2017. október 31., kedd

Hallo Papa-Tango-Charlie

A férjem egy első hallásra izgi időtöltésnek hódol: repülőgépet vezet. Engem kb. két hónapig érdekelt a dolog, utána rájöttem, hogy aki nem pilóta, hanem olyan mezei halandó, mint én, annak ez a hobbirepülés halálosan unalmas ügy (teljesen megértve és elfogadva ugyanakkor, hogy a fizikai, meteorológiai stb. vonzatai érdekesek a repülésnek, ami amúgy is az emberiség évezredes vágyálma volt). Először is az év nagy részében egy hideg hangárból kell kihúzni-vonni a kiszemelt gépet (ha más repülőgépek vannak előtte, azokat félretolni). Aztán várakozni, amíg a pilóta megtankolja. Aztán ez utóbbi rendszerint eltűnik valami iroda mélyében, hogy leadminisztrálja a repülést. Az ember elunja az életét a gép mellett, mire megjelenik, de még mindig van tennivaló, ellenőrizni kell, hogy minden OK a géppel.

Utána beszuszakoljuk magunkat a gépbe, ami úgy méretileg, mint a szaga alapján leginkább egy Trabantra emlékeztet, két hosszú szárnnyal az oldalán (teljesen hihetetlen, hogy egy ilyen tákolmány képes felszállni. Vagy hogy bármilyen tárgy képes felszállni.). Ha süt a nap, folyik rólunk a víz, ha a motor jár, nem halljuk egymás hangját. Ez idáig már minimum 25-30 perc kínszenvedés, pedig még föl sem szálltunk.

És most őszintén: föntről minden totál egyforma. Utak, autók, traktorok, mezők, kisvárosok. A tenger is kb. két percig érdekes, de oda csak ritkán megyünk. Az ember elnézelődik, megcsinálja az obligát fotókat, majd leszállunk ugyanoda, ahonnan indultunk, és ahol újabb gépmanőverezési és adminisztratív köröket kell futnia a pilótának. Ha más reptérre megyünk, az egész napos gyötrelem út, azzal a plusz nehézséggel, hogy a kisrepülőterek mindentől távol esnek, így ha várost akar nézni az ember, taxiba kell ülni - de akkor már praktikusabb lett volna kocsival menni.

Emiatt én már kb. 10 éve nem is ültem ilyen kisgépen, egészen a mai napig. Amióta Boni megvan, elkisérjük ugyan az apját, de lent várjuk meg: Boni vagy a használaton kívüli irányítótoronyban játszik a makettekkel, vagy kint szaladgál, vagy a többi pilótával kokettál. Ma krétával sínpályákat és leszállópályákat rajzoltunk a betonra, amikor Z. megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve repülni vele.

Azt hittem, nemet fog mondani. Két dologra tanítottuk meg, kiskora óta mondjuk neki: az egyik, hogy propellerhez soha, de SOHA ne nyúljon, még akkor sem, ha senki nincs a gépben (a másik az, hogy soha ne szálljon helikoptrre). A propellertől ezért annyira fél, mint ördög a szentelt víztől (jobb is).

Mégis azt válaszolta, hogy szívesen menne, és így ma volt a napja, hogy mindhárman megtettünk két rövid kört a repülőtér felett. Boni tök ügyes és szófogadó volt, nem félt (én igen), nézelődött, majd énekelgetett, és úgy tűnt, tetszik neki.

Na most ha esetleg rákapna az ízére, akkor tölthetem én is a szabadidőmet ilyen kis négyszemélyes gépekben, egyedül ugyanis nem engedem el őket (ha lezuhanna a gép, akkor én is zuhanjak velük) (amúgy nagyobb a valószínűsége, hogy hazafelé karambolozunk a kocsival, de akkor is).


9 megjegyzés:

  1. Huu! A francia filmekben egy csomot lattam ezt mint letezo idotoltest, de nekem nagyon vagany. Tisztara, mint Antoine de Saint Exupery!! Majd megkerdezem otthon mi miert a youtube-n toltjuk ures perceinket/orainkat :D :)

    VálaszTörlés
  2. Nahát! én hiába tudtam, hogy Z. repül, de az még sosem jutott eszembe (de miért?), hogy te is szoktál vele menni vagy hogy Bonit is "fenyegeti ez a veszély"

    VálaszTörlés
  3. Huh, a repülés része izgi lehet, de a többi mint ahogy írtad rémesen unalmas... az utolsó mondat meg - én is így érzem, még ha olyan borzasztó is, ezért le nem is írtam soha.

    VálaszTörlés
  4. Nekem az jutott eszembe, hogy ti mindketten annyira teljes életet csináltok. Úgy értem a munka és a gyereknevelés mellett, ezer dologra van időtök.
    Vagy nem alusztok többet mint napi 4-5 óra, vagy az időrabló de szükséges napi tevékenységeket nem tudom mikor végzitek (ú.m. tisztálkodás, főzés, étkezés, pakolás, utazás egyik pontból a másikba). Én nem tudom nekem SEMMIRE sincs időm SOHA.
    Hogy csináljátok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "életet ÉLTEK." Közben ugye megzavart a gyerek, mert próbálok ám puzzle kirakás közben internetezni de lám még ez a kettő sem megy egyszerre.

      Törlés
  5. A Kalandorokban Alain Delon pilótát játszik, asszem ő repül át a Diadalív alatt :))

    Martine, lehet h neked is ilyen romantikus elkepzelesed volt a repulesrol, olyan st exupéry-s, kalandoros, ahol utasnak nincs is helye. A valóságban ezek a gepek azonban tenyleg olyanak, mint egy Trabant..

    Ella: mi is rohanunk, pakolunk, pakolaszunk, es elmaradasban vagyunk sokmindennel... de az is igaz, hogy az életünket tartalmasnak tudnám nevezni. DE nem a repülés miatt. Tenyleg csak azt a kozhelyes kijeletest tudom tenni, hogy nekem Boninak koszonhetően teljes az életem..

    VálaszTörlés
  6. En meg azt hittem vmelyik multkori posztodig h pilota a ferjed. E irtad h uzletember, es akkor nem meg azt nem tudtam hova tenni, h honnan vettem h pilota. Na most osszeallt a kep... en is igyekszem tartalmas eletet elni. Attol h az embernek gyereke van, a sajat dolgaira is kell idot szannia. ☺

    VálaszTörlés
  7. mi a baj a helikopterrel? (arra az esetre, ha valaki legközelebb úgy vinne valami programra. csak hogy tudjak racionális döntést hozni.)

    VálaszTörlés
  8. Violet, mert ha elromlik a motor, leesik!! Ellenben egy repülőgép az aerodinamikai törvényeket tiszteletben tarva (amelyeket én nem ismerek, csak itt szajkózom) tovabb marad a levegoben, es kís szerencsevel le lehet szallni valami mezőre vagy útra. Szovel ha valaki new yorki varosnezest javasolna helikopterrel (ami pedig annyira szuper lehet) akkor ennek megfelelően mérlegelj!

    VálaszTörlés