiért, és a sokat élt személyek nyugalmával szoktam beletörődve mondogatni, hogy minden elmúlik egyszer... most mégis alig bírom már ezt a hideget és ezt a réteges öltözködést. Főleg a harisnyát utálom, amit én márciusig szoktam a farmerom alatt viselni, és jól emlékszem (szintén a negyvenhárom krumplikapálást megélt asszonyok bölcsességével), hogy márciusban szokott csak igazán fagyni..!

A februári szünetben a körülöttem élők kétféle stratégiát folytatnak: vannak azok (főleg a gyerektelenek) akik ilyenkor utaznak el Thaiföldre meg a Karib-tengerre, a télből a nyárba jeligére. Engem soha nem vonzottak valahogy ezek az úti célok (bár most azért úgy gondolom, nem lehet olyan rossz...). És vannak azok, akik ilyenkor mennek a hegyekbe, sportolni. Na, ezt már én is szeretem! De idén nem együnk sehová:

a mamám jött el hozzánk segíteni.

És olyan jó dolgom van! Idén olyan jól kijönnek Bonival, és mi is megtaláltuk a hangot. El sem hiszem, hogy még több mint két hétig itt lesz! Amikor este jövök haza (tegnap pl. usziban voltunk Bonival), akkor megterített asztal és vacsi vár minket! Listát készítettem azokról a dolgokról, amiket az ittléte alatt el kell intéznem, meg kell csinálnom, ki kell keresnem, le kell foglalnom stb., és készült egy másik lista is azokról a boltokról, ahová el kell mennem, és a mamámmal együtt persze sokkal jobb lesz (IKEA, Décathlon stb.). Megyünk majd Párizsba is, csak ketten.

(Ehhez képest vasárnap belebonyolódtam egy máig is tartó, óriási fényképválogatásba, nem is értem magam... nem is volt rajta a listán...)