2018. június 18., hétfő

Városnézés gyerekkel

Azt hiszem, ez volt az első olyan eset, hogy kifejezetten turisztikai célból elutaztunk egy olyan városba, amelyet egyikőnk sem ismert még, és hogy a városnézés során nem volt már segítségünkre a babakocsi. A kérdéses város tőlünk egy órányira található, és szerintem nekünk ebben az egészben még mindig az utazás a legnehezebb. Pedig Boni már nem sír, de még így sem bírja jól a bekötöttséget és a monotonitást, én meg nem bírom jól a folyamatos dumálást, kérdezősködést, szerepjátékot. Na, de valahogy túléltük; visszafelé egyébként nehezebb volt, amikor meg kellett akadályozni, hogy akár csak öt percre is elaludjon.

Nem indultunk olyan naiv reményekkel, hogy Bonit érdekelni fogják majd a barokk templomok meg a neogótikus városháza; egyszerűen csak egy napot szerettünk volna együtt eltölteni máshol, és ezt a törekvésünket sikeresen meg is valósítottuk. Boni emlékezett még Németországra, mert idén is megszálltunk egy német városban Magyarország felé menet. De a földrajzi fogalmakkal (ország-város-utca) még nincs igazában tisztában, sőt, az idegen nyelvekkel sem: ki, hol, milyen nyelvet beszél; számára az ismeretlen nyelv mind „angol”. És amikor németekkel nyelvtudás híján mi angolul beszéltünk, az végképp megkavarta. Nem magyarázom agyon a dolgokat amúgy; csak idő kérdése, és úgyis rájön mindenre magától.

Boni ízlése és érdeklődése volt az, ami köré felépítettük a napot. Vicces, hogy mi érdekel egy ekkora gyereket, mit vesz észre: jé, a közlekedési lámpák piros és zöld emberkéi másmilyenek! És közben pityeg is valami! Itt egy szökőkút, ott egy barokk templ kosárlabdapálya. Sajna Boni utál gyalogolni. De nagyon. Úgyhogy fagyizóval, játszótérrel és villamosozással vettük rá, hogy mégiscsak lássunk valamit a városból. Összesen 7,5 km-t mentünk, ami nem sok, de Bonihoz képest, aki legszívesebben cipeltette volna magát, mégiscsak valami. Csak azért nem mentünk többet, mert nem bírtam már hallani, hogy mikor érünk már oda?? messze van még?? sokat kell még járni?? hol az autó?? stb.

A legjobb az volt, hogy egy nő elirányított minket egy szuper játszótérre; magunktól nem találtunk volna rá. Hársfák és kávézók övezte pici játszótér volt, ki gondolta volna, hogy egy idegen városban ez lesz az egyik legemlékezetesebb hely. Franciaországban ritkák a hinták, Budapesten meg mindig foglaltak voltak, főleg az a nagy, többszemélyes, kör alakú, amelyben el lehet terülni. Na itt volt egy ilyen. Be is fészkeltük magunkat, és ötpercenként ébresztettük a padon alvó Z-t, hogy lökjön már meg mindket. Ez olyan magasra megy, hogy Boni félt; javasoltam, hogy énekeljünk, az éneklésért felelős agyterület kikapcsoltja a félelemérzetért felelős agyterületet, olvastam egyszer valahol. Hogy igaz-e vagy sem, nem tudom, de hangosan, röhögve énekeltük a Suttog a fenyves c. dalt, ami évek óta, évszaktól függetlenül örökzöld sláger nálunk.

Ha rendszert nem is csinálunk belőle egyelőre, azért kezdetnek nem is volt olyan rossz ez a gyerekes városnézés!

10 megjegyzés:

  1. :D jó kezdet!

    Mi Velencében!!!!! értitek, ami a világ egyik legkülönlegesebb helye úgy csalogattuk magunk után a gyerekeket (azt hiszem, akkor 6 és 7,5 évesek voltak), hogy minden állomáson kaptak vagy egy fagyit vagy egy pizzát vagy nyalókát - és végül a legnagyobb velencei élményük is egy zsúfolt játszótér lett - de addigra már mi is nagyon kornyadoztunk, örültünk, hogy szabad pad híján lerogyhattunk a homokozó szélére

    VálaszTörlés
  2. :-))) hát igen. Z. is kicsit frusztrált volt ;-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon félelmetes a tányérhinta (vagy fészekhinta). Zselyke is fél benne ezért nekem kell belefeküdnöm és ő lök.
    1. Félek hogy kiesek belőle
    2. Hányingerem van
    3. Félek hogy a visszaeső hinta megüti a gyereket.
    Tegnap is voltunk egy ilyenen én már kerülöm, pedig valóban a legtöbb játszótérre tesznek…

    Amúgy az sem jobb ha a gerek szeret gyalogolni. A mienk nagyon gyorsan cikk-cakkban szaladgál mi meg a táskákkal és extra pulóverekkel, vizes üvegekkel stb. loholunk utána.

    VálaszTörlés
  4. A hinták félelmetesek, a homokozók gusztustalanok, egyetértek!

    De én hiszek abban, hogy a fizika törvényeit (centrifugális erő??) tiszteletben tartván NEM tudunk kiesni a hintából :))) csak az érzés olyan, mintha. Amúgy gyerekkorunkban legendák keringtek a közeli játszótéren arról, hogy XY egyszer ÁTFORDULT. :-DDD

    VálaszTörlés
  5. hát, én imádom a hintákat, és minden gyerekem a mai napig, ezt a fészekhintát különösen! itthonra sem bánnám a kertben... és a homokozást is szerettem... úgy látszik, nekem gyereknek kellett volna maradnom!

    VálaszTörlés
  6. a sparban lehet kapni nagymeretu feszekhintat, plusz vagy az aldiban, vagy a lidlben is akcios volt (en is nagyon szeretem, meg a fuggoagyat is!).

    VálaszTörlés
  7. A kisfiam szerint minden külföldi nyelv hangol és apa is hangolul beszél telefonon egész nap :)
    Boninak nincs futóbiciklije? Nekünk az váltotta ki a babakocsit, sokkal nagyobb távolságokra képes vele és állítólag ez után könnyebben átülnek a rendes biciklire.

    VálaszTörlés
  8. Van neki, de eszünkbe sem jutott elvinni, mert akkor loholhattunk volna utána a városon keresztül-kasul :)))) nehogy autók alá fusson vele, idős bácsikat üssön el.. De érdekes módon ezt tényleg nem érzékeli nehéznek vagy fárasztónak, ellenben a gyalogolást...

    VálaszTörlés
  9. A futóbicikli vagy a roller is jó lehet mert azon meg tudja csinálni hogy csatát soron k&t toljátok vagy húzzátok.

    VálaszTörlés
  10. Csak ácsorog álldogál pihenget

    VálaszTörlés