Úristen, nekem ez annyira tetszett, hogy nem is tudom, mikor faltam utoljára így kortárs magyar regényt. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a XX. század magyar történelme (azon belül is főleg az 1944–1956 közötti időszak), de a könyvben renegeteg más téma is terítékre kerül, úgy mint a szülő-gyerek kapcsolat, betegség, halál, homoszexualitás stb. Talán a szerelmi szál az, ami kimaradt, amiről érintőlegesen volt csak szó, ezért is csodálkozom, hogy ennek ellenére ilyen hatással volt rám a könyv.
Szóval ez egy családregénynek is beillő, memoárszerű elbeszélésláncolat. A szerkezet az egyik oka annak, hogy imádtam. Két kötetből áll, és az egyes köteteken (+/- 600 oldal) belül nincsenek fejezetek. Egyáltalán! És nemhogy fejezetek nincsenek, de párbeszédek sem. Úgy kell ezt elképzelni, hogy az első és az utolsó mondat között hömpölyög egy anekdotázásra emlékeztető, megállás nélküli és folyamatos szöveg. Egyrészt az ember alig tudja hol abbahagyni az olvasást, hiszen menne tovább. Másrészt eképesztő a virtuozitás, ahogy egymásba szövi a történeteket. Szinte észrevétlenül jutunk el 1944-től 56-ig, és közben, ahogy a Párhuzamos történetekben is, vissza- és előreutalásokkal képet kapunk más korokról, más személyekről vagy más országokban történtekről (néha egy bekezdésen belül is ugrál az egyes korok, történetek között).
És az igényes nyelvezet! Ez a másik, ami miatt nagyon tetszett. Ez a könyv meg van írva, nemcsak összecsapva, itt az egyes szavak súlyozva vannak, és a mondatok át vannak gondolva. Egyszerűen jó volt olvasni. Főleg azért, mert általában értettem. Előfordult, hogy nem, de kevésszer (főleg az előbb emlegetett Párhuzamos történetekhez képest). Ez az egyik oka annak, hogy újra fogom olvasni: annyira tömény, olyan sok infó áramlik benne, hogy egy olvasásra nem is lehet mindent befogadni. Felszerelkezem egy Budapest-térképpel és a már elkészített családfával, így remélhetőleg semmi nem fogja elkerülni a figyelmemet.
A tartalomról pedig... a konklúzióm az, hogy elképesztően szerencsések vagyunk, hogy olyan korban élünk, amikor a politika és a történelem nincsen ennyire (rossz) hatással a közösségek, családok vagy egyének sorsára. Világháború, zsidótörvények, ostom, diktatúra, munkatábor, forradalom...mennyire tönkretették generációk életét, te jó ég. De ennél sokkal árnyaltabb ez a könyv, ez most csak egy gyors összefoglalás arról, hogy miért is tetszett. Legfőképpen talán épp azért, mert ismerős történeteket mutat be olvasmányosan, igényesen.
Óóóó. én még mindig nem végeztem vele...
VálaszTörlésMesélsz kicsit a Párhuzamos történetekről? Mit nem értettél benne?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésnamégegyszer :)
VálaszTörlésó nagyon köszi! imádom Nádast és éppen adnék le otthoni könyvekre rendelést, már ment a kosárba!
Eva :))) lehet h akkor viszont nem fog tetszeni, mert ez a könyv tök más, mint az eddigiek, amelyek közül van, amelyiket nem is tudtam végigolvasni (Egy családregény vége) vagy amelyiket végigolvastam ugyan, de nem értettem (itt most a Párhuzamos történetekre gondolok, Anais :)). Mert ez a regény OLVASHATÓ! Egy valódi page-turner, ahogy felétek mondják :) Nagyon kiváncsi vagyok, mit fogsz szólni hozzá. Téli estékre szuper!
VálaszTörlésA Párhuzamos történetekből sztem én semmit sem értettem, kb. azt sem, hogy miért írta meg, mi volt vele a célja... megveszekedetten próbáltam feltérképezni, hogy ki kinek a kije (feleslegesen), másfél évig tartott, míg elolvastam. Ugyanakkor bámultam a csodálatos mondatait, az elegáns megfogalmazásait, voltak benne érdekes részek, szereplők, a helszín ugye megintcsak ismerős. Egyébként sokminden a Világló részletek után esett le (a nagynéni, a homoszexualitás), ebből a szempontból is baromi érdekes volt. De amit a bútorokról írt a Párhuzamos-ban, háááát... na az számomra lila köd :)
challenge accepted! :)
TörlésÉn nagyon régen olvastam a Családregényt - miért nem tudtad végigolvasni?
VálaszTörlésÉn nagyon régen NEM tudtam elolvasni a Családregényt - már nem emlékszem,miért! :) Lehet h újból megpróbálkozom vele. Úgy érzem, a Világló részletekkel kulcsot kaptam az életművéhez.
VálaszTörlésÉrdekes. Én embertelen sokat olvasok, de a magyar kortárs próza nem megy. Még Grecsó se. Egyszerűen nem.
VálaszTörlésEgyetértek, Grecsót annyira öncélúnak érzem, hogy képtelen vagyok tőle bármit is olvasni.
TörlésNekem meg olyan büdös és gusztustalan a hangulata.
Törlés