2018. február 19., hétfő

Panaszképpen mondom

Amikor az embernek gyereke van, sok mindent átértékel, újragondol és néha szomorú megállapításokat tesz. Én például ovis koromban a nagymamámtól tanultam meg fonni, sütit kiszaggatni, fánkot készíteni („Addig keverd fiam, amíg fokhagymaszagú nem lesz!”), gyomlálni, römizni, kanasztázni. A papám tanított meg később fát vágni, fűrészelni, evezni, talán biciklizni is, de ebben nem vagyok biztos.

De semmi olyanra nem emlékszem, amit a mamámtól tanultam volna. Egyszerűen érthetetlen: ott volt neki a két kislánya, és soha, de soha nem főztünk vagy sütöttünk együtt. Nem tanított meg minket sem varrni, sem kötni.

Most nyáron meghallgattattam egy Brahms-csellószonátát egy barátnőmmel (amióta felnőttfejjel felfedeztem magamnak a komolyzenét, úgy érzem magam, mint valami hittérítő). Kiderült, hogy már ismerte, és az is kiderült, valószínűleg kb. mindenki ismeri, mivel ez egy híres altatódal, talán Bölcsődal a neve? Mari barátnőm elmesélte, hogy noha régebben csellózott, ő ezt onnan ismerni, hogy a mamája gyakran énekelte neki elalvás előtt.

És akkor felismerésként belémnyillalt, hogy te jó ég, az én anyám nem soha nem énekelt nekem altatódalt!

32 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. tollas? pingpong? húsleves? harisnyafelvétel? meseolvasás? korcsolya? együtt tanulás? tollbamondás? szavak kikérdezése? keresztrejtvényfejtés? csillagnézés augusztusban? sátorozás? evezés? macskabölcső? találós kérdések? víz alatt farkasszemnézés? (és _mit_ kell fokhagymaszagúra keverni?)

    VálaszTörlés
  3. Semmi, semmi, semmi!!! Mar egy ideje gondolkodom a dolgon, es soha nem ugrik be semmi. A listadbol (tok jo!) csomo dolgot egyedul tanultam meg (korcsolya) sok mindent a papam tanitott meg. A viz alatt pedig nem tudom kinyitni a szemem :)))) latod, igy jartam... (de mi az a macskabolcso????)

    A fánk tésztáját kellett fokhagymaszagura keverni = azaz soha nem volt elég a kevergetés, hólyagosnak kellett lennie a tésztanak.

    Hobelevanc, amig nem volt gyerekem, engem sem zavart mindez. De miota azt latom, hogy milyen fontos resze a gyereknevelésnek a tanítás (és az altatódal :))) azota le vagyok dobbenve....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oupsz, remelem, nem toroltem a kommentedet tévedésből!! (Hobelevanc)

      Törlés
    2. Belemélyedtem kicsi a családállitásba, voltam is egyszer - félelmetes dolgok derültek ki, olyanok amik természetesek voltak nekem, mert beleszülettem... totál kiborultam az első után. Utána is olvastam - és nem mentegetni akarom őket - de Hellinger arra a következtetésre jutott, hogy sajnos valamiért a rossz dolgokra emlékszünk gyerekkorunkból a leginkább, arra, ami jó történt (hogy megszeretgettek, ringattak, meséltek - nem annyira, mert az természetes volt - amikor meg rossz történt, akkor veszélyben éreztük magunkat, akkor meg azért rögzült a rossz. DE : én emlékszem, rám nagynéném vigyázott, mert ők dolgoztak - és minden este volt pár mondóka amit elmondtunk közösen, meg imádkoztunk is. És ez most is olyan jó érzéssel tőlt el :-) és az az illat is, ami egy ott levő mindenes fiókból áradt : balzsam, sósborszesz meg hasonlók voltak benne... talán a Do-terra egyik illatkeveréke emlékeztet rá, azt is imádom :-) talán azért mert biztonságba éreztem ott magam.

      Törlés
    3. Nem hiszem, hogy a rossz dolgokra emlékszünk a gyerekkorunkból!! Sőt, nálunk elmondható, hogy én emlékszem a jóra, húgom a rosszra, szóval sztem egyénfüggő. A férjem és az ő húga is olyan, mintha más-más családokban nőttek volna fel, annyira mások az emlékeik.

      Meg azt is mondják, hogy idővel minden megszépül, nem?

      Törlés
  4. Lehet h tole pont azt tanultad, hogy hagyj bekeben lenni masokat anelkul h tanitanad :)

    A macskabolcsot en sem tudon!

    VálaszTörlés
  5. Azért a nagyszulok mindig jibban raertek, ne felejtsd el!

    VálaszTörlés
  6. Aterzem. De potolom a fiaimmal. Mar 7 es fel eves a nsgy, de ha en altatom oket este, mindig el kell enekelnem azokat az altatodalokat, amiket babakorukban sokat enekeltem. Ugy imadom oket ezert keresukert (is).

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. A macskabölcső szerintem az a fonal átvevős játék nem?
    Azt gondolom, hogy lehet,hogy most egy kicsit szigorú vagy nem? Biztos van, amit anyukádtól tanultál, vele éltél át. Vagy ahogy martine mondta...
    Én is a nagymamámtól tanultam meg a konyhai dolgokat, de nyaggatásnak vettem míg a húgom buzgón segédkezett és persze ma már szívesen emlékszem rá, de akkor nagyon nem szerettem segíteni. Lehet,hogy te is olyna gyerek voltál, akit inkább békén kellett hagyni:) Nekem is van ilyne is és olyna is, nem lenne jó érzés, hogy ha az, akit nem nyúzok folyton, hogy segítsen mert nem szívesen jön és látványosan szenved az így gondolna rám, míg a másikban az élne, hogy mennyi mindent tanult tőlem:) - szóval hazabeszélek :) -

    VálaszTörlés
  9. amikor az otthoni kórusommal tanultam a Wiegenliedet, a kórus fele ismerte (szöveg nélkül vagy magyar szöveggel), nekem fogalmam nem volt, mi az :D

    VálaszTörlés
  10. Tamko ,,vedelmeben" irom, h tuti emlekezne vmire. En pl. apukamtol egyetlen dolgot tanultam, a cipofuzo kotest. Es mivel ezt az egyet, ezert minden pillanatara emlekszem, hol, mikor, milyen szituacioban. Semmi mast. Anyukamtol par haztartasi dolgot muszajbol, es par esti meset. Sajnos ennyi.

    VálaszTörlés
  11. abszolút ugyanez nálam is. teljesen.

    VálaszTörlés
  12. Szigorú vagyok, igen, főleg mióta Boni egyre nagyobb, és azt látom, mennyi mindent meg lehet tanítani már egy ilyen picinek is, és hogy mennyire szomjazik a tudásra. (Az altatódalok kottáját például le kellett neki fénymásolnom, egy mappában tartja őket!)

    Wiegenlied: az az érzésem, otthon többen ismerik, mint itt Fro-ban, Z. sem ismerte (nem reprezentatív felmérés :))) De jó neked, hogy tudod énekelni!

    VálaszTörlés
  13. Mekkora mázlista vagyok. Nekem annyi mindent tanítottak a szüleim... csak közben becsúszott egy-két (sok) pofon (durvább) is. Emiatt pl szerintem nekem négy szülőm van, két imádnivaló, és két idióta. Na mindegy.
    Viszont. A Brahms altatódalt a magyarországi felhúzós játékok fele csilingelte (amit a babáknak szoktak a kiságyukhoz felakasztani), és először az elsős hegedű vizsgámon hallottam, hogy játszák hangszeren. Ki is akadtam, hogy ez a csilingelős játék zenéje, mire anyukám rámszólt, hogy ez Brahms. :) Én '96-ban voltam elsős, tehát az én gyerekkorom populáris gyerekcsilingelője. Szerintem Te akkor már nagyon mással voltál elfoglalva, így eléggé érthető, hogy miért nem ismerted.
    A fánkot nálunk addig kell dagasztani, "amíg csepegni kezd az eresz" - vagyis elkezdesz izzadni. :)
    A macskabölcsőről meg csak annyit, hogy a játék megnevezését Kurt Vonneguttól tudom, viszont anya tanította játszani - akkor még név nélkül...
    Megint szuper a téma. Csak az nem, ami miatt megszületett. :( Őszintén sajnálom Tamko...

    VálaszTörlés
  14. Én hozzátok képest nagyon régen voltam gyerek... Szüleim a háború idején voltak fiatalok, 1946. telén házasodtak össze. Anya 19 éves volt, amikor születtem, nagyanyámtól semmi gyengéd gesztusra nem emlékszik, mégis imádta. Nem is tudom, hol tanulta - valósziínűleg ösztönösen - a sok szeretetet, amellyel körülvett bennünket öcsémmel. Sokat játszott velünk, rajzolt, mesélt nekünk, sokáig... Engem megtanított kötni, horgolni, hímezni (kb. 6 éves koromtol), takarítani (szigorú ellenőrzés alatt), de furcsa módon főzésre nem emlékszem.... Apától is emlékszem jónéhány "tudományra": ő is szeretett beavatni bennünket... Megtanultam tőle kapálni, szőlőt kacsazni, gyümölcsfát metszeni, oltani, kosarat és halászhálót kötni, rajzolni, s nem utolsó sorban szakszerűen bekötni a tele zsákot... Minden gesztusra emlékszem, főleg arra, hogy mindig jelen voltak számunkra, jó hangulatban, sok mesével a "régi időkről" is, melyet nagyon szerettünk hallgatni a TV előtti korban esténként... Hát ez van az én "hátizsákomban" örökség gyanánt...

    VálaszTörlés
  15. Nem lehet, hogy arról is szó van, hogy az ember az anyukájával tölti a legtöbb időt, és ezért olyankor minden természetesnek tűnik, egybefolyik az egész. Apukád/nagymamád meg néha tanított neked dolgokat, azokat könnyebben megjegyezted. Lehet, hogy Boni sem fog tudni tételesen semmit felsorolni, amit tőled tanult, de közben mégis mindent tőled tanult, csak azok felnőttkorban már természetesnek tűnnek (evés, ivás, mikor mit vegyen fel, kihez hogy közeledjen stb.).

    VálaszTörlés
  16. Bár értem, hogy a poszt az anyukáddal való hideg kapcsolatodról szól (h jól értem) de nekem a következők jutottak eszembe:
    1. Én még wc-t pucolni is megtanultam anyukámtól és nem mint jó emlék maradt meg, hanem úgy hogy "állandóan" nyaggatva voltunk valami házimunkával. Pedig nem kellett segíteni többet mint ami normális, de mégis a házimunka sosem esett jól. Ma sem, pedig derekasan csinálom.
    2. Azon elgondolkodva, hogy miket is csináltunk mi együtt, ami a leginkább eszembe jut a tanulás. Állandóan. Leckekikérdezés, újraírás, újrarajzolás, újramagyarázás. Állandóan ez ment mert a szüleim csak attól rettegtek hogy nem jutunk be egyetemre (70-es 80-as évek).

    VálaszTörlés
  17. De én nem a "nyúzásról" meg "szekálásról" beszélek, hanem amikor örömmel tanul valaki új dolgokat.. ahogy írtam is, evezni, biciklizni, sütit sütni stb. Mind-mind szuper emlék. Boni még az asztalt is imádja megteríteni. És persze enni meg inni meg beszélni gondolom a mamámtól (is) tanultam :) de nem erről van szó, lehet h nem fogalmaztam világosan. A mamámnak volt olyan tudása (pl. főzés) amit átadhatott volna nekünk, de nem tette meg. Így anyaként nagyon fura, érthetetlen.

    Flóra, nagyon tetszenek az emlékek :)) "szakszerűen bekötni egy tele zsákot" ilyesmire gondoltam én is, kis dolgok, de egy gyereknek nagyon nem egyértelmű.

    Brahms, Vivaldi stb. felhasználása csengőhangokra, felhúzós játékokban, telefonon várakozás közben, reklámokban: RÉMES. Én Vivaldit már nem is tudok hallgatni (Tavasz pl), annyira elcsépelt lett. :(

    És persze Mari barátnőm is sokmindent felró az anyjának, szóval az altatódal sem garancia semmire :))) de csak ismételni tudom magam: anyaként nagyon fura lett volna NEM énekelni a kisbabámhoz, most meg el nem tudom képzelni, hogy NE énekeljek neki, mielőtt kimegyek a szobájából este (és remélem, nálunk is fennmarad a szokás még sokáig).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... szegény Für Elise-ről, V. szimfóniáról ne is beszéljünk.... tényleg iszonyúak. :(

      Gondolj arra, hogy anyukád szerint Bonit elkényezteted. ...Teljesen ellentétek vagytok mindenben. Messze estél a fádtól. De ez meg Boninak tök jó <3 :)

      Törlés
    2. Nekem anyukám tud főzni, sütni, kötni, horgolni, varrni és sakkozni. Én csak főzni tudok de csak kényszerből tanultam meg (magamtól természetesen). Egyedül a sakkozásra emlékszem hogy meg akart tanítani de segg hülye voltam hozzá így feladta. De valahogy nekem a többi sem hiányzik hiszen mind munka.
      Viszont altatódalt énekelt. Nekem a gyerekem viszont nem szereti ha énekelek neki pedig tudok csak elment a hangom már.

      Törlés
  18. Én sok dologra nem emlékszem a gyerekkoromból, de az érzésre igen, hogy milyen jó volt ayuval meg a tesómmal az élet.
    De anyukádnak egyébként sokat kellett dolgoznia?
    Szerintem egyébként az a szomorú hogy nagyon sok embernek " nem való a gyerek "

    VálaszTörlés
  19. Jaj, tényleg, sakkozni is a papámtól tanultam! (és teljesen egyedül felejtettem el :)))

    Érdekes, hogy azt írod: mindez munka. Látnád Bonit, milyen lelkesen szaggatja a linzert vagy jön hozzám egy madzaggal, hogy tanítsam meg masnit kötni.

    A mamám sokat dolgozott, igen, de a papám is. Igaz, hogy más világ volt az, sokkal kevesebb szabadidővel, na de egy altatódal hány perc?! És tényleg nem mindenkinek vagy legalábbis nem minden életszakaszban való a gyerek :((

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem sokkal tobb volt akkor a szabadidő, messze nem volt olyan teljesítménykényszer.

      Törlés
    2. Igen, lehet. Meg nem volt annyi lehetőség sem. De a szuleim tobbet dolgoztak, mint most mi, nem volt reszmunkaido, tavmunka stb. Szoval nem tudom, nehez az osszehasonlitas!

      Törlés
    3. Nyilván ezt nem lehet így összehasonlítani, de én úgy gondolom, hogy a szabadidő nem volt több, de a nyugalom az igen.
      Tamko: anyukáddal kapcsolatban én arra gondoltam, hogy dolgozott e olyan sokat, hogy esetleg már ne legyen "ereje" rátok. Mondjuk nyilván ez nem mentség. ( Anyum egyedül nevelt minket és nehéz fizikai munkát végzett. Barbie-t ugyan nem kaptam, de figyelmet, szeretetet, törődést...stb igen. )
      Mondjuk azért az muszáj megjegyeznem, hogy Magyarországon 2018-ban igen szűk rétegnek van lehetősége részmunkaidőben vagy távmunkában dolgozni.
      Gyöngyi

      Törlés
    4. Jaja, ahogy mondod Gyöngyi: részmunka? Távmunka? Ugyan már! Pont azért mentem vissza tanítani, mert az az egyetlen lehetőséged kb, hogy emberi időben szabadulj (plusz a szünetek is meg vannak oldva).
      Ha van is részmunkaidő, hát olyan rosszul fizetik, hogy egyáltalán nem éri meg, plusz a hat órás munka véletlenül valahogy mindig nyolc órássá változik az idők során...

      Törlés
  20. Én még soha nem énekeltem altatódalt a két éves fiamnak. Egész nap énekelgetunk minden féle dalokat de altatót sose szoktam.

    VálaszTörlés
  21. A szuleid tobbet dolgoztak, mint most mi???? Ezen most oszinten elcsodalkoztam... anyukam anno egyebkent tenyleg tobbet dolgozott, mint most en, mert kezdo orvoskent rengeteget ugyelt, heti 2x 3x is, de ugy altalaban sztem ma Mo-on sokkal tobbet dolgoznak az emberek, mint az en gyerekkoromban :( higy arrol mar ne is beszeljunk, h akkoriban a nok 55 evesen mentek nyugdijba, en meg 65 evesen sem fogok :(

    VálaszTörlés
  22. Martine, hat en rolad nem tudok nyilatkozni :))) de magunkrol batran allthatom h kevesebbet dolgozunk, mint a szuleim, amikor ugyanennyi idos gyerekuk volt. Jóval! Sokkal tobb a szabadidonk, mint anno nekik, erted, mindkettonknek hobbink van, a szuleim nem is almondhattak szabadidos tevekenysegekrol. Elkepzelni nem tudom, hogyan jutott volna el a mamám heti 2x zenesuliba mondjuk - de ez csak egy pelda a sok kozul!

    VálaszTörlés
  23. De a ti életetek nem nagyon lehet összehasonlítani más házaspárokkal se akiknek ilyen korú gyermekük van. Szóval szerintem ti egy mai átlagcsaládot se tudnátok megérteni nemhogy anyukádat! Annyira máshogy éltek mint az átlag.

    VálaszTörlés