Igazán nem szoktam megkérdőjelezni vagy kritizálni mások hitét. De azok, aki szerint minden okkal történik, és minden úgy történik, ahogy annak történnie kell, azok hogy a k***a életbe tudják ezt a buszbalesetet MEGMAGYARÁZNI?!
szerintem az eredeti tézist sokan félreértik, és így ez terjedt el a butusköztudatban és ezt hangoztatják orrba-szájba - de szerintem eredetileg úgy lehet értelme, hogy ha bármely személyes tragédiát képes vagy túlélni anélkül, hogy totál belerokkannál, akkor abból erősebben, többként jössz ki, mint amilyen állapotban akkor voltál, amikor megesett veled (de hogy hogyan lehet túlélni egyáltalán egy ilyesmit - mármint szülőként, hogy a gyerekek meghalt - nem tudom még távolról sem elképzelni sem, és nagyon-nagyon remélem, hogy soha nem is kell megtapasztalnom - semmilyen távolságból. ez a mostani olyan gyomrost adott, hogy egész nap alig kaptam levegőt, még akkor, amikor nem is tudtam, hogy van ismerős is és ismerős ismerőse pedig több is)
Szerintem is félreértés az egész, de nem úgy, ahogy te írod. Sztem az istenhívők jogosan hihetik azt, h minden meg van rendezve, hiszen van egy vezéregyéniség, ugye, aki a szálakat mozgatja. Tulajdonképpen nekik szerncséjük van, mert amellett, hogy túlvilág is létezik, még itt lent is minden tökéletes.
Na de azok, akik NEM hisznek istenben, ugyanakkor azt hangoztatják, hogy nincsenek véletlenek, azt hogyan? Ha nincs senki, aki tehetne arról, hogy minden úgy történjen, ahogy lennie kell, akkor hogy történne okkal bármi is? Akkor minden kizárolag a véletlenek hihetetlen és néha iszonyú játéka :(((
Es nem, tulelni ilyet... nem is az a kerdes, hogy HOGYAN, hanem hogy MIERT? En nem akarnám tulélni.
Teljesen egyetértek veled, Tamko. Én speciel se az ilyen baleseteket, se a bölcsőhalált, se a háborúk civil áldozatainak szenvedéseit stb. nem tudom értelmezni se vallásos kontextusban, se másként. És szerintem nem igaz, hogy minden tragédia, nehézség, amit túlélsz, erősebbé tesz. Nagyon sok emberben a gyász, a fizikai/ lelki szenvedés, a veszteség fájdalma életre szóló sebeket ejt.
Vagy nem tudom. Lehet, hogy ez csak rám igaz - mármint az, hogy nem lettem erősebb. De szerintem engem inkább szenzitizált az, amit átéltem (pedig az én fájdalmam össze sem hasonlítható azzal, amit a balesetben elhunytak hozzátartozói átélnek). Most már sokkal kevesebb is elég, hogy kiboruljak.
" de szerintem eredetileg úgy lehet értelme, hogy ha bármely személyes tragédiát képes vagy túlélni anélkül, hogy totál belerokkannál, akkor abból erősebben, többként jössz ki, mint amilyen állapotban akkor voltál, amikor megesett veled "
Fiatalon meghalt a férjem, egyedül maradtam két kisgyerekkel, légyszíves ne mondjatok ilyet, vége lett az életemnek nagyjából akkor.
Én is csak kattingattam álló nap a hírek között...
nem tudom, mit ne mondjak? hogy ezek szerint megerősödve jöttél ki belőle? mert különben hogy másképp tudnál egyedül normálisan nevelni két gyereket? nem azt írtam, hogy elfelejthetőek a tragédiák, vagy hogy ne lennének örökre nyomai valakiiben
A sorsszerű tragédiák elgondolkoztatják az ember(eke)t. A kérdést nem oldja meg az se, ha Th. Wilder Szent Lajos király hídja c. munkája próbál magyarázatot adni az általunk felfoghatatlan események okaira. Egy ilyen baleset szinte lebénítja az ember agyát. Nem akar foglalkozni az összefüggések megértésével, mert belebicsaklik az elméje. Most ez van. Gyász, amely majd oldódik. Nem segít az sem, hogy elképzeljük, a szíriai háborúban miféle borzalmak estek. Mégis: nem a halálé az utolsó szó.
De hogy oldódik? Bennünk persze, mert nem vagyunk érintve, de nem tudom, hogy lehet egy ilyet feldolgozni annak a tanárnak, aki túlélte, de elvesztette a két gyerekét. Én nem akarnám túlélni, és utána azon gondolkodni, hogy mit tehettem volna. Nekem nincs annyi hitem, hogy elfogadjam, hogy valamilyen általam nem ismert mögöttes elrendelés, isteni akarat miatt ennek így kellett történnie. Az ilyen "ami nem öl meg, megerősít"-tel meg az a bajom, hogy kiveszi azt, akivel valami történt, mintha csak eszköz lenne ahhoz, hogy valaki fejlődhessen. (Nem tudom, ez mennyire érthető, nem sikerült megfogalmazni.)
Szerintem függ. Mert a vallásnak kb. az az alaptézise, hogy Isten a világot jónak teremtette, és ő mindent tud. Ha vannak a világban teljesen értelmetlen dolgok, akkor hol van a jóságos, mindenkit szerető Isten? A másik, amit én sehogy sem tudok összehozni, és amit írtál egy másik kommentedben, hogy ha Isten mindent tud, mindent előre lát, mégis hol van a szabadakarat? De ez már vallásfilozófia, ami nem segít az érintetteken.
Szerintem haz eleve elrendeltetés és a szabad akarat igenis üti egymást... és ha eleve elrendeltetés van, akkor minek imádkozni?
De nem kell befogni a szádat :)) mindig is szerettem istenhívőkkel beszélgetni erről. De sajna mindig van egy pont, amikor azt mondják, ne keressek az egészben logikát. Két univerzum :)
El sem bírtam olvasni először a híreket, elég volt a cím is ahhoz, hogy bármikor el tudjam sírni magam. Van az özvegy, van az árva, de nem véletlenül nincs szó arra, mikor valaki a gyermekét veszíti el. Ez szerintem nem az a szenvedés kategória, ami megerősít.
Én sem gondolom, hogy az Istenhívők azt tartják, hogy minden tökéletes. De hallottam már Istenhívőt úgy magyarázni, hogy a megtörtént eseményeknek van valamilyen oka/célja amit ő mint földi halandó nem érhet fel ésszel, de valamennyire megnyugtatja az a tudat, hogy ezt Isten "így rendezte" valami felsőbb összefüggés miatt. Elhiszem, hogy ez segít(het). Egy normális világban a papok, lelkészek olyasmit voltak (kellett volna hogy legyenek) mint ma a pszichológus. Én soha nem hallottam olyat, sem gyerekként némi hittan tanuláskor, sem hívő emberektől (nagymamám nagyon mélyen hívő volt - de nem volt bigott), hogy "minden jól van", Isten tök jó és vigyáz ránk, ha mindennap imádkozunk akkor nem lesz semmi baj, ezek és ehhez hasonlóak szerintem komoly félreértelmezések. Viszont abban hogy egy komoly tragédia után valamennyire fel tudj állni és továbbélni az életedet (mert bármennyire is szeretnél nem halsz meg) abban segíthet, kapaszkodót adhat az Istenhit. Sokaktól hallottam ilyet. Én rutinszerűen szoktam imádkozni mikor valami nagy baj van (aggódom a gyerek miatt, vagy volt egy-két gázosabb repülőút). Ez szerintem pont olyam mintha azt mondogatnám, hogy "nemleszsemmibaj, nemleszsemmbaj" vagy akár azt hogy "dömdödöm", de valahogy az ember ilyen helyzetekben egy kicsit reméli hogy hátha mégis segít az ima.
Nekem azt mondták, majd Isten ad másikat. Csak pislogtam.
Én ismerek olyan embereket (lehet, hogy mindenki ismer), akiknek meghalt a gyereke (betegségben, balesetben), az élet ugyan megy tovább, de ezek az emberek napi szinten kattognak azon, hogy MIÉRT??? Úgy látom, feldolgozhatatlan.
Ella, Zenjebil: pont az imát nem értem egyébként (bar nekem azt mondtak egyes istenhivok (nem bigottak) hogy ne probaljam meg logikusan megkozeliteni az istenhitet). Szoval miert imadkozik az ember? Hogy ne tortenjek semmi rossz. Ugyanakkor csupa rossz (is) tortenik rengeteg emberrel. Akkor ok most rosszul imadkoztak? Vagy miert nem hallgattatot meg az o imájuk? Szamit az egyaltalan, ha valaki imadkozik?
Bezzeg: en nem ismerek ilyen embert szemely szerint, szerencsere. De nagyon sok tortenetet hallottam, hogy szulok továbbéltek, es mindig elkepesztett es lenyugozott ez az elniakaras. Nelson Mandelának is meghalt egy fia, meg a temetésér sem engedtek ki a bortonbol, es utana meg évtizedeket élt, sot, meg nagy dolgokat is veghez vitt.. de honnan volt ereje ehhez??
Pont azert irtam Tamko. Szerintem barmit lehet mantrazni ilyenkor mert maga az segit. Te nem szoktad mondogatni magadban hogy nem lesz baj vagy valami hasonlót? Engem megtanitottak imádkozni kiskoromban es valahogy bennem maradt. Mondhatnám a Toldit is vagy valami mas hosszu verset de szerintem mikor nagy a baj vagy valaki nagyon fel akkor jobban "kézre áll" vagy az hogy "jaj csak ne legyen semmi baj". En nem tudom egyebkent hogy mi a hivatalos magyarázat arra hogy valakinek meghallgattatik vagy sem az imája. Ez pontosan olyan mint hogy szerencséje volt vagy sem. Na basszus nincs most idom rendesen kifejteni rohannom kell.
Ella: nem, én nem szoktam mondani olyat, hogy "nem lesz baj", amikor LEHET baj. Max annyit, h "bárcsak ne legyen baj" vagy "bárcsak mindent úgy csináljak, h ne legyen baj".
Ez nagyon erdekes. Latod ez azt mutatja hogy te abban hiszel hogy ha te mindent jol csinálsz akkor minden jol fog sikerülni. En meg azt hiszem hogy csak a dolgok események egy reszenel van ez igy. Mit szoktal gondolni mondani ha van egy olyan repuloutad hogy kicsit sok a turbulencia es megijedsz?
Boni előtt azt, h "basszus, le fogunk esni és a rossz döntéseim miatt elcsesztem az egész életemet", Boni után meg azt, h "Basszus le fogunk esni, de szerencsére Boni nincs velem" :)))
Amiben én hiszek, az nagyon nehéz Igen, azt hiszem, hogy az én döntéseimen és a szerencsén múlik minden, tehát egyrészt iszonyú nagy a felelősségem, másrészt pedig az egész elcsesződhet egy ilyen rohadt busszal az autópáyán...
Nem én sem azt mondom hogy nem lesz baj inkabb hogy csak ne legyen baj de nem ez a lenyeg hanem hogy azt gondolom (barmit is mondogatok közben) hogy hatha nem lesz baj es megusszuk mert valami felsőbbrendű dolog elintézi hogy inkabb megis megusszuk. En inkabb arra akartam az egesz hozzaszolasommal utalni hogy szerintem az imádkozás (baj eseten) az inkabb egy mantraszeru dolog. Az ember reménykedik hogy hatha valahogy megussza a nagy bajt es közben mormol valamit. Szoval szerintem aki imádkozik nem arra gondol hogy na most imádkozom egyet aztán minden szuper lesz hanem imádkozik mert elhiszi hogy van valahol egy Isten es hatha segit.
anélkül, hogy bárkit bármiben győzködni akarnék, vagy egyetértésre bírni, csak olvasni (nem, még csak nem is kedvelem csókayt - de azt hiszem, értem, amit ír)
Végigolvastam és nagyon megrázó volt. Én azt látom, ha valaki megbékélt, akkor 3 mondatban el tudja mondani, hogy miben talált megnyugvást és az élete természetes része lesz. Szerintem ő keresi vagy szeretné megtalálni valamiben a választ, nagyon sajnálom, mert vergődik és önmagát okolja érte. Ezt ugye nem gondolja senki, hogy aki megcsalta a feleségét, annak meg fog halni a gyereke? Hogy a 2 között bármilyen direkt vagy indirekt kapcsolat lenne! Azt kell elfogadni szerintem, hogy az élet nem olyan, mint a sakk, nem indulunk mindannyian ugyanolyan helyzetből, nincs mindenkinek ugyanolyan esélye. Az élet olyan, mint a kártya, sajnos van akinek csak rossz lapok jönnek és van akinek csak jó. És kiszámíthatatlan, mit hoz a következő pillanat! (egyébként az oldalt Somamamagésa működteti, hát izé...)
Az ilyen embereknek azt kell mondani, hogy igen, valóban okkal történt, az volt az oka, hogy szar volt a busz. Már ha lehet hinni az index rendkívül undorítóan klikk- és szenzációhajhász cikkjeinek a témában, amelyek szerint ilyen típusú buszt 14 éve nem gyártanak (nyilván nem véletlenül). (http://totalcar.hu/magazin/hirek/2017/01/21/oreg_volt_a_busz_de_van_e_ennek_koze_a_tragediahoz/)
Nekem azt mondták, amikor meghalt a csecsemő gyerekem, hogy ez volt a küldetése, hogy ide jöjjön a földre, hogy tanítson minket. Ekkora marhaságot. Nincs semmi olyan dolog, amit egy gyerek halála, vagy mások szenvedése által kellene, akarnék megtanulni. El kell fogadni, hogy a dolgok néha megtörténnek különösebb ok, tanulság nélkül. Túl lehet élni, és lehet élni utána, másképpen, cipelve egy terhet. De még így is lehetsz boldog.
Én abban hiszek, hogy van egy sorsunk, amit nem tudunk elkerülni. Én szülőként nem tudnám feldolgozni a gyermekem halálát. Sőt úgy gondolom a Férjem halálát se. Nyilván tovább élnék és peregnének a napok, de ez már csak olyan színtelen élet lenne. Szerintem olyan nincs, hogy egy tragédia hatására valaki erősebb lesz. Miért is lenne erősebb. :( Gy.
Ha nem indiszkrét a kérdés, hogy lettél erősebb ezáltal? Egyébként meg ugye senki nem tudja hogy ő hogy élné át az adott helyzetet, amíg nem vele történik. Tényleg csodálom ha valaki új életet tud kezdeni egy tragédia után.
Hát az élet más nehézségei már nem ráznak meg annyira. Erőt ad az, hogy már ezt is végig csináltam. Pl. elváltam 4 gyerekkel, ami nagyon nehéz, de mindig arra gondolok, hogy most legalább nem halt meg senki. Szóval én megint új életet kezdtem. Én azt szoktam mondani, hogy a gyerekem halálát feldolgozni valóban nem lehet. De meg lehet tanulni együtt élni vele. És magából abból, ahogy elvégezted a gyászmunkát sok mindent lehet nyerni. Singer Magdolnának van egy érdekes könyve erről az a címe, hogy Veszteségek ajándéka.
Egyébként, most valszeg pont az ellenkezőjét fogom írni, mint amit tegnap írtam, de az is lehet, hogy ezt a tragédiát érintettként CSAK úgy lehet épp ésszal túlélni, hogy azt gondolja az embber: ennek így kellett történnie.
Pomtosan ezért sem tudnám épp ésszel túlélni :((((
Nem olvastam még. Nem volt erőm már többhöz. Iszonyatosan felhozott bennem mindent ez az egész. Azt a pillanatot, amikor felhívtak, hogy meghalt, totál előttem van, meg, hogy utána másnap is lett és ebédet kellett adni a többi gyereknek, pedig csak feküdtem volna a földön. Majd lehet. :)
Semmi gond. Amúgy már nekem nem annyira vészes. 5 éve volt. 3-4 év után azért jobb lesz. A gumiszobásat elolvastam, na igen, kb. én is így gondolom, hogy túléljük. Meg azt is, hogy utána milyen mérges voltam, hogy hogyan tud sütni a nap. Miért nem esik egész nap. És a bűntudatra is, hogy én levegőt veszek (a tüdeje volt nagyon beteg). Na ezért viselt meg, nem csak a halál puszta ténye miatt. Hanem mert sejtem, hogy milyen.
Szerintem vannak dolgok, amik segítenek összetörten is túlélni, vagy amikért érdemes, vagy hogy mondjam - egy/több másik gyerek például ilyen. Nem azért, mert kárpótol vagy helyettesít, hanem mert őt is ugyanannyire szereted, ugyanolyan fontos a boldogsága, mint azé, aki már nincs, és akkor az apró szép közös pillanatokért enyhítenek a fájdalmadon. Egy gyerekes árva-anyaként nm sem akarnék túlélni ilyent, de sajnos ez legtöbbször nem úgy működik, hogy lefekszem meghalni, és másnap nem ébredek fel, és aktívan nem tennék érte, mert egyrészt ott van a férjem, aki a második legszeretettebbem ezen a világon, és vele nem tennék ilyent, másrészt nem tartanám méltónak a gyerekem emlékének, akkor inkább csinálnék az elkövetkező évtizedeimben valamit, ami az altruizmusról szól (lásd pl. Szemem Fénye Alapítvány).
Istenben hiszek, de azt nem hiszem, hogy annyira szemétláda, hogy ezekt ő előre tudja, és engedi, inkább úgy gondolom, hogy teremetett egy világot kísérletileg, és most megfigyeli, hogy mi lesz vele vajon, mire jutnak az emberek a sok eszközzel, amit rendelkezésükre bocsájtott. Imádkozom (mikor kérni akarok...), mert úgy érzem valamiért, hogy néha beavatkozik, ha épp ráér(?), és igenis tesz csodákat, pl. a kisfiunkat, de buszt eltéríteni nem tud/akar, és a hite nevében mérges kígyó fogdosást sem vezérli le balesetmentesen.
Igen, ha van masik gyerek, az sokkal nehezebb, az ember nem omolhat csak ugy ossze. Plusz a szulőkre is gondolni kell(ene), h oket ne tegyuk ki ugyanannak, amit mi is eppen atélunk.
Te jo eg, mennyire iszonyuan mázlistak vagyunk, h csak felteteles modban, hipotetikusan beszelunk errol!!
A trauma nem erősíti meg az embert. Egyszerűen van aki megtanulja elfogadni, hogy lett egy másik élete és van aki nem tudja. Ez nem az erőről szól, hanem arról, hogy el tudod-e engedni azt ami 1 pillanat alatt elveszett az életedből. A trauma után is lesz egy életed, de az egészen más lesz, mint ami előtte volt.
Ezt az írást is figyelmetekbe ajánlom: https://gumiszoba.com/2017/01/23/a-banat-ideje/ Sajnos olyasvalaki írja, aki fél éve vesztette el az egyik fiát. Itt sincsenek szavak.
nem olvastam végig az összes kommentet, de már az első néhány alapján egyértelmű, hogy totál fogalomzavar van egy csomó emberben. nem egyenértékű a hit, az istenhit, a vallásosság és a kereszténység, amit a legtöbben itt durván egy kalap alá vesznek. ezeknek sokféle variációja és permutációja létezik (ortodox zsidótól kezdve kocakeresztényen át, egyszerű emberig, aki hisz abban, hogy létezik túlvilág), így aztán szépen el lehet róla vitatkozni anélkül, hogy igazából ugyanarról beszélnének. a "minden okkal történik filozófia" nem kizárólag a vallásos/istenhívő emberek sajátja, sokkal inkább a valamilyen ezo-öko-spirituális handabandában hívő egyszerű, nem túl összetett gondolkozású lelkek szoktak ilyesmit hangoztatni, akik a facebook-on is könnyező arcú fiatal nők fotóit osztják meg, rajta egy Paolo Coehlo idézettel.
engem is nagyon megérintett. rendszeres sítáborbajáró voltam, általánostól gimi 3.-ig, amikor meghalt az egyik osztálytársam testvére. vártuk, hogy jön ebédre, úgy volt megbeszélve, akkor találkozunk, de csak a személyijét hozta egy rendőr. senki nem tudja, hogy és mi történt. szörnyethalt a sípályán, egy síelő pár találta meg kisodródva. a tábor 3. napja volt. a tanárok órákig nem tudták, ki és hogyan hívja fel a szüleit. rettenetes éjszakánk volt, mindenki csak kóválygott és sírt, majd hajnalban hazaindultunk. hetekig nem tértünk magunkhoz, a család gondolom még tovább. nem tudom, hogyan lehet ezzel megtanulni együttélni, nekem még most is összeszorul a gyomrom, ha eszembe jut :(
szerintem az eredeti tézist sokan félreértik, és így ez terjedt el a butusköztudatban és ezt hangoztatják orrba-szájba - de szerintem eredetileg úgy lehet értelme, hogy ha bármely személyes tragédiát képes vagy túlélni anélkül, hogy totál belerokkannál, akkor abból erősebben, többként jössz ki, mint amilyen állapotban akkor voltál, amikor megesett veled (de hogy hogyan lehet túlélni egyáltalán egy ilyesmit - mármint szülőként, hogy a gyerekek meghalt - nem tudom még távolról sem elképzelni sem, és nagyon-nagyon remélem, hogy soha nem is kell megtapasztalnom - semmilyen távolságból. ez a mostani olyan gyomrost adott, hogy egész nap alig kaptam levegőt, még akkor, amikor nem is tudtam, hogy van ismerős is és ismerős ismerőse pedig több is)
VálaszTörlésSzerintem is félreértés az egész, de nem úgy, ahogy te írod. Sztem az istenhívők jogosan hihetik azt, h minden meg van rendezve, hiszen van egy vezéregyéniség, ugye, aki a szálakat mozgatja. Tulajdonképpen nekik szerncséjük van, mert amellett, hogy túlvilág is létezik, még itt lent is minden tökéletes.
VálaszTörlésNa de azok, akik NEM hisznek istenben, ugyanakkor azt hangoztatják, hogy nincsenek véletlenek, azt hogyan? Ha nincs senki, aki tehetne arról, hogy minden úgy történjen, ahogy lennie kell, akkor hogy történne okkal bármi is? Akkor minden kizárolag a véletlenek hihetetlen és néha iszonyú játéka :(((
Es nem, tulelni ilyet... nem is az a kerdes, hogy HOGYAN, hanem hogy MIERT? En nem akarnám tulélni.
Teljesen egyetértek veled, Tamko. Én speciel se az ilyen baleseteket, se a bölcsőhalált, se a háborúk civil áldozatainak szenvedéseit stb. nem tudom értelmezni se vallásos kontextusban, se másként.
TörlésÉs szerintem nem igaz, hogy minden tragédia, nehézség, amit túlélsz, erősebbé tesz. Nagyon sok emberben a gyász, a fizikai/ lelki szenvedés, a veszteség fájdalma életre szóló sebeket ejt.
Vagy nem tudom. Lehet, hogy ez csak rám igaz - mármint az, hogy nem lettem erősebb.
TörlésDe szerintem engem inkább szenzitizált az, amit átéltem (pedig az én fájdalmam össze sem hasonlítható azzal, amit a balesetben elhunytak hozzátartozói átélnek). Most már sokkal kevesebb is elég, hogy kiboruljak.
Nem, szerintem sem igaz, hogy ami nem öl meg, az erösit. Sajnos.
Törlésnem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy amit képes vagy túlélni anélkül, hogy totál belerokkannál - nem, nem erősít meg minden
Törlés" de szerintem eredetileg úgy lehet értelme, hogy ha bármely személyes tragédiát képes vagy túlélni anélkül, hogy totál belerokkannál, akkor abból erősebben, többként jössz ki, mint amilyen állapotban akkor voltál, amikor megesett veled "
VálaszTörlésFiatalon meghalt a férjem, egyedül maradtam két kisgyerekkel, légyszíves ne mondjatok ilyet, vége lett az életemnek nagyjából akkor.
Én is csak kattingattam álló nap a hírek között...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlésnem tudom, mit ne mondjak? hogy ezek szerint megerősödve jöttél ki belőle? mert különben hogy másképp tudnál egyedül normálisan nevelni két gyereket? nem azt írtam, hogy elfelejthetőek a tragédiák, vagy hogy ne lennének örökre nyomai valakiiben
TörlésA sorsszerű tragédiák elgondolkoztatják az ember(eke)t. A kérdést nem oldja meg az se, ha Th. Wilder Szent Lajos király hídja c. munkája próbál magyarázatot adni az általunk felfoghatatlan események okaira. Egy ilyen baleset szinte lebénítja az ember agyát. Nem akar foglalkozni az összefüggések megértésével, mert belebicsaklik az elméje. Most ez van. Gyász, amely majd oldódik. Nem segít az sem, hogy elképzeljük, a szíriai háborúban miféle borzalmak estek.
VálaszTörlésMégis: nem a halálé az utolsó szó.
De hogy oldódik? Bennünk persze, mert nem vagyunk érintve, de nem tudom, hogy lehet egy ilyet feldolgozni annak a tanárnak, aki túlélte, de elvesztette a két gyerekét. Én nem akarnám túlélni, és utána azon gondolkodni, hogy mit tehettem volna. Nekem nincs annyi hitem, hogy elfogadjam, hogy valamilyen általam nem ismert mögöttes elrendelés, isteni akarat miatt ennek így kellett történnie. Az ilyen "ami nem öl meg, megerősít"-tel meg az a bajom, hogy kiveszi azt, akivel valami történt, mintha csak eszköz lenne ahhoz, hogy valaki fejlődhessen. (Nem tudom, ez mennyire érthető, nem sikerült megfogalmazni.)
TörlésSzerintem függ. Mert a vallásnak kb. az az alaptézise, hogy Isten a világot jónak teremtette, és ő mindent tud. Ha vannak a világban teljesen értelmetlen dolgok, akkor hol van a jóságos, mindenkit szerető Isten? A másik, amit én sehogy sem tudok összehozni, és amit írtál egy másik kommentedben, hogy ha Isten mindent tud, mindent előre lát, mégis hol van a szabadakarat? De ez már vallásfilozófia, ami nem segít az érintetteken.
TörlésSzerintem haz eleve elrendeltetés és a szabad akarat igenis üti egymást... és ha eleve elrendeltetés van, akkor minek imádkozni?
TörlésDe nem kell befogni a szádat :)) mindig is szerettem istenhívőkkel beszélgetni erről. De sajna mindig van egy pont, amikor azt mondják, ne keressek az egészben logikát. Két univerzum :)
El sem bírtam olvasni először a híreket, elég volt a cím is ahhoz, hogy bármikor el tudjam sírni magam.
VálaszTörlésVan az özvegy, van az árva, de nem véletlenül nincs szó arra, mikor valaki a gyermekét veszíti el. Ez szerintem nem az a szenvedés kategória, ami megerősít.
Hu, tenyleg, nincs is ra szo...milyen erdekes. Es egyetertek.
TörlésTényleg, miért nincs szavunk erre?
TörlésÉn sem gondolom, hogy az Istenhívők azt tartják, hogy minden tökéletes. De hallottam már Istenhívőt úgy magyarázni, hogy a megtörtént eseményeknek van valamilyen oka/célja amit ő mint földi halandó nem érhet fel ésszel, de valamennyire megnyugtatja az a tudat, hogy ezt Isten "így rendezte" valami felsőbb összefüggés miatt. Elhiszem, hogy ez segít(het). Egy normális világban a papok, lelkészek olyasmit voltak (kellett volna hogy legyenek) mint ma a pszichológus.
VálaszTörlésÉn soha nem hallottam olyat, sem gyerekként némi hittan tanuláskor, sem hívő emberektől (nagymamám nagyon mélyen hívő volt - de nem volt bigott), hogy "minden jól van", Isten tök jó és vigyáz ránk, ha mindennap imádkozunk akkor nem lesz semmi baj, ezek és ehhez hasonlóak szerintem komoly félreértelmezések.
Viszont abban hogy egy komoly tragédia után valamennyire fel tudj állni és továbbélni az életedet (mert bármennyire is szeretnél nem halsz meg) abban segíthet, kapaszkodót adhat az Istenhit. Sokaktól hallottam ilyet.
Én rutinszerűen szoktam imádkozni mikor valami nagy baj van (aggódom a gyerek miatt, vagy volt egy-két gázosabb repülőút). Ez szerintem pont olyam mintha azt mondogatnám, hogy "nemleszsemmibaj, nemleszsemmbaj" vagy akár azt hogy "dömdödöm", de valahogy az ember ilyen helyzetekben egy kicsit reméli hogy hátha mégis segít az ima.
Nekem azt mondták, majd Isten ad másikat. Csak pislogtam.
VálaszTörlésÉn ismerek olyan embereket (lehet, hogy mindenki ismer), akiknek meghalt a gyereke (betegségben, balesetben), az élet ugyan megy tovább, de ezek az emberek napi szinten kattognak azon, hogy MIÉRT??? Úgy látom, feldolgozhatatlan.
Ella, Zenjebil: pont az imát nem értem egyébként (bar nekem azt mondtak egyes istenhivok (nem bigottak) hogy ne probaljam meg logikusan megkozeliteni az istenhitet). Szoval miert imadkozik az ember? Hogy ne tortenjek semmi rossz. Ugyanakkor csupa rossz (is) tortenik rengeteg emberrel. Akkor ok most rosszul imadkoztak? Vagy miert nem hallgattatot meg az o imájuk? Szamit az egyaltalan, ha valaki imadkozik?
VálaszTörlésBezzeg: en nem ismerek ilyen embert szemely szerint, szerencsere. De nagyon sok tortenetet hallottam, hogy szulok továbbéltek, es mindig elkepesztett es lenyugozott ez az elniakaras. Nelson Mandelának is meghalt egy fia, meg a temetésér sem engedtek ki a bortonbol, es utana meg évtizedeket élt, sot, meg nagy dolgokat is veghez vitt.. de honnan volt ereje ehhez??
Pont azert irtam Tamko. Szerintem barmit lehet mantrazni ilyenkor mert maga az segit. Te nem szoktad mondogatni magadban hogy nem lesz baj vagy valami hasonlót? Engem megtanitottak imádkozni kiskoromban es valahogy bennem maradt. Mondhatnám a Toldit is vagy valami mas hosszu verset de szerintem mikor nagy a baj vagy valaki nagyon fel akkor jobban "kézre áll" vagy az hogy "jaj csak ne legyen semmi baj".
TörlésEn nem tudom egyebkent hogy mi a hivatalos magyarázat arra hogy valakinek meghallgattatik vagy sem az imája.
Ez pontosan olyan mint hogy szerencséje volt vagy sem. Na basszus nincs most idom rendesen kifejteni rohannom kell.
Ella: nem, én nem szoktam mondani olyat, hogy "nem lesz baj", amikor LEHET baj. Max annyit, h "bárcsak ne legyen baj" vagy "bárcsak mindent úgy csináljak, h ne legyen baj".
TörlésEz nagyon erdekes. Latod ez azt mutatja hogy te abban hiszel hogy ha te mindent jol csinálsz akkor minden jol fog sikerülni.
TörlésEn meg azt hiszem hogy csak a dolgok események egy reszenel van ez igy.
Mit szoktal gondolni mondani ha van egy olyan repuloutad hogy kicsit sok a turbulencia es megijedsz?
Boni előtt azt, h "basszus, le fogunk esni és a rossz döntéseim miatt elcsesztem az egész életemet", Boni után meg azt, h "Basszus le fogunk esni, de szerencsére Boni nincs velem" :)))
TörlésAmiben én hiszek, az nagyon nehéz Igen, azt hiszem, hogy az én döntéseimen és a szerencsén múlik minden, tehát egyrészt iszonyú nagy a felelősségem, másrészt pedig az egész elcsesződhet egy ilyen rohadt busszal az autópáyán...
(most látom, h ugyanazt írtuk :)) de miért mondanám azt, h "nem lesz baj", amikor nincs ráhatásom, és simán lezuhanhat a gép?)
TörlésNem én sem azt mondom hogy nem lesz baj inkabb hogy csak ne legyen baj de nem ez a lenyeg hanem hogy azt gondolom (barmit is mondogatok közben) hogy hatha nem lesz baj es megusszuk mert valami felsőbbrendű dolog elintézi hogy inkabb megis megusszuk.
TörlésEn inkabb arra akartam az egesz hozzaszolasommal utalni hogy szerintem az imádkozás (baj eseten) az inkabb egy mantraszeru dolog. Az ember reménykedik hogy hatha valahogy megussza a nagy bajt es közben mormol valamit.
Szoval szerintem aki imádkozik nem arra gondol hogy na most imádkozom egyet aztán minden szuper lesz hanem imádkozik mert elhiszi hogy van valahol egy Isten es hatha segit.
anélkül, hogy bárkit bármiben győzködni akarnék, vagy egyetértésre bírni, csak olvasni (nem, még csak nem is kedvelem csókayt - de azt hiszem, értem, amit ír)
VálaszTörléshttp://www.ujegyensuly.hu/kapcsolatok/van-ertelme-a-zuhanasnak-ha-meg-tudjuk-talalni-az-ertelmet-elmondja-csokay-andras-idegsebesz#
Hú, Martine, az elejét elolvastam, borzalmas, BORZALMAS :((( este megpróbálom végigolvasni...
TörlésVégigolvastam és nagyon megrázó volt. Én azt látom, ha valaki megbékélt, akkor 3 mondatban el tudja mondani, hogy miben talált megnyugvást és az élete természetes része lesz. Szerintem ő keresi vagy szeretné megtalálni valamiben a választ, nagyon sajnálom, mert vergődik és önmagát okolja érte. Ezt ugye nem gondolja senki, hogy aki megcsalta a feleségét, annak meg fog halni a gyereke? Hogy a 2 között bármilyen direkt vagy indirekt kapcsolat lenne! Azt kell elfogadni szerintem, hogy az élet nem olyan, mint a sakk, nem indulunk mindannyian ugyanolyan helyzetből, nincs mindenkinek ugyanolyan esélye. Az élet olyan, mint a kártya, sajnos van akinek csak rossz lapok jönnek és van akinek csak jó. És kiszámíthatatlan, mit hoz a következő pillanat!
Törlés(egyébként az oldalt Somamamagésa működteti, hát izé...)
upsz.... ez tényleg az izé kategória :((
TörlésAz ilyen embereknek azt kell mondani, hogy igen, valóban okkal történt, az volt az oka, hogy szar volt a busz. Már ha lehet hinni az index rendkívül undorítóan klikk- és szenzációhajhász cikkjeinek a témában, amelyek szerint ilyen típusú buszt 14 éve nem gyártanak (nyilván nem véletlenül).
VálaszTörlés(http://totalcar.hu/magazin/hirek/2017/01/21/oreg_volt_a_busz_de_van_e_ennek_koze_a_tragediahoz/)
Nekem azt mondták, amikor meghalt a csecsemő gyerekem, hogy ez volt a küldetése, hogy ide jöjjön a földre, hogy tanítson minket. Ekkora marhaságot. Nincs semmi olyan dolog, amit egy gyerek halála, vagy mások szenvedése által kellene, akarnék megtanulni.
VálaszTörlésEl kell fogadni, hogy a dolgok néha megtörténnek különösebb ok, tanulság nélkül.
Túl lehet élni, és lehet élni utána, másképpen, cipelve egy terhet. De még így is lehetsz boldog.
Én abban hiszek, hogy van egy sorsunk, amit nem tudunk elkerülni.
VálaszTörlésÉn szülőként nem tudnám feldolgozni a gyermekem halálát. Sőt úgy gondolom a Férjem halálát se. Nyilván tovább élnék és peregnének a napok, de ez már csak olyan színtelen élet lenne.
Szerintem olyan nincs, hogy egy tragédia hatására valaki erősebb lesz. Miért is lenne erősebb. :(
Gy.
Én pedig azt hiszem az lettem a hatására. De köszi, inkább maradtam volna gyenge.
TörlésHa nem indiszkrét a kérdés, hogy lettél erősebb ezáltal?
TörlésEgyébként meg ugye senki nem tudja hogy ő hogy élné át az adott helyzetet, amíg nem vele történik.
Tényleg csodálom ha valaki új életet tud kezdeni egy tragédia után.
Hát az élet más nehézségei már nem ráznak meg annyira. Erőt ad az, hogy már ezt is végig csináltam. Pl. elváltam 4 gyerekkel, ami nagyon nehéz, de mindig arra gondolok, hogy most legalább nem halt meg senki. Szóval én megint új életet kezdtem.
TörlésÉn azt szoktam mondani, hogy a gyerekem halálát feldolgozni valóban nem lehet. De meg lehet tanulni együtt élni vele. És magából abból, ahogy elvégezted a gyászmunkát sok mindent lehet nyerni.
Singer Magdolnának van egy érdekes könyve erről az a címe, hogy Veszteségek ajándéka.
Köszönöm szépen a választ! És értem, amit írsz. Ebbe így nem is gondoltam bele.
TörlésValóban erősebb lettél.
Gy.
Egyébként, most valszeg pont az ellenkezőjét fogom írni, mint amit tegnap írtam, de az is lehet, hogy ezt a tragédiát érintettként CSAK úgy lehet épp ésszal túlélni, hogy azt gondolja az embber: ennek így kellett történnie.
VálaszTörlésPomtosan ezért sem tudnám épp ésszel túlélni :((((
Martine, most latom, h pont errol szol a cikk!!
TörlésÉn nem gondolom, hogy ennek így kellett történnie, aztán mégis túléltem. Egyáltalán nem kellett volna így történnie, csak szimplán megtörtént.
TörlésÉs olvastad a Martine által belinkelt cikket? Mit gondolsz róla?
TörlésNem olvastam még. Nem volt erőm már többhöz. Iszonyatosan felhozott bennem mindent ez az egész. Azt a pillanatot, amikor felhívtak, hogy meghalt, totál előttem van, meg, hogy utána másnap is lett és ebédet kellett adni a többi gyereknek, pedig csak feküdtem volna a földön. Majd lehet. :)
TörlésJaj, pont ma hazajövet gondoltam arra, hogy HOGY LEHETEK ILYEN BAROM, h felhivom a figyelmedet egy ilyen cikkre... ne haragudj :(((((
TörlésSemmi gond. Amúgy már nekem nem annyira vészes. 5 éve volt. 3-4 év után azért jobb lesz.
TörlésA gumiszobásat elolvastam, na igen, kb. én is így gondolom, hogy túléljük. Meg azt is, hogy utána milyen mérges voltam, hogy hogyan tud sütni a nap. Miért nem esik egész nap. És a bűntudatra is, hogy én levegőt veszek (a tüdeje volt nagyon beteg).
Na ezért viselt meg, nem csak a halál puszta ténye miatt. Hanem mert sejtem, hogy milyen.
Szerintem vannak dolgok, amik segítenek összetörten is túlélni, vagy amikért érdemes, vagy hogy mondjam - egy/több másik gyerek például ilyen. Nem azért, mert kárpótol vagy helyettesít, hanem mert őt is ugyanannyire szereted, ugyanolyan fontos a boldogsága, mint azé, aki már nincs, és akkor az apró szép közös pillanatokért enyhítenek a fájdalmadon. Egy gyerekes árva-anyaként nm sem akarnék túlélni ilyent, de sajnos ez legtöbbször nem úgy működik, hogy lefekszem meghalni, és másnap nem ébredek fel, és aktívan nem tennék érte, mert egyrészt ott van a férjem, aki a második legszeretettebbem ezen a világon, és vele nem tennék ilyent, másrészt nem tartanám méltónak a gyerekem emlékének, akkor inkább csinálnék az elkövetkező évtizedeimben valamit, ami az altruizmusról szól (lásd pl. Szemem Fénye Alapítvány).
VálaszTörlésIstenben hiszek, de azt nem hiszem, hogy annyira szemétláda, hogy ezekt ő előre tudja, és engedi, inkább úgy gondolom, hogy teremetett egy világot kísérletileg, és most megfigyeli, hogy mi lesz vele vajon, mire jutnak az emberek a sok eszközzel, amit rendelkezésükre bocsájtott. Imádkozom (mikor kérni akarok...), mert úgy érzem valamiért, hogy néha beavatkozik, ha épp ráér(?), és igenis tesz csodákat, pl. a kisfiunkat, de buszt eltéríteni nem tud/akar, és a hite nevében mérges kígyó fogdosást sem vezérli le balesetmentesen.
Igen, ha van masik gyerek, az sokkal nehezebb, az ember nem omolhat csak ugy ossze. Plusz a szulőkre is gondolni kell(ene), h oket ne tegyuk ki ugyanannak, amit mi is eppen atélunk.
VálaszTörlésTe jo eg, mennyire iszonyuan mázlistak vagyunk, h csak felteteles modban, hipotetikusan beszelunk errol!!
A trauma nem erősíti meg az embert. Egyszerűen van aki megtanulja elfogadni, hogy lett egy másik élete és van aki nem tudja. Ez nem az erőről szól, hanem arról, hogy el tudod-e engedni azt ami 1 pillanat alatt elveszett az életedből. A trauma után is lesz egy életed, de az egészen más lesz, mint ami előtte volt.
VálaszTörlésNagyon higgadt meglátás, Merylla!
VálaszTörlésSok év terápiától vagyok ilyen rohadtul bölcs. Bár ne lennék!
TörlésEzt azok mondják, akikkel semmilyen nagy tragédia nem történt. Előszeretettel hangoztatják a Titok c. könyv, meg az Éld az életed és társai követői.
VálaszTörlésEzt az írást is figyelmetekbe ajánlom:
VálaszTörléshttps://gumiszoba.com/2017/01/23/a-banat-ideje/
Sajnos olyasvalaki írja, aki fél éve vesztette el az egyik fiát. Itt sincsenek szavak.
az elejét átfutottam, de asszem, most nem tudok több ilyet olvasni, de köszönöm!
Törlésnem olvastam végig az összes kommentet, de már az első néhány alapján egyértelmű, hogy totál fogalomzavar van egy csomó emberben. nem egyenértékű a hit, az istenhit, a vallásosság és a kereszténység, amit a legtöbben itt durván egy kalap alá vesznek. ezeknek sokféle variációja és permutációja létezik (ortodox zsidótól kezdve kocakeresztényen át, egyszerű emberig, aki hisz abban, hogy létezik túlvilág), így aztán szépen el lehet róla vitatkozni anélkül, hogy igazából ugyanarról beszélnének.
VálaszTörlésa "minden okkal történik filozófia" nem kizárólag a vallásos/istenhívő emberek sajátja, sokkal inkább a valamilyen ezo-öko-spirituális handabandában hívő egyszerű, nem túl összetett gondolkozású lelkek szoktak ilyesmit hangoztatni, akik a facebook-on is könnyező arcú fiatal nők fotóit osztják meg, rajta egy Paolo Coehlo idézettel.
engem is nagyon megérintett. rendszeres sítáborbajáró voltam, általánostól gimi 3.-ig, amikor meghalt az egyik osztálytársam testvére. vártuk, hogy jön ebédre, úgy volt megbeszélve, akkor találkozunk, de csak a személyijét hozta egy rendőr. senki nem tudja, hogy és mi történt. szörnyethalt a sípályán, egy síelő pár találta meg kisodródva. a tábor 3. napja volt. a tanárok órákig nem tudták, ki és hogyan hívja fel a szüleit.
VálaszTörlésrettenetes éjszakánk volt, mindenki csak kóválygott és sírt, majd hajnalban hazaindultunk.
hetekig nem tértünk magunkhoz, a család gondolom még tovább. nem tudom, hogyan lehet ezzel megtanulni együttélni, nekem még most is összeszorul a gyomrom, ha eszembe jut :(